144311. lajstromszámú szabadalom • Gázelemző készülék
2 144.311 részével vannak együttmozgóan összekötve, amely a csap (11) állórészében a (4) és (5) ütközők által megszabott határok között elforoghat. Az 1. ábrán látható helyzetben az (1) szivattyúedény a vizsgálandó gázzal van megtöltve, amelyet a (12) csatlakozócsonkon, a (13) furaton és a (9) csövön át szívott be. Ugyanekkor a (2) szivattyúedény gázt nem tartalmaz, minthogy azt a zárófolyadék a (8) csövön, a (14) furaton és a (15) kieresztőcsonkon át a szabadba nyomta ki. A 2. ábra a készülék szivattyúedényeinek másik véghelyzetét tünteti fel, amelyet az (5) ütköző határoz meg. Ebben a helyzetben az (1) szivattyúedény telik meg a zárófolyadékkal a (16) és (17) szintekig. Ezáltal az (1) szivattyúedényből a gázminta a (9) csövön, a (13) furaton, a (18) csatlakozócsonkon és a (19) csövön át beáramlik a (20) elnyelető-edénybe, amelyben a vizsgálandó gáz egyik alkotórészét elnyelő vegyianyag van. A (29) elnyelatőedényt a vegyianyag behelyezése után a (21) dugó zárja le tömítő módon. Mialatt a zárófolyadék a vizsgálandó gázt az (1) szivattyú edényből az előbb már leírt úton a (20) elnyelető edénybe nyomja, a (2) szivattyúedény azonos térfogatú gázt szív be ugyanonnan a (22) csövön, a (23) csatlakozócsonkon, a (14) furaton és a (8) csövön át. Minthogy a (20) elnyelető edénybe ilymódon a 2. ábra szerinti helyzetben pontosan ugyanolyan térfogatú friss gáz áramlik be, mint amilyen térfogatú elhasznált gáz kiáramlik abból, ebben a helyzetben a szivattyútér és az elnyelető edény tere együttesen állandóak. Már pedig ha állandó űrtartalmú térben egy gázalkotórészt, megfelelő vegyianyaggal elnyeletnek, akkor ebben a térben a gáz nyomása, az elnyelt gáz mennyiségével arányosan csökken. Az ilymódon előálló csökkent nyomást a (24) higanyos — vagy más zárőf olvadékkal feltöltött — feszmélő mutatja, amelyet a vezérlőcsap az 1. ábra szerinti helyzetben, a csap (10) forgórészén kiképzett (25) csatorna köt össze a (18) és (26) csonkokon, továbbá a (18) csövön keresztül az elnyelető edény terével. Folyadékfeszmérő helyett természetesen membrános, csőrugós vagy más rendszerű is alkalmazható. A (24) feszmérő által mutatott nyomás a (27) skálán olvasható le, amelynek vonalozása célszerűen az illető gázalkotórész %-os arányának megfelelő beosztással készíthető. A készülék kezelése mindössze tehát abból áll, hogy az (1) és (2) szivattyúedényekkel öszszekötött vezérlőcsap, ill. (10) forgórészének forgatógombját a szivattyúedények két (4 és 5) véghelyzete között ide-oda kell forgatni. Minden egyéb műveletet a készülék önmaga elvégez és a mérés eredményét a (24) feszmérő (27) skáláján folyamatosan mutatja. Az ismertetett elvek alapján a gázelemző készülék önműködőre is kivitelezhető, amelynél a motorral kapcsolt hajtóműnek csupán ide-oda lengő mozgást kell végeznie. A találmány további előnye, hogy a készüléknél alkalmazott edények (szivattyú, elnyelető) kalibrálása nem szükséges. Az edények űrtartalmának a gyártási folyamat eredményekénti pontos betartására szükség nincsen, minthogy e körülmény a mérési eredmény pontosságát egyáltalán nem befolyásolja. A keletkező nyomáscsökkenés ugyanis független az edények űrtartalmától. A meghatározandó gázalkotórész elnyeletésekor az; elnyeletőedényben csökken a nyomás. E csökkent nyomást kell a mérés eredményének kimutatására f eszmér ővel megmérni. A gyakorlatban alkalmazott feszmérők (kivéve azokat, amelyek kiegyenlítési módszerrel dolgoznak) általában úgy működnek, hogy a feszmérő vákuumteréből az eredetileg ott lévő levegő kiszivattyúzása által a zárófolyadék szintjének, vagy az alkalmazott membránnak az elmozdulását idézik elő, amely azután megfelelő skálán leolvasható. A mérésnek ez az általánosan alkalmazott módja azt eredményezi, hogy a feszmérő folyadékszintje fölötti, illetőleg a membrán egyik oldalán levő zárt térben tartózkodó levegőmennyiséget részben el kell távolítani. Ez a leírt gázelemző készüléknél úgy történik, hogy az említett levegőmennyiség az elnyeletőedény vákuumterébe áramlik. Minthogy azonban ez a levegőmennyiség a meghatározandó gázalkotórészt nem tartalmazza, beáramlása az elnyeletőedénybe a mérés eredményét megváltoztatja. Ezért fontos, hogy mennyisége az elnyeletőedény űrtartalmához viszonyítva kicsiny legyen. Ez olymódon érhető el, hogy a készülék azon részeit, amelyekből a levegőt a leírtak szerint el kell távolítani, lehetőség szerint kicsire1 méretezzük. Egy másik lehetőség e térfogat csökkentésére, hogy a feszmérő vákuumterét a befejezett mérés után lezárjuk és így benne a csökkentett nyomást fentartjuk, vagyis a feszmérőt nem engedjük visszatérni a null-helyzetébe. Ezután a soronkövetkező mérésnél a feszmérő folyadékoszlopának (vagy membránjának) már csak a két mérés közötti különbségnek megfelelő elmozdulást kell végeznie és ezért a vákuumteréből eltávolítandó vagy oda bebocsátandó levegő mennyisége lényegesen csökken, minthogy két egymás után következő mérési eredmény különbségei folyamatos méréseknél általában kisebb levegőmennyiség mozgatását teszi szükségessé, mintha a feszmérő közben mindig visszatérne a null-helyzetbe. E követelménynek a találmány szerinti készülék olymódon tesz eleget, hogy — amint az 1. ábrán látható — a (20) elnyelető edény csupán abban a véghelyzetben kerül a (24) feszmérővel összeköttetésbe, amelyet az ábra feltüntet. Ezt az összeköttetést a vezérlőcsap (10) mozgórészén alkalmazott (25) csatorna létesíti a (18) és (26) csonkok segítségével. A vezérlőcsap egyéb helyzeteiben a feszmérő vákuumtere zárva van. Hordozható készülékeknél igen fontos, hogy azok esetleges helytelen kezelése (pl. feldöntése) ne okozza a zárófolyadék kiömlését, E cél elérésére a,(10) és (11) vezérlőcsap olyan megoldású, hogy az; 1. és 2. ábrán feltüntetett véghelyzetek közötti középállásban az összes; csőcsatlakozásokat lezárja és evvel a zárófolyadék áramlásának lehetőségét minden irányban megszünteti. A csapnak ebben, az állásában tehát a zárófolyadékok a készülék feldöntése esetén sem ömölhetnek ki. Ezért célszerű a készüléket olyan
