144260. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés párhuzamosan működő erősítő csoport stabilitásának javítására
Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.260. SZÁM 21. a2 . 18-20. OSZTÁLY — TE-135. ALAPSZÁM Kapcsolási elrendezés párhuzamosan' műkMő erősítő csoport stabilitásának javítására TESLA, národni podnik (nemzeti vállalat), Praha-Hloubetin, Csehszlovákia. A feltaláló: Palieka Václav, mérnök, Praha-Kosire, Csehszlovákia. A bejelentés napja: 1956. október 8. A találmány párhuzamosan dolgozó erősítő csoport stabilitásának javítására vonatkozó kapcsolási elrendezés, amely a csoport összes erősítőin a terhelés önműködő egyenletes elosztására alkalmas kapcsolással van ellátva. Mint ismeretes, nagyobb erősítő teljesítmény célszerűen úgy érhető el, hogy több kisebb teljesítményű erősítőt párhuzamosan működő csoportokba osztanak. Emellett az egyes erősítőkön a terhelés önműködő elosztására már ismert kapcsolásokat használnak. A párhuzamosan kapcsolt erősítők kimenő kapcsait polaritás szempontjából párhuzamosan kapcsolják. Ezenkívül az összes erősítőket egy közös vezetékkel, az u. n. kiegyenlítő vezetékkel kötik össze egymással. Ez a közös vezeték abból a kapcsolási elrendezésből indul ki, amely az összes erősítőkre az önműködő elosztást szabályozza. Az ilyen elrendezésekben vagy egy kiegyenlítő transzformátor van, imint azt a rajz 1. ábrája mutatja, vagy a 2. ábra szerinti kiegyenlítő híd. A kiegyenlítő kapcsolások hatását és megbízhatóságát azonban károsan befolyásolja az, hogy a reaktív tagok következtében a nagyobb frekvenciáknál az erősítőkben fáziseltolódás lép fel. Az erősítők kimenő feszültségének és .kimenő áramának fázisai a bemenő feszültséghez képest oly mértékben tolódnak el, hogy az 1. és 2. ábrán bemutatott kapcsolások működését meglehetősen kedvezőtlenül befolyásolhatják. A bevezetéshez hozzávezetett szabályozó feszültség polaritását úgy választjuk meg, hogy a fáziseltolódástól nem befolyásolt frekvenciák területén az erősítők egyike kimenő áramának a megengedhető átlagos üzemi érték fölé való növekedésekor a szabályozó feszültség ugyanannak az erősítőnek a gerjesztő feszültségéből levonódik, aminek következtében ez az erősítő a szabályozó feszültség hatása folytán, kisebb mértékben van gerjesztve, mint a többi erősítők és így kimenő árama csökkeni fog. Ha ezzel szemben az. erősítők egyikének kimenő .árama a megengedett átlagos üzemi érték alá .esik, akkor a szabályozó feszültség ugyanannak az erősítőnek gerjesztő feszültséghez, mely pl. egy előerősítőből kerül levezetésre, hozzáadódik. Ez az erősítő tehát a többieknél erősebben lesz gerjesztve és ennek megfelelően kimenő árama növekeni fog. Ezt az állapotot azonban megzavarja, ha a kimecsolása a terhelésnek az összes erősítőkön való zérlő és gerjesztő feszültség különbsége előjelet vált és fordítva. Azoknál a frekvenciáknál, melyeknél ez az előjelváltás bekövetkezik, az említett ismert elrendezésű erősítők párhuzamos kapcsolása a terhelésnek az összes erősítőkön való egyenletes elosztására az 1. és 2. ábra szerinti módon már nem célszerű, mert ekkor a szabályozó karakterisztika fordított, vagyis a hibás erősítő erősítésének növelése nagyobb gerjesztésnek felel meg és fordítva. Az erősítőket ezért olymódon szerkesztik, hogy az átvitt hangfrekvenciák területén például 30—15 000 Hz. között ne következzék be fáziseltolódás. Az akusztikai erősítőkbe érkező jelek azonban harmonikusan nem tiszták. Ha pl. a 10 000 Hz. frekvencia tartalmazza a harmadik felső hullámot, tehát 30 000 Hz.-t, akkor a 30— 15 000 Hz. frekvencia sávon a fáziseltolódás tekintetében gondosan szerkesztett erősítőkben is felléphet fáziseltolódás, mely az erősítőt lebegésbe hozhatja. Ha már most a terhelésnek az összes erősítőkre való önműködő elosztását célzó kapcsolási elrendezés úgy van szerkesztve, hogy a frekvencia határok korlátozása nélkül hatásos, a fordított szabályozó karakterisztika a fázisban eltolt frekvenciáknál a stabilitást lényegesen ronthatja.
