144212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dimetoxibenzilcianid előállítására

o Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.212. SZÁM 12. q. 14—31. OSZTÁLY — Cl—202. ALAPSZÁM Eljárás 3,4-dimetoxibenzilcianid előállítására A Magyar Állam, mint a feltaláló» Jánossy Zoltán vegyészmérnök jogutódja A bejelentés napja: 1956. május 25. A 3,4-dimetoxibenzilcianid fontos közbenső termék a papaverin és hasonló szerkezetű alkaloidok szintéziséhez. Előállítása az irodalom szerint 3,4-dimetoxi-benzilklorid alkálicianidokkal való reagáltatása útján történik. Az eljárás ismert kiviteli módjai azonban részint nem, adnak kielégítő termelési hányadot, részint pedig technológiai szempontból hátrányosak. így K. Kindler és E. Gehlhaar (Arch. Pharm. 274. 377— 388., 1936.) szerint a 3,4-dimetoxibenzilkloridot benzolos oldatban híg vizes káliumcianid-oldattal forradják keverés közben; ily módon 60%-os termeléssel kapják a 3,4-dimetoxibenzilcianidot. A. E. Bide és P. A. Wilkinson (J. Soc. Chem. Ind. 64, 84—85., 1945.) hasonló eljárással dolgozva 57%-os termelést, tiszta desztillált nyersanyagból pedig 71%-os. termelést értek el. Benzolos oldatban (vagy más apoláros oldószerben) más szerzők is hasonló termelési hányadokat értek el. Jobb termelési hányad érhető el az irodalom szerint acetonos közegben lefolytatott reakció útján (896 344 és 903 931. sz. német szabadalmi leírások.). Az acetonos eljárásnak azonban az a hátránya, hogy a bomlékony 3,4-dimetoxibenzilkloridról ebben az esetben le kell desztillálni az e vegyület előállítása során alkalmazott oldószert és ezután kell acetonos oldatban hosszas forralás közben végrehajtani az alkálicianiddal való reakciót. Technológiai szempontból sokkal célszerűbb ez utóbbi reakciót benzolos közegben vagy más apoláros oldószerben lefolytatni, mivel a kiinduló anyagként szolgáló 3,4-dimetoxibenzilklorid előállítása is ilyen közegben történhet; így elkerülhető az oldószer anyagveszteséggel járó ledesztillálása. Kívánatos volt tehát megoldást találni az apoláros oldószerben lefolytatott reakció termelési hányadának lényeges megjavítására. E reakció ismerten gyenge termelési hányadának az az oka, hogy a 3,4-dimetoxibenzilkloridból az ismert eljárásmód szerint; alkalmazott híg vizes alkalicianid-oldat hatására hidrolízis folytán jelentős mennyiségű 3,4-dimetoxibenzilalkohöl keletkezik a reakció folyamán, ez a melléktermék azután a forralás hőfokán még további másodlagos reakciókkal is rontja a termelési hányadot. Azt találtam, hogy igen jó termelési hányaddal, a mellékreakciók gyakorlatilag teljes kiküszöbölése mellett kaphatunk 3,4-dimetoxibenzilkloridból 3,4-dimetoxibenzilcianidot, ha a 3,4-dimetoxibenzilkloridot apoláros. oldószerben — célszerűen benzolban vagy benzol és triklóretilén elegyében —• reagáltatjuk tömény vizes alkáli- vagy földalkálicianiddal mégpedig oly módon, hogy a két folyadékfázis nagy felületen való érintkezését az egyik fázisnak a másikban való finom eloszlatása útján biztosítjuk. A két fázis ilyen benső érintkeztetése a legcélszerűbebn az egyik fázisnak a másikban való emulgálása útján biztosítható. Megfelelő diszperzitású emulziót képezhetünk, pl. olymódon, hogy az oldószeres fázis fajsúlyát megfelelő oldószerkeverék készítése útján a tömény vizes cianidoldat fajsúlyával tesszük egyenlővé. Jól alkalmazható erre a célra az oldószeres fázisban pl. benzol és, triklóretilén; keveréke. Az ilyen oldószerkeverék felhasználható magának a 3,4-dimetoxibenzilkloridnak az előállítása során; az előállítás történhet pl. veratrol klórmetilezése útján, ez a reakció benzol és triklóretilén elegyében jól lefolytatható. A 3,4-dimetoxibenzilcianid előállítása a találmány értelmében tehát olymódon történhet, hogy a megfelelő oldószerben, pl. benzol és triklóretilén, keverékében oldott 3,4-dimetoxibenzilkloridot 10—12 óra hosszat erős keverés közben reagáltatunk legalább ugyanolyan térfogatú szobahőmérsékleten telített káliumcianid-oldat•tal. A reakció hőfejlődéssel jár, ezért eleinte hűtést kell alkalmazni. A létrejövő emulzióban a vizes oldat külső fázisként szerepel, ezért nagy káliumcianid-feleslegre van szükség, a reakció lefolytatásához. Csökkenthető a cianidfelesleg olymódon, hogy a vizes fázist diszpergáljuk az oldószeres fázisban; ehhez az oldószeres fázisban oldható emuigátort kell alkalmazni. Jól megfelel erre a célra pl. 0,5—1,0% zsíralkoholszulfonát, ez az; anyag a szerves oldószerben jobban oldódik, mint a vizes oldatban. Ilyen módon egyszeri összerázással is eléggé tartós