144240. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas csuklós szalag
2 144.240 egyes tokok egyik oldalfalára támaszkodó rugóvégek elmaradnak, és az egymást kölcsönösen alátámasztó rugósarkak közvetlenül támaszkodnak az említett oldalfalra. Továbbá az egyes tokokban levő, a karkötő hosszirányára merőleges irányban elhelyezkedő két rugó egyetlen lemezrugóvá van egyesítve és lényegében a karkötő középvonalával egybeeső és közepén kiugró része, vagy hajlítással kialakított kidomborodása van, melynek csúcspontja a tok egyik oldalfalára támaszkodik; e kiugrásnak, vagy kidomborodásnak mindkét oldalán elhelyezkedő szabad végek pedig lényegében párhuzamosak a tok' oldalfalaival és bekapcsolódnak, illetve horog alakjában befognak a merev összekötő tag külső öszszskötő részének befelé hajlított, az egyes tokok végfalaival párhuzamos kiálló részeibe és a karkötő kinyújtásakor ezeken csúsznak. A találmány egy másik és legegyszerűbb megvalósítási alakja végül a minden egyes szemben (tokban) középpontjából tompa• szögben meghajlított lemezrugó elhelyezésében áll, mely lemezrugónak- ezen a középponton külső oldalával az egyes tokok alsó héjszerű részének oldalfalára támaszkodó befelé hajlított kis része lehet, a rugó két szabad vége pedig horogszerűen benyúlva kapcsolódik a merev összekötő tagok befelé hajlított végső részei mögé, melyek -fő részei párhuzamosak az egyes tokok végfalaival és ezeknek a végső részeknek mentén csúsznak, amikor a karkötőt kinyújtják. Nyilvánvalóan a rugóhatás fokozására kívánatra két ilyen ellenkező irányban hajlított rugót is el lehat helyezni egymással szemben minden egyes tokban. Míg az előbbiekben leírt megvalósítási alakoknál a mere 1/ összekötő tagok, melyek úgy vannak meghajlítva, hogy két szomszédos tokba nyúljanak be, végein levő két kiálló rész egyike az egyes tokok egyik oldalfalai-?, támaszkodik és a rugó vagy rugók csak a másik kiálló részre hatnak, a jelen megvalósítási alaknál midnkét azonos oldali kiálló rósz a rugók hatása alatt áll. A találmány szerint különböző alakú rugók szerelhetők a különböző kialakítású doboz alakú szemekbe (tokokba), illetve alkalmazhatók azokkal együtt. Ilymődon pl.: minden egyes alsó és felső héjból álló és oldalfalaiban a merev összekötő tagok áthaladására alkalmas nyílásokkal ellátott tok minden egyik szomszédos tokkal, egy ilyen tagpár segítségével köthető össze. Ezeknek, az összekötő tagoknak mindegyike egy merev szalagból, vagy kengyelből állhat, melynek fő része párhuzomas az egyes tokok végfalaival, vagyis, párhuzamos a karkötő hosszoldalaival és áthidalja azt, a részt, mely az egyes tokok között keletkezik, mikor a karkötőt kinyújtják, míg ugyanezen tagoknak befelé hajlított vége az egyik tok alsó héjának falára támaszkodik és másik vége a szomszédos tokban a rugó szabad végét körülfogva abba bekapcsolódik. Mint azt az előzőkben a második megvalósítási alakkal kapcsolatban már leírtuk, ha minden egyes tokba két egymással ellentétes rugó van beszerelve, az egyes összekötő tagok befelé hajlított végei vagy kiálló részei körülfoghatják az egyes szomszédos tokokban a rugók megfelelő szabad végeit, hogy megakadályozzák azok oldalirányú elcsúszását a tokon belül. Minthogy két összekötő tag elhelyezése minden egyes tokban a karkötő összeszerelését nagyon bonyolulttá teszi, a jelen találmány továbbá két egymással szembenfekvő összekötő tagnakf az öszekötendő tok egyik oldalfalára támaszkodó és az említett oldalfal mellett haladó karjait, vagy külső végeit úgy alakítja ki, hogy mindegyik összekötő tagpár egyetlen egységet alkosson. Ebben a vonatkozásban a találmány további tárgya anyagmegtakarítás, ami azáltal érhető el, hogy az összekötő tagok két végét nem zárjuk le, hanem azokat olyan teljesen körülfogó elemekké alakítjuk ki, amint az a korábbi karkötő megoldásoknál szokás volt. Egy tok két összekötő tagjának hasonló kombinációja valósítható meg a találmány szerint ágy, hogy mindegyik összekötő tagpárnak a tok /égéivel párhuzamos végső részeit egy alsó (fenék) résszel erősítjük össze, mely két szomszédos tok alsó héja alatt helyezkedik el, azokhoz képest közbenső, illetve eltolt helyzetben úgy, hogy amikor a karkötőt kinyújtják, ez az alsó rész fedje a szomszédos tokok között keletkező rést (hézagot), és- lényegében megszakítás nélkül, folytonos támasztó felületet alkotva, megakadályozza, hogy a csukló szerzete beszoruljon a szomszédos tokok közé. A karkötő külseje oldalról, alulról, valamint a hordozó felületek felől nézve még tovább szépíthető, ha ezek az alsó (fenék) részek, melyek az egyes összekötő tagpárokat egyetlen összefüggő egységgé fogják össze, felfelé íveinek és kifelé ívelt, az, említett belső fenékrészhez peremezett vagy sajtolt alaplemezzel vannak fedve. A találmány egy további megvalósítási alakjának megfelelően az egyes szemek (tokok) — előnyösen szögletes keresztmetszetű — megfelelő alakra sajtolt csövek lehetnek. A tok mindkét oldalán a merev összekötő tagok befelé hajlított két vége vagy karja két szomszédos tok nyitott végeibe nyúlhat be és ott oldalirányú kicsúszás ellen biztosítva lehet. Ez utóbbi célból az összekötő tagoknak azok a karjai, vagy kiálló részei, melyek úgy nyúlnak be az egyik fokba, hogy annak egyik oldalfalára támaszkodjanak, pl. úgy lehetnek egymáshoz képest helyzetükben biztosítva, hogy megfelelő kidudon*dásaik vannak, melyek rugófeszültség alatt kapcsolódnak egymáshoz, míg mindegyik összekötő tagpár befelé hajlított másik végei a szomszédos tagon belül a lemezrugó szabad végei mögé csappanhatnak be. Ez utóbbi megvalósítási alaknak az: az előnye, hogy a karkötő könnyen megrövidíthető, vagy meghosszabbítható, illetve annak egyes szemei (tokjai) kicserélhetők anélkül, hogy előzőleg bármelyik tokot ki kellene nyitni. A tokok végeiből az összekötő tagok kicsúszását meggátló szerv úgy is megvalósítható, hogy az részben, vagy egészen a tokon kívül helyezkedjen el. Pl. a tokok felső héja lefelé hajlított kiugró részekkel látható el, melyek az összekötő tagoknak a tokon kívül és azzal párhuzamosan fekvő hátsó részeire vannak ráhajt
