144352. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidin származékok elkülönítésére nyers reakcióelegyeikből
& Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.352. SZÁM 12. p. 6—10. OSZTÁLY — RI-174. ALAPSZÁM Eljárás l,2-diaril-3,5-dioxo-pirazoIidin származékok elkülönítésére nyers reakcióelegyeikből Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt.., Budapest. Feltaláló: Vizsolyi János szig. vegyészmérnök, Budapest Bejelentés napja: 1956. június 20. Pótszabadalom a 143.913 sz. törzsszabadalomhoz A 143.913 sz. szabadalmunkban eljárást ismertettünk l,2-diaril~3,5-dioxo-pirazolidin származékok előállítására. Jellemzője, hogy az eddig ismert eljárásoktól eltérően azoknál enyhébb reakciókörülmények között, oldatban végezzük a kondenzációt, s ezáltal bomlástermékektől mentesen, tiszta anyagban jelentősen nagyobb hozadékkal kapjuk a végterméket. Az Rí—145 a. sz. szabadalmunkban leírt módszerek esetén a kondenzáció befejezése után az oldószert desztillációval távolítjuk el, a szilárd desztillációs maradékot vízben oldjuk, az el nem reagált terméket oldószeres extrakcióval elkülönítjük, majd az alkáli-só vizes oldatából savanyítással nyerjük a kívánt 4-es helyzetben helyettesített l,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidint, amit alkoholos átkristályosítással tisztítunk. A kondenzátum feldolgozására vonatkozó módszer egyébként megegyezik az ismert irodalmi eljárásokkal. (B. 73. 820 [1940], 267.222 sz. svájci szabadalom stb.) Tapasztalatból tudjuk, hogy a kondenzációt követő feldolgozás több káros műveletelemet tartalmaz. Az oldószer desztillálása, amely csupán ennek eltávolítását célozza és a lúgosvizes közeg az extrakció folyamán egyaránt károsak. A desztilláció egyrészt káros a kondenzált termékre, mely lúgra, oxigénre és fényre érzékeny, másrészt az el nem reagált hidrazobenzol oxidál ását, il. azobenzolra és anilinre történő diszproporcionálódását idézi elő, a színező bomlástermékek mennyisége pedig megnövekszik. Ez utóbbiakat oldószeres extrakcióval kell eltávolítani, mialatt a pirazolidin származék alkalikus oldatban van, mely a végterméket bontja. Az izolálás folyamán a hidrazobenzol részben nem regenerálható vegyületté bomlik, részben a képződött magasabb oxidációs fokú elegyet újabb redukcióval kell hidrazobenzollá alakítani. Az előzőekben vázolt hátrányok kiküszöbölése céljából új módszert kerestünk a kondenzációs elegy feldolgozására. A hivatkozott irodalomból ismeretes, hogy az l,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidin származékok fémionokkal sókat képeznek, melyek közül a földalkáli és nehéz fémsók vízben rosszul oldódnak. A kísérletek során olyan fémsókat kellett kiválasztanunk, melyek vízben és alkoholban gyakorlatilag egyaránt oldhatatlanok. E követelménynek vizsgálataink szerint elsősorban a periódusos rendszer I. és VIII. oszlopának egyes fémionjai felelnek meg. (Cu77, Ag, Fe 7/ , Co, Ni.) További követelmények a fémsóval szemben, hogy lúgos, vizes közegben, levegőn, fény jelenlétében is stabil legyen, s belőle a pirazolidin származékot egyszerű módszerrel fel lehessen szabadítani úgy, hogy a fém körfolyamatban újabb kicsapásra ismét alkalmazható legyen. Az Fe/7 -vel és Co /7 -vel képezett só az oldhatósági követelményeknek megfelel ugyan, de a só vizes szuszpenzióban állva bomlik, oxidálódik. Az ezüstsó, semleges közegben stabil fehér kristályos vegyület, mégsem alkalmazható, mert lúgos közegben fényérzékeny, s igen rövid idő alatt sötétszürkére színeződik, valószínűleg Ag2 0 leválás folytán. Hátránya az ezüstsónak, hogy savval, pl. HN03 -mal közvetlenül nem bontható. A Ni-só kémiai szempontból nem előnyös, mert vízzel hidrolizál, s így a leszűrt Ni-só nem mosható ki ionmentesre. Technikai felhasználását gátolja, hogy a csapadék csak hosszabb idő után válik ki teljesen, a csapadék kolloid jellegű, tömörülése hosszabb ideig ta^t, s rosszul szűrhető. A csapadék tömörítése történhet melegítéssel és forralással, ez azonban a bázisnak vizes-alkoholos oldatból való leválasztásánál a pirazolidin származékra káros. Az Mn-só alkohol-oldékonysága miatt alkalmatlan. Kísérleti eredményeink szerint ipari megvalósítás szempontjából egyedül a rezsó alkalmazható előnyösen. A rezsó az ismert és figyelembe jövő oldószerekben gyakorlatilag oldhatatlan, gyorsan kristályosodik, jól szűrhető, magas bomláspontú (236 C°), stabil vegyület. A vegyület könn^' bontható a pirazolidin származék károsodást,