144221. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárzásra gerjedő, ZnS típusú lumineszkáló anyag

Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.221. SZÁM 21. f. 82-87. OSZTÁLY - EE-354. ALAPSZÁM Elektronsugárzásra gerjedő, ZnS típusú lumineszkálő anyag Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: Kádár György és Mocsári Róbert mérnökök, budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1956. április 14. Katódsugár csövekben, különösen pedig televíziós képcsövekben használt lumineszkálő anyagtól (fényporoktól) általában megkövetelik a fehér színt. E fehér szín az ismert és alkalmazott képcsőernyők túlnyomó többségénél közvetett úton, tehát két vagy több, különböző színű fénypor (foszfor) összekeverésével érhető el. Legáltalánosabb az a megoldás, amelyet ZnS típusú fényporoknál alkalmaznak, mely szerint egy kék színt adó, ezüsttel aktívált cinkszulfid és egy sárga színt szolgáltató, ezüsttel aktívált cinkkádmiumszulfid fényport ke-, vernek össze, tehát egy kétkomponensű fényport, használnak. E két komponens különböző arányával, különböző tónusú fehér színt szolgáltató ernyő létesíthető. Ezek és az ehhez hasonló keverékek azonban számos hátrányos siajátossággal rendelkeznek. E hátrányok egyrészt a fényporok előállításánál jelentkeznek, másrészt pedig nehézségek vannak a keverék felviteli technológiájánál is Ezenfelül hátrány az is, hogy a kész képcsőernyőn gyakran bizonyosfokú színegyenlőtlenség jelentkezik. Az ernyő a világítás során ugyanis nem homogén, egyszínű, hanem szabad szemmel is megkülönböztethető, színinhomogenífásokat mutat fel. A fenti hátrányok kiküszöbölése végett tehát sokkal célszerűbb egykomponensű fényport alkalmazni, éspedig, tekintettel arra, hogy a legjobb hatásfokúnak az elektrongerjesztésre világító fényporok közül addig a ZnS típusú fényporok bizonyultak, célszerű egykomponensű ZnS típusú fényport alkalmazni. Találmányunk elektronsugárzásra gerjedő, egykomponensű ZnS típusú, katódsugárcsövek, különösen pedig televíziós képcsövek ernyői számára alkalmas fényporra vonatkozik, amelynek világítása a fehér színt az eddigieknél sokkal jobban közelíti meg és emellett hatásfoka a korábbi ernyők számára használatos fényporokéval azonos. A találmányunk szerinti, elektronsugárzásra gerjedőlumineszkál'ó anyag cink- és/vagy kádmiumszulfid és azzal van jellemezve, hogy aktívátora legalábbis arzén és ezüst, mimellett a fénypor ezen aktívátorainak aránya 10:1 vagy annál nagyobb. Találmányunk értelmében a fénypor célszerűen 0,2—5% arzént és 0,01—0,5% ezüstöt tartalmaz, mimellett előnyösen 0,5—3% arzént alkalmazunk és az arzén-ezüst arány célszerűen 50:l-nél nagyobb. Találmányunk értelmében továbbá a' fénypor fémnikkelt is tartalmazhat, amelynek mennyisége célszerűen nem nagyobb, mint az ezüst mennyiségének századrésze. A találmányunk szerinti fényport tehát legalább két aktívátort tartalmaz. Ha pl. ZnS íenyport készítünk, úgy az arzén aktívátot lényegileg egy erős sárga sávot hoz létre, mag az ezüst a fehér színhez szükséges kék sávot viszi be, ill. a ZnS saját kék sávját erősíti fel. A színtónus az arzén mennyiségének változtatásával szabályozható. E fénypor tehát lényegesen különbözik attól az ismert, ultraibolya sugárzásra gerjedő cinkés/vagy kádmiumszulfid fényportól, amely arzénnal és. esetleg rézzel vagy ezüsttel van aktíváivá, amelyben az arzén mennyisége kb. maximum 0,2% és amely, amennyiben csak arzénnel van aktiválva, úgy vörösen világít. Amennyiben pedig pl. réz, vagy ezüst van az arzén mellett, úgy az a kék színt elnyeli, tehát szűrőként hat. A találmányunk szerinti fénypor pedig éppen ezüst tartalma folytán, éspedig annak kék sávja révén szolgáltat fehér fényt, és emellett e fénypor nem ultra ibolya sugárzással, hanem elefctironsugárzással gerjesztendő. Amennyiben a találmányunk szerinti fénypor utóvilágítását is szabályozni kívánjuk, ijgy célszerűen az ezüst mennyiségének egy századát meg nem haladó mennyiségű fémnikkelt vihetünk be a fényporba, amely a fénypor emiszsziós energiáját nem csökkenti észrevehetően.