144389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fermentációk mikroorganizmusainak kinyerésére fermentleveikből koaguláltatással

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.389. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY — Rí—178. ALAPSZÁM Eljárás fermentációk mikroorganizmusainak kinyerésére férmentleveikből koaguláltatással Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T., Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók Dr. Cserei-Pechány Éva orvos-mikrobiológus, Dr. Mol­nár Béla kutatóvegyész, és Wack Géza technikus, mindhárman budapesti lakosok Bejelentés napja: 1956. augusztus 25. A fermentálások lényege mikroorganizmusok elszaporítása azért, hogy vagy magát a mikro­organizmus-tömeget vagy az általa termelt ha­tóanyagot felhasználják. Bármilyen célból fer­mentálnak is, gyakran kívánatos a mikroorga­nizmusok elkülönítése a fermentlevektől akár azért, hogy az élő mikroorganizmus-tömeget ol­tóanyagként felhasználják, akár azért, hogy azokból pl. hőkezeléssel való feltárás után a szervezetükben termelt hatóanyagokat nagy koncentrációban és a fermentlé okozta szennye­ződések nélkül kinyerjék. Ez a feladat, különö­sen ha nagy bakteriurntömegekről van szó, el­vileg, megfelelő hatásfokú szűréssel vagy cent­rifugálással ipari méretben is megoldható. A tö­mörítésnek ez a módja azonban az említett be­rendezésektől olyan nagy hatásfokot követel, hogy nagytérfogatú fermentációknál ezek a módszerek nem alkalmazhatók, de nem is gazda­ságosak. Ha élő baktériumtömegre van szükség, úgy alacsony hőmérsékleten végzett bepárlás vagy mélyfagyasztott állapotról való szárítás (liofilizálás) a szokott módszer, ha pedig a bak­tériumtestben levő hatóanyagot akarják ki­nyerni, úgy a baktériumokat a fermentlé teljes térfogatában feltárják, amikoris a hatóanyagok izolálásánál a nagy folyadék-térfogat és a fer­mentléből származó szennyeződések igen ko­moly hátrányt jelentenek. A baktériumok gyors leülepedését biztosító koaguláltatás az orvos-diagnosztikai eljárások­nál széleskörben alkalmazott specifikus aggluti­ninekkel igen jól megvalósítható, ezek azonban csak körülményes szerológiai úton, élő szerve­zetben termelhetők és így a fenti célra ipari al­kalmazásuk nem jöhet szóba. A találmány f iziko-kémiai utat ad meg a mik­roorganizmusok, elsősorban baktériumok koa­guláltatására bármilyen tenyészetben, amivel lehetővé válik ezeknek egyszerű elválasztó mű­veletekkel, pl. ülepítéssel, szűréssel, centrifugá­lással stb. való elkülönítése nagytérfogatú fer­mentlevektől ésrezt követő esetleges tömörítése. Ez a módszer ipari szinten könnyen megvaló­sítható és kiküszöböli az említett hátrányokat. A találmány lényege az, hogy a fermentleben csapadékot létesítünk, melynek szemcséi a mik­roorganizmusok felületén adszorbeálódnak és azok méreteinek és/vagy töltésének megváltoz­tatásával a mikroorganizmusok koagulálását eredményezik. A találmány szerinti koagulációt biztosító csapadék képzéshez elvben két kom­ponens szükséges, melyek egyikét általában már a táptalaj eredeti összetétele vagy a pH ér­ték megfelelő beállítása biztosítja, a másik kom­ponenst pedig pl. megfelelő fémsóoldatot, utó­lag visszük be. Ez esetben a találmány szerint úgy járunk el, hogy a megfelelő fémsóoldatot. enyhe, inkább áramló, mint turbulens keverés közben adjuk hozzá a fermentléhez, mire az agglutináció megtörténik és a keverés beszün­tetése után gyors ülepedés indul meg. A folya­dék tisztája gyakorlatilag mikroorganizmusok­tól mentes és könnyen dekantálható. A koagu­lálódott üledék szükség szerint ismert módokon pl. szűréssel, centrifugálással stb. tovább tömö­ríthető. Eljárhatunk úgy is, hogy a csapadékképzés mindkét komponensét hozzáadjuk a fermentlé­hez. Ilyenkor a létesítendő csapadéknak előnyö­sen előbb azt a komponensét adjuk a ferment­léhez, amely a pH értéket alkalikus irányba tolja el úgy, hogy a másik komponens hozzá­adásával létrejövő csapadék-képződés mindig pH-csökkenés közben következik be. Adott esetben, a táptalaj és a mikroorganizmus ter­mészetétől függően, már az első — alkalikus — komponens hozzáadására is létrejöhet a csapa­dékképződés és koagulálás, a második kompo­nens hozáadása azonban ilyenkor is célszerű a semleges pH-érték és a tökéletesebb leválás biz­tosítása céljából. Alkalizáló komponensként pl. alkálifém és/vagy alkáli-földfém, hidroxidok, karbonátok, hidrokarbonátok, foszfátok, borátok

Next

/
Oldalképek
Tartalom