144417. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható rugalmas csuklós szalag, különösen karkötő

. Megjelent: 1958. november 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.417. SZÁM 44. a. 35-50. OSZTÁLY - WI-71. ALAPSZÁM Nyújtható rugalmas csuklós szalag, különösen karkötő Rodi & Wienenberger Aktiengesellschaft, Pforz heim/Baden (Német Szövetségi Köztársaság) Feltaláló: Weiss Ervin műszerészmester, Pforzh eim/Dillstein A bejelentés napja: 1956. július 23. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1955. július 23, A találmány egymáshoz: rugalmasan csatlakoztatott szemekből és közbenső összekötő szervekből álló rugalmas csuklós szalagokra vagy karkötőkre vonatkozik. A találmány célja olyan rugalmas csuklós szalag, vagy karkötő megvalósítása, melyben a szemek és a közbenső összekötő szervek a szalag keskeny oldalairól nézve egymáshoz képest zeg-zugosan vannak elrendezve és egymáshoz rugózva és elforgathatóan olymódon csatlakoznak, hogy a rugózó forgómozgás segítségével az egyes szemek olyan helyzetet igyekeznek elfoglalni, melynél a szalag a legrövidebb. A szalag nyújtásakor a szemek és az összekötő szervek egymáshoz képest elfordulnak és ezzel az egyes szemek közötti távolság rugalmasan megnövekszik, aminek következtében a például karkötőként vagy óraszíjként használt szalag alkalmazkodni képes a viselő csuklójának, vagy karjának vastagságához. A találmány célja továbbá olyan rugalmas csuklós szalag vagy karkötő megvalósítása, melynek egyes szemei egyetlen darabból készült, iker vagy kettős tagok, melyek különböző vízszintes, síkokban elhelyezkedő két réteget alkotnak. További célja a találmánynak új és javított rugó szerkezet megvalósítása az egyes szemek és összekötő szervek közötti rugalmas elfordulás biztosítására. Végül a találmány olyan rugalmas csuklós szalagot, vagy karkötőt kíván megvalósítani, melynek rugalmassága külön rugók nélkül pusztán a szemek anyagának rugalmasságával érhető el. A jelen találmányra jellemző, hogy az egyes szemek a csuklós szalag, vagy karkötő hosszirányában megnyújtott üreges testek (tokok) alakjában készülnek, azonban a csuklóhoz vagy karhoz képest, melyen a szalagot vagy karkötőt viselik, ferde szögben helyezkednek el. Ezek a tokok egyik oldalukon fel vannak hasítva és az így keletkezett szabad végek egyike a tok szembenfekvő részébe nyúlik be, mely utóbbinak szabad vége pedig az előbb említett szabad vég fölé nyúlik. A tokok olymódon vannak meghajlítva, hogy azoknak legalábbis egyik részéből kinyúló és a szemben fekvő tok szabad részébe benyúló vége rugózó kart képezzen, mely rugónyomást fejt ki a szabad végrészre, vagy pedig mind a kinyúló, mind az átlapoló végrész egymással szemben fejtenek ki rugó hatást. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál az összekötő szervek derékszögű kengyelek (kapcsok) alakjában készülnek, melyek egyik keresztszára a toknak a kinyúló rugóvéget befogadó részével ellentétes részében elforgathatóan van ágyazva, míg a szemben fekvő keresztszár a szomszédos tok szembenfekvő részében van elhelyezve, mégpedig az említett rugókar és átlapoló végrész között. Áz összekötő kengyelnek ez utóbbi keresztszára előnyösen lapos, hogy a rugckar és esetleg a tok átlapoló végrésze arra a lehető legnagyobb emelő hatást fejtse ki. Az összekötő kengyelnek ez a vége két oldalsó kar útján kapcsolatban áll a kengyel forgathatóan ágyazott másik: végével; a karok a szalag hosszirányában az egyik toktól annak külső végein a szomszédosig terjednek. És minthogy ezek az összekötő kengyelek az egyik tok alsó részétől a szomszédos tok felső részéig terjednek, ugyancsak ferdén helyezkednek el a hordozó felületre, vagyis a viselő csuklójára, vagy karjára. A lapos kengyelszár megszakítás nélkül terjedhet a szemeken keresztül az egyik oldalsó kartól a másikig, vagy állhat két olyan lapos karból, melyek az oldalsó karoktól kellő mértékben benyúlhatnak a szemek alkotta tokok nyitotta végeibe, úgyhogy a rugókar és/ vagy a szemek átlapoló végrésze ezekre teljes rugóerejüket kifejthetik. Ebben az: esetben a két lapos kar a szemek alkotta tokban azáltal