144473. lajstromszámú szabadalom • Bútorrutó

Megjelent: 1958. augusztus hő 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.473. SZÁM 34. g. 1—21. OSZTÁLY - LA-358. ALAPSZÁM Bútorrugó László János technikus, Budapest A bejelentés napja: 1956. január 25. A kárpitozott bútorokban alkalmazott rúgóbetétek egyik ismert kivitele a 3—5 mm vastag huzalból készített rúgóelemekből álló betét. E rúgóelemeket különleges gépeken készítik nyomorúgó alakú spirálokká úgy, hogy a spirálok burkoló felülete kúpfelületet képez. Az ilyen alakú rugókat egymás mellé helyezik és kenderzsinórral fűzik össze őket, miáltal egy egységes betét képződik. A rugókat úgy helyezik el, hogy használat közben azok nagyobb átmérőjű része legyen lent. Az ily módon kialakított rúgóbetétek hátránya, hogy a terhelés csak néhány rúgóelemre hat, ugyanis a kenderzsinór nem tudja továbbadni a távolabbi rugókra a terhelést. Ennek azután az a következménye, hogy a terhelést hordó és a szomszédos rugók között a viszonylagos elmozdulás nagymértékű, aminek következtében a kenderzsinór kinyúlik, sőt viszonylag rövid idő alatt elszakad. Ebből ered az ilyen szerkezetű rúgóbetétek hullámosodása. További hátránya még e megoldásnak, hogy a szomszédos rugók nagymértékű viszonylagos elmozdulása következtében a kárpithuzat alatti töltőanyag egyenletessége megbomlik, összecsomósodik, majd egyes rugók közvetlenül a huzattal érintkezve kikoptatják azt. Újabban egyes országokban e rugók összetűzését gépesítették. Az összefűzés után is fennáll az a hátrány, hogy az egyes rúgóelemek különálló egyedekként szerepelnek, amelyeknek drótvégei a kárpit-anyaggal érintkeznek és a használat alatt bekövetkező mozgások közben a kárpitanyagot koptatják, majd kilyukasztják. E hátrányok kiküszöbölhetők az elterjedten használt ún. Epeda rúgóbetétekkel. Az ilyen rendszerű rúgóbetéteket 1—2 mm vastagságú huzalból készíttetik, az előbb ismertetett típusú rugókénál lényegesen kisebb átmérőjű hengeres spirálisokból. A nyomórúgónál kialakított spirálisok sűrűn egymás mellett, egymásba fonódva képezik a betétet. A vékonyabb huzal, a sűrű elhelyezkedés, valamint az egyes elemeknek egymással való közvetlen kapcsolata egyrészt elasztikus rugózást biztosít másrészt a kárpitanyagoknak egyenletes felfekvését teszi lehetővé. Az ilyen rúgóbetéteket azonban csak kézi munkával lehet elkészíteni, Kézzel kell a spirálisokat egymás mellé hajtogatni és egymásba fűzni. E műveletek egyrészt lassítják a termelést, másrészt komoly fizikai igénybevételt jelentenek az e munkát végző dolgozók számára. Ez az oka, hogy e rugók, illetve rúgóbetétek drágák. További hátránya még az Epeda betéteknek, hogy használat közben kellemetlen nyikorgó hangot adnak. Ez abból származik, hogy az egymásba fűzött rúgóelemek egyes érintkező menetei a terhelés határára bekövetkező deformáció közben egymáson elcsúsznak. Ez a relatív mozgás az egyes rúgóelemek felső egymásba fűződő menetei között is bekövetkezik. Ennek következtében az így kiképzett rúgóbetétek is megbontják és végső fokon rongálják a kárpitanyagot, bár ez a rongálás lényegesen kisebb mértékű, mint az előbb említett vastag huzalból készült rúgóelemekből álló betéteknél. Mint a fentiekből látható a vastag huzalból készült rúgóelemekből álló betéteknél az egyes rúgóelemek készítése géppel történik, — bár az összefűzés általában kézi munkával végezhető — és így ebből a szempontból előnyös, viszont a felhasználás során jelentkező az első bekezdésben tárgyalt hiányosságok folytán hátrányos. Az Epeda rendszerű rugóbetéteknél fordított a helyzet, ugyanis a felhasználás során komolyabb hátrány nem jelentkezik, azonban előállításuk fáradságos, nehéz fizikai munkát igényel, ami meglassítja és drágává teszi a gyártást. A jelen találmány tárgya olyan bútorrúgó megoldás, ami az előbb ismertetett mindkét kivitel hibáit, hiányosságait kiküszöböli. A javasolt rúgóbetét ugyanazokkal a felhasználásnál jelentkező előnyökkel rendelkezik, mint az Epeda rendszerű betét, sőt a rádolgozott kárpitanyag számára még jobb, egyenletesebb felfekvést biztosít, emellett a' spirálisok gyártásától azok összefűzéséig minden művelet gépesítését lehetővé teszi. A találmány szerinti megoldás ismertetésére a csatolt rajzmelléklet szolgál segítségül, amelynek 1. ábra egy rugóelemekből álló sor oldalnézetét mutatja, a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő felülnézet, míg a 3. ábrán egy rúgóbetét oldalnézete látszik, a 4. ábrán pedig a 3. ábrának megfelelő felülnézet van feltüntetve. Az