144260. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés párhuzamosan működő erősítő csoport stabilitásának javítására
144.260 3 tótekercsek induktivitása fele a kívánt csillapításhoz szükséges értéknek. A párhuzamosan működő erősítő minden két erősítője között, tehát mindig két ilyen fojtótekercs van sorba kapcsolva és ilymódon ezek induktivitásának összege adja a helyes értéket. Folytótekercsek szerkezetileg minden erősítőbe beépíthetők. Azon a munkaterületen, ahol még nincs csillapítás, ennek a kapcsolásnak összes erősítő csoportjai úgy működnek, mint a terhelést az összes erősítőkön önműködően egyenletes elosztó párhuzamosan kapcsolt csoport. A munkaterületen kívül eső frekvenciáknál az erősítők úgy dolgoznak, mint egy csupán a kimenő kapcsokra párhuzamosan kapcsolt, a terhelés önműködő kiegyenlítése nélküli csoport. A csillapításnak nem kell pontosan a munkaterület határán kezdődni, azonban ott, ahol az erősítő stabilitását veszélyeztető frekvenciák kezdődnek, már hatásosnak kell lennie, tehát pl. a 4. ábrán az 50 000 Hz. frekvenciát a szükséges csillapítás mértékében megbízhatóan el kell nyomnia. A szabályozó áramkör működésének felbeszakítása semmiképen sem hátrány, mert rendes körülmények között sem az erősítő a gerjesztő feszültsége, sem pedig* a kimenő áram nem tartalmaz a működési terület feletti frekvenciákat. Az egyszerű 23, 23' induktivitások helyett természetesen használhatók bonyolultabb áraimkörök is, mint pl. párhuzamos rezonancia körök, behangolt T-csillapítótagok, RC szűrők és hasonlók. Ez különösen akkor előnyös, amikor a? impedancia változását a frekvencia magasabb hatványainak függvényében kívánjuk. Egy egyszerű induktivitást használó kapcsolásban a csillapítás közel egyenes arányban van a frekvenciával, úgyhogy a munkaterület végének és a csilla'oítandő frekvenciának elég távol kell lennie egymástól. Ezt a nehézséget behangolt szűrővel lehet kiküszöbölni. A fentemlített kapcsolás egyformán alkalmazható csillapításra a felső határ feletti és az alsó határ alatti munkaterületen fekvő frekvenciáknál. A második eset azonban a gyakorlatban csak ritkán fordul elő. A 6. ábra az 5. ábrának megfelelő találmány szerinti elrendezéssel párhuzamosan működő erősítő csoportnak kimenő feszültségét mutatja, ahol az erősítőket ugyanaz a feszültség gerjeszti, mint azt az erősítő csoportot, melynek kimenő feszültségét a 4. ábra mutatja, A kimenő feszültség alakulása ezek után kielégítő és az erősítő csoport stabil. A 7. ábra a találmány egy kiviteli alakját mutatja az 5. ábrának megfelelő módon kapcsolt 23, 23' fojtótekercsekkel egy párhuzamosan dolgozó erősítő csoportban, melynek kiegyenlítő köre a 2. ábra szerinti ellenálláshíclból áll. A fojtótekercs vagy másmilyen csillapító tag itt a közös 6 vezető és a 14, 16, 14', 18' ellenállások 17, 17' középpontja közé van kapcsolva, mely ellenállásokon keresztül a megfelelő erősítő kimenő áramának túlnyomó része folyik. A kapcsolás és annak működése minden más vonatkozásban azonos az 5. ábrán feltüntetettel. Derékszögű feszültséggel gerjesztve a kimenő feszültség alakját a 6. ábra mutatja. A találmány egy további kiviteli példáját szemlélteti a 8. és 9. ábrán bemutatott kapcsolások, ugyancsak kiegyenlítő transzformátorral, illetve kiegyenlítő ellenálláshíddal ellátott erősítő csaporra. A frekvenciától függő tagok itt a kiegyenlítő kapcsolási elrendezés és a közös kimenő vezetők közé vannak bekötve, úgyhogy azokat a megfelelő erősítők kimenő árama járja át. Ezeken a kapcsolásokon a frekvenciától függő tagot ismét fojtótekercs alakjában tüntettük fel és egyszerűség kedvéért csak egy erősítőnél rajzoltuk be. A 8. ábrán a fojtótekercs a második 4 primer tekercselés és a közös 10 kimenő vezeték közé a 25 ponton van bekötve, amely utóbbiban a 4, 4' tekercselések vezetőképességének arányában felosztott áram ismét egyesül. A 9. ábrán a fojtótekercs a kiegyenlítő ellenálláshíd 15 és 16 ellenállásait összekötő 20 pont és a közös 10 kimenő vezeték közé van kapcsolva, mint azt a 8. ábra is mutatja. A 8. és 9. ábrán bemutatott kapcsolások bizonyos fokú hátránya az a körülmény, hogy a csillapító tagokat az erősítők kimenő áramának megfelelően kell méretezni. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés párhuzamosan dolgozó erősítő csoport részére, amely a terhelés önműködő egyenletes elosztására az összes erősítőkre alkalmas kapcsolást tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a terhelés önműködő egyenletes elosztására szolgáló kapcsolási elrendezés (2, 2' vagy 13, 15, 14," 16, 13', 15', 14', 16') egy frekvenciától függő taggal (23, 23') van kapcsolva, mely tag abban az áramkörben (6, 10) van, amelyen keresztül az áram, melyből az erősítő bemeneteléhez vezetett vezérlő feszültséget leyezetik, folyik, ez a frekvenciától függő tag pedig úgy van méretezve, hogy előre meghatározott frekvenciasáv határain kívül olyan csillapítást okoz, hogy a terhelés önműködő egyenletes elosztására szolgáló kapcsolási elrendezés ezen a frekvenciasávon kívül gyakorlatilag üzemen kívül helyeződik. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a csillapítás meghatározott frekvenciahatáron felüli frekvenciáknál következik 'be. 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a csillapítás meghatározott frekvenciasáv alatt következik be. 4. Az 1.—3. igénypontok szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja kiegyenlítő transzformátorral ellátott párhuzamos üzemben dolgozó erősítő csonorthoz, azzal jellemezve, hogy a frekvenciától függő tag (23, 23') a kiegyenlítő transzformátor (2, 2') primer tekercseléseinek (3, 4, 3', 4') középpontja (24, 24') és a közös kiegyenlítő vezeték (6) közé van kapcsolva. 5. Az 1.—3. igt. lontok szerinti kapcsolási elrendezés kivitel ' 1 a kiég enlítő ellenálláshíddal ellátott párh ~> _> ütemben dolgozó erősítő csoporthoz, azzal ! í hogy a frekvenciától függő tag (23, 23 ) a kozoo kiegyenlítő vezeték (6) és azoknak az ellenállásoknak (14, 16, 14', 16') középpontja közé van kapcsolva, mely ellenállásokon keresztül a megfelelő erősítők kimenő áramának túlnyomó része folyik keresztül. 6. Az 1—5. igénypontok szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a
