144415. lajstromszámú szabadalom • Tapadó relé

Megjelent: 1958. november 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.415. ÖZÁM 21. g. 29—35. OSZTÁLY — WE—156. ALAPSZÁM Tapadó relé VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik, Berlin, Berlin—Treptow Bejelentő által megnevezett feltaláló: Otto Gerd -Albrecht, Berlin—Finkenkrug A szabadalom bejelentésének napja: 1957. február 12. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. június 19. , . A találmány mágneses tapadórelére vonatkozik és célja a relé megbízhatóságának fokozása. Mágneses tapadó', illetve öntartó relék már ismeretesek és mind a híradástechnikában, mind a vezérlő, valamint szabályozó technikában találnak alkalmazást. A 908 033. sz. német szabadalmi .leírásból pl. ismeretessé vált oly lapos jelfogó, melynél a szükséges tartóerőt járulékos eszközök alkalmazása nélkül érik el. Emellett kizárólag a mágnesezett vasnak remanenciája használtatik fel és a fegyverzet ledobása ellengerjesztéssel történik. A működés azon kívül a pólussaruk síkcsiszolásától függ. Hátrányos azonban, hogy már kis szennyezések, pl. porlerakódás elakadásra vezethetnek. Egy másik megoldás elektromágneses jelfogót permanens segédmágnessel szerel fel (887 540. sz. német szabadalmi leírás). Ének a segédmágnesnek az a feladata, hogy az elektromágneses kört időnként gyengítse vagy erősítse. Ismeretessé vált továbbá (1. FTZ 1955. 4. füzet) két permanens mágnesnek a fegyverzeten való megerősítése, mimellett ezeket a mágneseket híd köti össze egymással és a mágnesek a magot körülveszik. A fentemlített permanens segédmágnesekkel működő mágneses segédreléknek közös vonása első sorban az, hogy a fegyverzet tartása a permanens mágnesnek támogatásával, továbbá, hogy a fegyverzetnek a munkahelyzetből való ledobása ellengerjesztéssel vagy váltakozó árammal és a fegyverzetnek a ledobott helyzetből újból a munkahelyzetbe jutása villamos úton vagy kézzel- történik. Éppen a vasúti biztosító berendezéseknél különös jelentősége volna az olyan tapadójelfogónak, melynél a fegyverzet tartós munkahelyzetét csak villamos úton lehetne elérni, melynél ez az állapot, áramfogyasztás nélkül, tovább is fennmarad és; melynél a jelfogó-fegyverzetnek villamos úton vagy kézzel történt ledobása után, a fegyverzetnek tartós munkahelyzetét kézzel néni lehet újból helyreállítani. Ily tulajdonságú jelfogóra a vasúti biztosító berendezéseknél ellenőrző jelfogóként és ott van szükség, ahol egyébként billenő- vagy támasztójelfogók találnak alkalmazást. A találmány már most nemcsak azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az ismert berendezések hátrányait kiküszöbölje, hanem azon, felül megbízható működésű tapadó jelfogót is óhajt létesíteni, melynél a fegyverzet tartós munkahelyzete csak villamos úton létesíthető. A találmány tárgyának rendkívüli előnye abban rejlik, hogy ez a közömbös jelfogó módjára ható tapadójelfogó a jelfogómag munkahelyzetében nem fogyaszt áramot. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy a permanens mágnesnek segédpólusa van, mely forma-folytonosan, vagy a fegyverzethez, vagy a maghoz tartozik és hogy e két szerkezeti elem mindenkor másika a permanens mágnesnek — fő- és segédpólusa között van elrendezve. A találmány szerinti jelfogó szerkezetét és működési módját az alább két példaképpeni kiviteli alak nyomán ismertetjük közelebbről. Az la—le. ábrák a jelfogónak oly kiviteli alakját szemléltetik, melynél az 1 permanens mágnes a 3 fegyverzeten, a 2a—2c. ábrák szerinti megoldásnál pedig a 4 magon szilárdan van elrendezve. Az la—le. ábrák szerinti megoldásnál a 3 fegyverzet kampószerűen veszi körül a 4 magot, melyen: a 2 tekercs foglal helyet. Az la. ábra a jelfogó-fegyverzetnek nyugalmi helyzetét, az lb. ábra munkahelyzetét és le. ábra az újból helyreállított nyugalmi helyzetét szemlélteti. A 2a—2c. ábrák szerinti jelfogó az la—le. ábrák szerintitől abban különbözik, hogy a jelfogó 4 magja veszi körül kampószerűen a 3 fegyverzetet. Éppen úgy, mint az la—le. ábrák szerinti megoldásnál a 2a. ábra a jelfogó-fegy-