144392. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló

2 144.392 érintkező helyzetét három helyen biztosítják, mégpedig: a 43 árambevezetés helyén, a kapcsoló „A" tengelyénél a 41 helyen és a 4 érintkező szabadon rugózó 42 végének kilengésénél. A 3 résznek 30 központos furata van, amelyen mindegyik érintkezőt áthúzzák, hogy azután a megfelelő 31, 32, illetve 33 bemélyedésekbe elhelyezzék azokat. A szerelést megkönnyíti, hogy a 33 bemélyedésbe helyezett 4 érintkezőt helyzetében megfelelő ragasztóanyaggal vagy kittel is lehet biztosítani. A 4 érintkező alakját előnyösen a kívánt kis induktív-ellenállásra való tekintettel, ami különösen fontos a kapcsolónak nagyfrekvenciás áramkörökben történő alkalmazásakor, képeztük ki. A 41 viszszahajlítás minden érintkezőn két szárat alakít ki, amelyek minimális induktív ellenállású, bifiláris menetet jelentenek. A (rajz szerinti) huzalokból (drótokból) létrehozott érintkezők további elektrotechnikai előnyeire később még vissza fogunk térni. A másik érintkező készlet az 1 részen (testben) van rögzítve. Az adott kapcsolási vázlat szerint ennek a készletnek érintkezőit úgy helyezzük el, hogy azok az első érintkező készlet 4 érintkező párjait áthidalják. A második sorozat 2 érintkezői mindegyikének két 21, 21 meghajlított vége van (lásd a 3. ábrát), amelyeket az 1 rész megfelelő 11 furataiba helyeznek el. Ezek a furatok előnyösen kúposak, és a 2 érintkezők 21, 21 végei a furatok falaira felfeküsznek és ott azokat a 2 érintkezők rugalmassága tartja rögzítve. Szükség esetében azonban az említett végeket 12 kittel be is lehet ragasztani. A 2 érintkezők középső szakasza nem fekszik szorosan az 1 részen (testen), hanem attól D mértékben lefelé van hajlítva, miáltal a 2 érintkező csekély mértékú rugózását is elértük. A 2 és 4 érintkezők kölcsönös érintkezését az összeállított kapcsolóban a 8. ábra szemlélteti vázlatosan. A 4 érintkezők itt kivétel nélkül sugárirányban vannak a 3 részbe beágyazva. Ha a 2 érintkezőket is az „A" középpontú körön helyeznénk el, akkor az 1 és 3 részek egymáshoz képest történő elforgatásakor a közös F érintkezési pont mindig ugyanazon a helyen maradna. Ez a 4 érintkezőknek ezen a helyen meglehetősen nagy kopását okozhatná. Ezért a találmány szerint a két érintkezőt úgy erősítjük össze, hogy a két érintkező készlet egymáshoz képesti elforgatásakor azok érintkezésének F pontjai a két érintkezőkészlet érintkezőin elcsússzanak. Ezzel kiküszöböltük a 4 érintkezők helyi kopását. A 8. ábra egy ilyen kiviteli példát mutat, amelynél a 2 érintkezők ferdén helyezkednek el. Az érintkezőknek huzalból való készítése sok előnnyel jár: ezek közé tartozik például az összekötő részek kapacitásának csökkentése. Ehhez járul még az érintkezés helyén (amely tulajdonképpen egy geometriai pont) a fajlagos nyomás előnyös növelése, miáltal nagyon kis átmeneti ellenállást tudunk megvalósítani. Tekintettel arra, hogy a két érintkezőn az érintkezési helyek nagy fajlagos nyomás alatt csúsznak el egymáson, ezáltal bekövetkezik a felületek lecsiszolása, és tiszta érintkező felületek fenntartása. Azonkívül a huzalokhoz, illetve érintkező felületekhez szándékosan olyan anyagokat használhatunk, amelyeket a fentebb említett súrlódás fényesre políroz, emellett az egyik huzal anyaga a másik felületére át is vihető. A kapcsoló forgatásakor a 4 és 2 érintkezők egymáson csúsznak (lásd a 3. ábrát). Az indulást lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy az egyik érintkező 4 huzala nagyobb átmérőjű, mint a másik érintkező készlet 2 huzala. Ilyen esetben a két 2 és 4 huzal kezdeti T érintkezésének helye a (nagyobb átmérőjű) 4 huzal tengelye alá kerül, ami az indítást megkönnyíti. A találmány azonkívül olyan kiviteli alakokra is vonatkozik, amelyeknél az egyik érintkező készlet fólia vagy egy, az egyik kapcsolórész felületén állandóan rögzített vezető réteg. A 9. és 10. ábrák oldal- és felülnézetben mutatnak egy ilyen kiviteli alakot, amelynél az 1 részre a fólia szegmensek (25), valamint az összekötő fóliák (26) is rá vannak erősítve. Ezeket a 4 rugalmas érintkezők súrolják, amelyek természetesen a másik 3 kapcsolórészen vannak megerősítve. A fóliák, illetve vezetőrétegek (25, 26) nagyon vékonyak és így a 4 érintkezők felfutása azok szélein minden nehézség nélkül történik. A fóliákat, illetve a vezetőrétegeket emellett természetesen (nyomással vagy más, hasonló módon) a felületen rögzítem kell. A kapcsoló 1 és 3 részei, beleértve a megfelelő érintkezőket is —• mint azt már az előbbiekben leírtuk — tulajdonképpen együtt képeznek egy úgynevezett kapcsoló egységet. Több ilyen egységet is lehet egy közös „A" tengelyen elhelyezni, miáltal egy úgynevezett kamrás kapcsoló keletkezik. A 12. ábra oldalnézetben (részben metszetben) mutat egy ilyen összetett (kamrás) kapcsolót, két taggal. Az ábrán a részletek (az egyes alkatrészek) külön vannak megrajzolva. Mindegyik kapcsolótag egy 300 szigetelőtestből áll, amelyben a huzalból készített 400 érintkezők feküsznek. A találmány értelmében a visszahajlított 402 rugózó rész az „A" tengelyhez közel helyezkedik el, az áramcsatlakozás bekötésére szolgáló 401 visszahajlítás pedig a lehetőségig távol ettől az „A" tengelytől. Az egyik 300 rész összes 400 érintkezőrugói egy közös, gyűrű alakú 302 kimélyítésben és elkülönített 303 résekben vannak "ágyazva. Az ellentétes oldalon kialakított, ugyancsak gyűrű alakú 301 kimélyítés a kapcsoló forgórészének ágyazására szolgál, amely részek a szomszédos kapcsolóegységgel dolgoznak együtt. A forgó érintkezők 200 lemezszalagok és lemeziszegmensek alakjában vannak kiképezve és ezek a 100 szigetelőtárcsába behelyezve és megfelelően áthajlítva vannak megbízhatóan rögzítve. Ugyanez a 100 tárcsa, valamint a 700 szigetelő betét is hoszszúkás 102, illetve 702 kivágásokkal vannak ellátva, melyek az 501 kapcsolótengely 502 lapos, meghosszabbított részének felvételére szolgálnak. A kapcsoló egész mozgató (hajtó) szerkezete, beleértve a kilincsszerkezetet is, az 500 házban van ágyazva. Ez a szerkezet azonban nem képezi a találmány tárgyát és azért közelebbről nem írjuk le, valamint a rajzon sem szemléltettük. A fent leírt alkatrészek összeszerelésekör az 502 tengelymeghosszabbítás az összes 102, 702, 102 és 702 hosszúkás kivágásokon áthalad. Az egész kapcsolót ezután az 502 csavarokkal húzzuk össze, miközben ezek a csavarok egyrészt az 500 házon, másrészt pedig a 600 zárósapkán haladnak keresztül és az 504 csavaranyákkal vannak rögzítve. Ebből a célból a 300, 300 és 600 alkatrészek közös tengelyű furatokkal vannak ellátva. Szereléskor 505