144481. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a kamrai fibrilláció megszüntetésére, ill. a szívműködés serkentésére alkalmas villamos áramlökések előállítására
2 144.481 félhullámú egyenirányító van alkalmazva és a thyratroncső rácsára a vezérlő impulzusokat nem billenőkör, hanem, az egyenirányított áram körébe bekapcsolt, változtatható ohmos ellenál»lássál söntölt kondenzátor szolgáltatja. A találmány néhány kiviteli alakját a rajzmelléklet tünteti fel. Az 1., 2., ül. 3. ábra egy-egy kiviteli alakot ábrázol, a 4. ábra a harmadik ábra szerinti kiviteli alak működését magyarázó diagrammokat tüntet fel. Az. 1. ábra felső része a defibrilláló és stimuláló áramlökéseket adó készülék kapcsolási vázlatát, alsó része pedig az áramlökésadó készüléket vezérlő impulzus generátor blokksémáját tünteti fel. A 2 főtranszformátor primerj ét a váltakozó áramú hálózatra kapcsolt 1 szabályozó transzformátor táplálja. Így az áramlökések kellő szabályozhatósága biztosítva van. A 2 transzformátor szekundéráramát a 3 és 4 thyratronokból álló, teljeshullámú egyenirányító egyenirányítja, amelyek rácsát azonban az 5 előfeszültségforrás olyan, feszültségre tölti, amely a csöveket, lezárja. Az egyenáramú kör negatív pólusa és földelt pozitív pólusa közé a 6 és. 7 ohmos feszültségosztó van kapcsolva, amelynek 7 szakaszához a 9 stimulator kimenet, a teljes feszültségre pedig a 8 defibrillator kimenet csatlakozik, amelyekhez a megfelelő kezelő elektródákat kell kapcsolni. A thyratronok rácsainak negatív előfeszültsége miatt az elektródák feszültségmentesek és. közöttük feszültség csak akkor mutatkozik, ha a rácsok negatív előf észültségét megszüntetjük. Ezt a 10 vezérlő impulzusgenerátor végzi, all billenőkör útján. E billenőkör önmagában ismert berendezése folytán a thyratron csövek rácsaira a 12 mellékábrán látható lefolyású feszültséglökést ad, amelynek T időtartama alatt az elektródákon feszültség keletkezik. A T időtartam és a feszültségnek, ill. áramerősségnek megfelelő megválasztása révén defibrilláló, ill. stimuláló áramlökéseket állíthatunk elő, amelyeknek a 13 mellékábrán látható lefolyása a T idő alatti félhullámok burkoló görbéjének felel meg. A T értékét, defibrillálásnál 0,006 és 1 sec. között, stimulálásnál 6 és 100 millisecundum között kell választani. A 11 billenőkör működtetésére a 10 vezérlő generátor következő további alkatrészei szolgálnak. Defibrilláló impulzus kiváltása céljából a 14 átkapcsolót a Od helyzetbe hozzuk, amellyel együtt a 15 is átkapcsolódik. Ennek, folytán a billenőkör a defibrillálásnak megfelelő 0,06 és 1 sec. közötti időtartamú feszültséglökés kibocsátására kapcsolódik át. A billenőkör működésbehozatalára a töltőáramforrásra kapcsolt 15 kondenzátor szolgál, amelynek töltése a 16 nyomógomb működtetésével a bülenőkörön át kisüthető, és ezzel a billenőkör működése kiváltható. A 16 gomb ismételt megnyomásával a billenőkor újból működtethető. Stimuláló áramlökések folyamatos kibocsátását a 17 multivibrator vezérli, amelynek, frekvenciája percenkénti 25 és 200 ciklus között ismert módon beszabályozható. Stimuláló impulzusok keltése végett a 14 átkapcsolót, 08 állásba 6. ugyanakkor a billenőkör 15 átkapcsolóját a 6 és 100 millisecundum közötti időtartamú billenőfeszültségnek megfelelő helyzetbe' hozzuk. Ekkor a multivibrator a 18 mellékábra szerinti impulzusokat bocsátja ki, amelyek negatív félhullámait a 19 egyenirányító levágja, pozitív félhullámai pedig a 14 kapcsolón át a billenőkörbe jutva, a már leírt módon a 13 mellékábrán látható, a multivibrator t periódusával ismétlődő stimuláló áramlökéseket keltenek. A 2. ábra a találmány szerinti készülék egy másik kiviteli alakjának részletes kapcsolási vázlata, amely bizonyos részletekben az előbbitől eltér. Az 1 szabályozó transzformátor és a 2 főtranszformátor az. 1. ábrabelitől csupán abban tér el, hogy közbenső kivezetés felhasználásával 110 vagy 220 voltra kapcsolható. Hasonló elrendezésű a 102 és 103 segédtranszformátor is. Közös bevezető kapocspárjuk 101. A 3 és 4 thyratroncsövek itt is teljeshullámú egyenirányítót képeznek; anódjuk a 2 transzformátor szekunderjéneki szélső pontjaihoz, katódjaik pedig, amelyeket a 103 segédtranszformátor szekunderje fűt, egymással vannak összekötve. Az egyenáramú kör a katódponthoz és a 2 transzformátor szekunder jenek közepéhez csatlakozik és a 107, 108, 109 ellenállásokat tartalmazza, amelyek nagysága sorban 45, 4,5 és 0,5 ohm. A 104 és 105 átkapcsolok 01, 02, ül. 03 állásánál a 110 kapcsokhoz csatlakozó elektródák 50, 5, ül. 0,5 ohmról, vagyis teljes feszültségről, ül. annak tized, ül. századrészéről vannak leágaztatva. Az átkapcsolással tehát a feszültséglökés nagysága beállítható. A teljes feszültséget a defibrilláló, a másik két csökkentett feszültséget pedig a stimuláló kezelésnél használjuk. Ennek, megfelelően a 104 és 105-el még egy 106 kapcsoló is. öszsze van kötve, amely a defibrilláló kezelésnek megfelelően 01-es állásban a később ismertetendő multivibrátort kikapcsolja, minthogy — amint az 1. ábránál láttuk — arra ekkor nincs szükség. Az egyenáramú körbe még az áramlökések kibocsátását jelző 110' glimmlámpa és a 111 mérőműszer van bekapcsolva, amely a 112 átkapcsoló rajzolt nyugalmi helyzetében az áramlökéseket jelzi, átkapcsolva pedig a 2 transzformátor egyik tekercsének feszültségét, méri. A thyratronok lezáró negatív rács. feszültségének előállítása végett a 102 segédtranszformátor egyik szekundertekercsét záró 113 feszültségosztóról levett, feszültséget 114 szelén egyenirányítóval egyenirányítva és 115 kondenzátorral megszűrve1 116, 117 és 118 ellenállásokon át a rácshoz vezetjük. A kezeléshez felhasználandó feszültséglökéseket kiváltó hatást az ellenállásokon át megtöltött 15 kondenzátor kisütése idézi elő. Defibrülálás végett a 14 és 15' átkapcsolót közös fogantyúval od állásba hozzuk, majd a 16 nyomógombbal a 15 kondenzátor töltését a 122 kettős dióda .alkotta egyenirányítón át (amely arra való, hogy a multivibrator negatív feszültséglökéseit levágja) a billenőkörbe bevezetjük.
