144422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragasztószer előállítására

Megjelent: 1958. november 1-én, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.422. SZÁM 22. i. OSZTÁLY — SE—583. ALAPSZÁM Eljárás ragasztószer előállítására A magyar állam, mint a feltaláló, Szerecz Jáncs budapesti lakos jogutóda A bejelentés napja: 1955. május 19. Fém- és műanyagfóliák papírhoz való ragasztásához különleges ragasztó szükséges. Az ilyen ragasztószernél fontos követelmény, hogy oldószert lehetőleg ne tartalmazzon, ne üssön át a papíron, zsírfoltot vagy más rendellenességet idézve ezáltal elő. Közönséges ragasztóanyagok, amelyek valamely gyantának vagy hasonló anyagnak vizes vagy szerves oldószeres oldatából állnak, a kívánt célnak nem felelnek meg, mert üzem közben besűrűsödnek, ill. ragasztóképességük változik. Ismeretes, hogy ha fenyőgyantát vagy fenolgyantával modifikált fenyőgyantát száradó olajokkal építünk össze, az anyag 24 óra alatt jó ragasztóerővel rendelkező réteggé szárad meg. Ez a ragasztóanyag oldószert nem tartalmaz ugyan, de a papírrétegen átüt, s kezdetben, azaz a felhordás pillanatában csekély a ragasztóképessége. A találmány szerinti eljárással olyan ragasztóanyag állítható elő, amely egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben tartalmaz indifferens oldószert, azonnal és jól ragad, s a végleges maximális ragasztóhatás legalább 24 óra alatt kifejlődik. Az eljárás értelmében a primer ragasztóerő úgy biztosítható, ill. a ragasztószer felszívódása úgy akadályozható meg, ha a fentiekben ismertetett oxidációs úton száradó ragasztóanyagot nagy molekulasúlyú, könnyen ragadó szintetikus anyaggal kombináljuk. E célra jól beváltak a cellulóz-származékok, különösen az etilvagy benzilcellulózéterek. E származékok a száradó olaj-gyanta kombinációkban oldatba vihetők. A teljes oldódás biztosítása végett a száradó olaj egy része száradó olajok zsírsavaival is helyettesíthető. A cellulózéter-hozzátét biztosítja a ragasztóanyag primer ragasztóképességét, majd a 24 óra alatt bekövetkező oxidációs száradással a folyamat befejeződik. A nagy molekulasúlyú adalék a száradó olaj-gyanta kompozícióban valódi oldatot képez, ezáltal a ragasztóanyag nem diffundál a papírba, s így az olajos átütés veszélye kiküszöbölődik. E hatás indifferens pigmentek adagolásával még fokozható. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: Egy főzőpohárba, vagy üzemi alkalmazás esetén egy rozsdamentes acélból készült lakkfőzőüstbe beadagolunk 200 súlyrész lakklenolajat, 940 sr. fenyőgyantát és 300 súlyrész lenzsírsavat. A komponenseket állandó keverés közben 150—160 C°-ra hevítjük. A gyanta teljes oldódása után alapos keverés közben finoman eloszlatva hozzáadagolunk 270 sr. etilcellulózt. A keveréket addig tartjuk melegen, míg az etilcellulóz teljesen fel nem oldódott. A sűrű, ragadós masszához azután apránként 330 sr. lenzsírsavból és 400 sr. litoponból készült pasztát adagolunk. Az egyenletesen elkevert anyagot 65—70 C°-ra lehűtjük és hozzáadunk 300 sr. etilalkoholt. A sárgásfehér színű, méz sűrűségű anyaghoz 1—2% fém kobalt-tartalmú szikkatívot adunk. 2. példa A ragasztószert az alábbi anyagokból készítjük: 940 sr. fenyőgyanta, 500 sr. lakklenolaj, 650 sr. lenzsírsay, 300 sr. etilcellulóz, 400 sr. litopon, 20 sr. CO-szikkatív. Ennél az öszetételnél alkoholt nem használunk, mert az összetevők aránya úgy van meghatározva, hogy a keverék nem igényel oldószert. A gyártástechnológia teljesen azonos az 1. példában leírtakkal. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ragasztószer előállítására, azzal jellemezve, hogy egy száradó olaj és fenyőgyanta, ill. modifikált fenyőgyanta keverékéhez cellulózszármazékot adunk, majd az anyagot indifferens pigmenttel hozzuk össze. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a száradó olaj egy részét száradó' olaj zsírsavaival helyettesítjük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 237. Terv Nyomda, 1958. Felelős vezető: Gajda László