144447. lajstromszámú szabadalom • Elektromos járműizzólámpa

Megjelent: 1958. november 1-én, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.447. SZÁM 21. f, 31-44. OSZTÁLY — EE—370. ALAPSZÁM Elektromos járműizzólámpa Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rí. Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Gács István mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1956. május 14. A találmány olyan elektromos járműizzó­lámpákra vonatkozik, melyeknek legalább két izzótestük van és ezek legalább egyike fémsap­kával vagy ernyővel részben le van árnyékolva. Az ismert kiviteleknél annak az izzótestnek, mely az ernyővel részben le van árnyékolva, egyik végét az ernyőhöz magához, vagy az er­nyő tartójához szokták erősítem, pl. hegeszteni, az izzótest másik végét pedig egy másik elek­tródához erősítik. Ennek az izzótest-felfüggesztésnek általáno­san ismert hibája abban van, hogy a jármű üze­meltetése közben fellépő rázkódások az árnyé­kolt izzótestet hamar tönkreteszik. Vizsgálata­ink azt mutatták, hogy a hamaros szálszakadás oka az, hogy az izzószál a viszonylag nagy tö­megű fémernyővel való merev kapcsolata miatt az ernyő és tartószerve lengései folytán ide-oda hajlító igénybevételnek van kitéve. Javasoltak már olyan megoldásokat ezen hiba kiküszöbö­lésére, melyek szerint a részben leárnyékolt iz­zószál egyik végét rögzítő tartóelektródát és az izzószál másik végét rögzítő ernyőt egymással mereven összefogták. Ez a megoldás bonyolult és költséges, mert a két szervet egymással oly­módon kell mereven mechanikusan összekötni, hogy elektromosan el legyenek egymástól szi­getelve. Találmányunk célja oly tartós, szilárd és rá­zásbiztos járműizzólámpa szerkesztése, melynél nem kell az ismert összefogó erősítést alkalmaz­ni az ernyő és az izzószál' másik végét rögzítő elektróda között. Ezt a feladatot találmányunk értelmében oly­módon oldottuk meg, hogy a részben leárnyé­kolt izzószál mindkét végét oly elektródákhoz rögzítjük, melyek nem vesznek részt a fémer­nyő mechanikus rögzítésében, melyek tehát a viszonylag nagy tömegű ernyőtől, mint mecha­nikai rezgő rendszertől gyakorlatilag el vannak szigetelve, llymódon elérjük azt, hogy az ernyő rezgései vagy lengései nem adódnak át a rész­ben leárnyékolt izzószálra és így az nincsen ki­téve élettartamát csökkentő mechanikai igény­bevételeknek. A találmány egy előnyös példakénti kiviteli alakját a csatolt rajz kapcsán ismertetjük. Az 1) tartószerelvényben ágyazott (2) elektró­da szolgál a (3) fémernyő mechnikus rögzítésére. A (4) főizzószál egyik végével a (2) tartóelek­tródához és másik végével az (5) elektródához van rögzítve. A (3) ernyő által részben árnyé­kolt (6) izzószál egyik végével a (4) főizzoszálé­val közös (5) elektródán, másik végével pedig egy külön (7) elektródán van rögzítve. Ezzel az elrendezéssel gyakorlatilag mechanikusan elszi­geteltük a (6) izzószálat a (2) elektródából és (3) fémernyőből álló mechanikai rezgőrendszertől. A találmányunk értelmében szerkesztett jár­műizzólámpáknak lényegesen nagyobb a rázás­biztonsága és ennek következtében az élettar­tama, mint az eddig ismerteké. A fentiekben a találmánynak csupán egy pél­dakénti kiviteli alakját ismertettük, melyre nem korlátozzuk az igénypontokat, mivel találmá­nyunk szellemében számos más kivitel is meg­valósítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Járműizzólámpa, melynek legalább két iz­zóteste van és ezek legalább egyike fémernyővel részben le van árnyékolva, azzal jellemezve, hogy a részben leárnyékolt izzószál mindkét vé­ge oly elektródákhoz van rögzítve, melyek az ernyőtől, mint mechanikai rezgőrendszertől gya­korlatilag el vannak szigetelve. 2. Az 1. igénypont szerinti járműizzólámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a részben leárnyékolt izzószál egyik vége a főizzoszáléval

Next

/
Oldalképek
Tartalom