144216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cipőtalp festésére, viaszolására és fényezésére
o Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.216. SZÁM 71. c. 50—57. OSZTÁLY — EE-287. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés cipőtalp festésére, viaszolására és fényezésére A Magyar Állam, mint Engelsmann Jenő, Marton János, Hornyák Gyula, Bogyó Sándor, mindannyian budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1955. augusztus 3. Ismeretesek már lábbelik alkatrészeinek előregyártásánál a talpéi megmunkálására szolgáló1 automatagépek, amelyek a talp élét színezik, festik. Ismeretesek továbbá olyan gépek, amelyek a befestett talpélt meleg levegő ráfúvása mellett, dörzsölés útján fényezik. A talpél festésére és fényezésére tehát két, különál-/ ló gépre van szükség, ami a munkát drágítja. Az ismert gépek további hátránya, hogy a fényezésnél a fényezőtárcsa szilárd halmazállapotú viasszal érintkezik, aminek következtében a talpélt a gép csak felületileg viaszolja, tehát a talp élét maradandóan nem impregnálja. Az ismert gépek tehát nemcsak viszonylag költségesek és nagy a helyszükségletük, hanem emellett nem érik el a kitűzött célt, mert a viaszolás célja nemcsak a felületen levő és nem tartós viaszréteg előállítása, hanem az, hogy a viasz, az: anyagba behatoljon és így a bőrt impregnálja. A találmány lehetővé teszi az említett hátrányok kiküszöbölését, mert a gép alkalmas egyrészt a talpéi festésére, másrészt viaszolására is, emellett pedig a viaszolás olvasztott, tehát folyékony halmazállapotú viasszal történik és így ez az anyag mélyen behatol a talpba, impregnálja, azt, a viasz tehát nem kopik le a talpról. E cél elérése végett a gép festő szerelékét elektromosan fűtött viaszoló szerelékkel cseréljük ki, a gép tehát egy néhány alkatrésznek mint együttes egésznek az egyszerű cseréje révén teszi lehetővé e két művelet elvégzését. A csere gyors gs könnyű művelet, de erre a gyors műveletre is csak ritkán van szükség, mert a gyakorlatban nagyobb mennyiségű talpat először megfestünk, majd pedig a festő szereléknek viaszoló szerelékre való felcserélése után ezt a talpmennyiséget viaszoljuk. Fontos előnye még a találmánynak, hogy a viaszolás után közvetlenül, egy munkamenetben a talpélt fényezi is, mert az olvasztott állapotú viasz felhordása után nem kell egyebet tenni, mint a felhordótárcsát lefékezni vagy másként megállítani, mire a tovább forgó talp éle kifényesedik. Ez a két művelet tehát egymás után, folyamatosan végezhető el. További lehetőség a találmánynál, hogy a viaszt megfelelő festékkel színezzük, mely esetben niesen szükség külön festő műveletre, mert a színezést a folyékony, megfestett viasz: végzi el. Ennél a munkánál tehát a színezés, viaszolás, impregnálás (vagy beégetés) és fényezés egy gépen, folyamatos eljárással, tehát egy munkamenetben ill. megszakítás nélkül hajtható végre. Ennél az eljárásnál általában véve nem fedőfestéket, hanem' átlátszó festéket használunk, a talp színezésére. A találmány szerinti eljárást a rajzzal kapcsolatosan magyarázzuk meg, amely a találmány szerinti gép példaképpeni kiviteli változatát szemlélteti. Az 1. ábra a gép függőleges metszete a 2. ábra I—I vonala szerint, viaszolásra és fényezésre beállítva, a 2. ábra pedig ugyancsak függőleges metszet, az 1. ábra II—II vonala szerint. A 3. és 4. ábra egy-egy részlet rajza. Az 1. és 2. ábra szerint a viaszolásra beállított gépnek az —1—• erőátviteli elemekkel hajtott —2— továbbítótárcsái vannak, amelyek közé helyezzük a talpat, oly módon, hogy éle a —3— felhordótárcsa palástjára feküdjön. Ügy amint a rajz, főleg a 4. ábra mutatja, ez a tárcsa profilozott kerületű, a palástja tehát megfelel a talpélmarásnál használt kés alakjának ill. metszetének. A —3—' tárcsa alsó része a vízszintesen fekvő —4— viasztartályban levő, olvasztott viaszba merül és így forgás közben viaszt visz fél a vele érintkező talpélre. A —4— tartály tartalmát beépített' —5— hőfokszabályozó (elektromos fűtés, 2. ábra) melegíti és így az olvadt viasz mindig a kívánt hőfokon ill. sűrűségen tartható. A —4—> csatornához csatlakozik az ugyancsak elektromosan fűtött —6— utánpótló viasztartály, amelyből a viasz állandóan a csatornába folyik. A —4— csatornában a viasz felszínének magasságát, tehát a szintmagaságot oly módon szabályozzuk, hogy a —6— utánpótló edény kiömlő nyílását emeljük, ill. sülylyésztjük. E célból a tartályt a —7— nyak anyamenete segítségével állítjuk be és azután rögzítjük. A —4— csatorna a benne ágyazott —3— fel-