144227. lajstromszámú szabadalom • Berendezés dugattyús gépek indikált középnyomásának mérésére

2 144.227 erősítő B kapcsai pedig a löketadóhoz vannak kapcsolva. A M elektrodinamometrikus mérőműszer egyik tekercse az egyik, másik tekercse a másik erősítő K kapcsaihoz csatlakozik, -f- és — az anódtelep kapcsai. A r ellenállás beszabályozásával az aszimetriák kiegyenlíthetők, vagyis zérus bemeneti feszültségnél a kimeneti feszültség zérus értéke hozható. A 3, ábra olyan megoldást ismertet, amelynél a nyomásérzékelő és a löketadó impulzusait termisztorok közvetítik a mérőműszerhez. A 3. ábra az 1. ábrabeli Ex

ill. E2 erősítők Eiv, ill. E2v végfokozatát tünteti fel. Ezek a végi okozatok a kis ellenállású F fűtőellenállásoknak az elektroncsöves erősítőhöz való illesztésére szolgálnak. Az illesztés azonban másként is megoldható. A végfokozatok katóderősítős (más néven anódbázisú) rendszerűek; -(-és — az anódáramforrás kapcsai; Eiv a löketfeszültségerősítő végfokozata, £•>„ pedig, amely ellenütemű, a nyomásfeszültségerősítőé. R/n

, R

/{

.

2

es RÍ,-; a katódkörbe iktatott ellenállások. Hí és H2 fűtőelleniállások. amelyek egy-egy Rí, illetőleg R2

termisztor melegítésére szolgálnak. Ä termisztorok közös áramforrás körében a M kereszttekercses műszer, ill. differenciálgalvanométer egy-egy tekercsével vannak sorba kapcsolva. Az E, v cső rácsára a löketadó EL feszültsége, a Eav

csövek rácsára pedig — az ellenütemű kapcsolás folytán pozitív, ill. negatív előjellel — a nyomásérzékelő EAT feszültsége hat. A Hj ill. H2 fűtőtekercsek így EL — E,v illetőleg EL + EJV feszültséggel arányos áramot kapnak. A termisztorokra a tekercsekről átadódó fűtőhatás különbsége tehát /EL+E.V /2

—/EL—

EN 2

=4

ELEN ; vagyis a nagy tehetetlenségű mérőműszer, amely a két hatás különbségének megfelelően jelez, a nyomás és a dugattyú elmozdulás pillanatnyi értékeiből képzett szorzatok középértékével, tehát az indikált középnyomással arányos kitérést mutat. Ha termisztorok helyett egy Deprez galvanométer áramkörében egymással szembekapcsolt termoelemeket alkalmazunk, a jelenségek analog módon alakulniak és a galvanométer az indikált középnyomással arányos kitérést mutat. A piezokvarckristály hitelesítésére, vagyis a reá ható légköri nyomás és a piezofeszültség közötti összefüggés meghatározására való berendezés egyrészt gázpalackkal, másrészt manóméterrel kapcsolatos szelencéből áll, amelynek falába a piezokvare foglalata gyújtógyertyához hasonlóan becsavarható. Gáy.nyomás helyett csavarral eltolt dugattyú révén kifejtett folyadéknyomás is használható. Ezzel az 1. ábra szerinti KH kvarchitelesítő berendezéssel a kristályra megmért nagyságú nyomást fejthetjük ki. Egyidejűleg a piezofeszültséget FM feszültségmérővel megmérhetjük. A feszüitsékmérővel még egy szabályozható etalon feszültségforrás is kapcsolatos, amellyel a KH-val megmért nyomáshoz tartozó piezofeszültséggel egyenlő, állandó feszültséget állíthatunk be a M mérőműszer kalibrálása végett. Maga a kvarckristály ugyanis a műszer kalibrálására nem használható, minthogy az elkerülhetetlen szigetelési hibák miatt feszültsége állandó nyomás mellett is idővel csökken. Az így meghatározott nyomáslépták azonban — minthogy a műszer kitérése a löketadó feszültségétől is függ, — az M műszerre nézve természetesen csali a löketadónak, vagyis az egész berendezésnek megfelelő beszabályozása után érvényes. Egy négyütemű gép hengerében uralkodó változó P nyomást a dugattyúút függvényében a 4. ábra tünteti fel. A nyomásadó árama minden pillanatban ezzel arányos. A löketadó árama a c görbe szerint változik. A berendezés beszabályozása pl. a következő lépésekben történhet: 1. Először az E1

és E

2

erősítőket ki keli egyenlíteni, vagyis a 2. ábra szerinti K kapcsok között az r ellenállás beigazitásával a feszültséget nullára kell hozni. Hogy az Ei erősítő ki van egyenlítve, azt az fogja mutatni, hogy az elektrodinamometrikus műszernek az E2

erősítő körébe kapcsolandó tekercsébe egyenáramot vezetve és az Ei erősítőt bekapcsolva, a műszer nem tér ki; ez ugyanis azt igazolj a, hogy az Ei erősítő kimenő árama zérus. 2. FM etalon feszültségforrás megfelelő beállításával az Ei erősítő bemenetére akkora egyenfeszültséget adunk, amely a KH kvarchitelesítővel megmért bizonyos Po atm. nyomásnak felel meg. (így a M műszer I. tekercse egy bizonyos erősségű állandó b egyenáramot kap.) 3. A L löketadót az E2

erősítőre kapcsoljuk. (A M műszer II. tekercsén a 4. ábra c görbéjének megfelelő váltakozó áram halad át, a műszer azonban zérus kitérést mutat, mert a b és c áramok pillanatnyi értékeinek szorzatából adódó váltakozó impulzusokat nem tudja követni.) 4. E2

erősítő munkapontiát megfelelő rácselőfeszültség bekapcsolásával úgy állítjuk be, hogy a c áram negatív részét ne bocsássa át. (M műszer a most már csak pozitív félhullámokból álló impulzusok hatására kitér.) 5. A löketadó erősítőjét úgy állítjuk be, hogy M műszer a nyomásskálán a 2. pont szerinti Po leolvasás felének (kétütemű gépnél pedig a Po teljes értékének) megfelelően térjen ki. 6. Az E2

erősítő erősítésének változatlanul hagyásával a munkapontot az eredeti helyzetébe visszük vissza, amit az fog jelezni, hogy a M műszer ismét zérus kitérést mutat, minthogy E2 újból szimmetrikus pozitív és negatív impulzusokat kap. Ezzel a berendezés használatra kész és ha az etalon feszültség helyett a N feszültségadót kapcsoljuk az Ei erősítő bemenetére, a M műszer a nyomásskálán a gép P változó nyomásának megfelelő Pi indikált középnyomást fogja mutatni. A berendezés beszabályozása más módon is történhet. A fent ismertetett példabeli megoldásoktól el is térhetünk a találmány értelmében. Nevezetesen érzékelőként még fotócellás érzékelőt, fotótranzisztort, villamos ellenállást, kondenzátort, vagy induktivitást használhatunk, amelyek értéke a nyomással, ill. a du-