144198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pepszin előállítására

Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.198. SZÁM 30. h. 1-8. OSZTÁLY - Rí—154. ALAPSZÁM Eljárás pepszin előállítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár r. t., Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Dr. Kőrös Zoltán kutatóvegyész, Budapest Bejelentés napja: 1955. szeptember 8. A pepszin előállítására ismert eljárások elvben két csoportba foglalhatók. Az egyik a gyomornyálkahártyának savas közegben végzett feltárásán alapszik (emésztéses módszerek), amikor is a keletkezett pepszint kisózással izolálják és tisztítják, a másik csoport szerint a nyálkahártyából sajtolással, vagy vízzel, vagy vizes szerves oldószerekkel végzett kivonatolással a pepszinogént állítják elő (extrakciós módszerek), melyet azután sósavval pepszinné konvertálnak. Az emésztéses módszerek hátránya, hogy a hidrolízis bomlástermékei erősen szennyezik a felszabaduló pepszint, melyektől az enzimet csak- körülményesen és nagy veszteségek árán lehet megtisztítani. A pepszinogén izolálására és ebből pepszin előállítására irányuló korszerű eljárások termékei minőségben, megfelelőek, előállításuk azonban az eddigi eljárásokkal körülményes, A ré- • gebbi eljárások szerint a pepszinogént a gyomor nyálkahártya vizes kivonatából kisózással vagy az izoelektromos ponton végzett oldószeres kicsapással nyerték ki. (E. R. Morris és mt. J. Biol. Chem. 1940. 134, 443), valamint Northrop I. A. Crystalline enzymes, 1939.). Mindkét esetben a kicsapott pepszinogén inert fehérjékkel erősen szennyezett, oldószeres kiesapásnál pedig ezen túlmenően többé-kevésbé denaturálódott is. A 2 567 378. sz. amerikai szabadalmi leírásból ismeretessé vált újabb eljárásban a pepszinogén +5 és —1.0 C° között kb. 20—60%-os vizes etanollal vagy egyéb — vízzel keveredő — vizes szerves oldószerekkel vonják ki a szervből, majd a vizes oldószeres kivonatból valamely fehérjekicsapószerrel létesített vegyülete alakjában tisztán izolálják, a kapott pepszinogén csapadéknak savval való megbontás útján keletkező pepszint azután önmagában ismert módon elkülönítik. A leírás szerint fehérje-kicsapószerekként kationos kicsapószerek (Ca,, Ba, Mg, Fe+++,

nehéz; fémek) épp úgy használhatók, mint az anionos kicsapószerek (triklórecetsav, pikrinsav, csersav, szulfoszalicilsav, stb.). A kationos reagensek közül a leírás szerint a Ca-acetát az összes, aktivitás 90%-át kicsapja az oldatból. A 2,644 784. sz, amerikai szabadalmi leírás egyszerűsíti az előbbi eljárást, amennyiben a szerv 0— +10C" között nyert vizes kivanat-oldatálból fagypont körül a pepszinogént az inert fehérjékkel együtt 3—4,5 pH értéken savval kicsapja, majd az; izolált csapadékban levő pepszinogént, zsíroldószerek jelenlétében, vizes szuszpenzióban, néhány órán át, 37 C° körüli hőmérsékleten tartva pepszinné konvertálja, amikor, is a pepszin fehérjéktől gyakorlatilag mentesen a vizes oldatban marad és abból szokásos módon kinyerhető., Azt találtuk, hogy nincs szükség hűtött körülmények között végzendő vizes, ill. vizes-etanolos kivonatolásra pepszinogén előállításához, elkerülhető az inert fehérjékkel való együttes leválasztás is. Kísérleti eredményeink szerint ugyanis a pepszinogén kvantitatíve leválasztható szobahőmérsékleten végzett vizes, kivonatolás oldatából is, ha a leválasztást alumíniumionnal végezzük. Az alumínium-ion a pepszinogénnel gyorsan és jól ülepedő sószerű vegyületet képez, mely önmagában ismert módon, savas közegben végzett konvertálással pepszinné alakítható. A pepszinogén találmány szerinti leválasztása Al-sója alakjában kiküszöböli a szerves oldószerek felhasználását és ezzel az esetleges denaturálódás veszélyét, gyakorlatilag kiküszöböli továbbá a fehérjeszennyeződést és ezzel a fehérjéknek a pepszintől való elválasztását, minthogy az Ál-ion a szóbanforgó koncentrációban nem választja le a fehérjéket. A találmány szerinti új eljárásnak tehát ipari szintén jelentős technológiai előnyei vannak, amellett, hogy a találmány szerinti alumíniumpepszinogenátból önmagában ismert módon előállított pepszin-minősége — különösen a vízoldhatóság tekintetében — gyógyszerkönyvi követelményeknek is megfelel. Alumínium-iónt szolgáltató reagensként előnyösen alumíniumszulfátot használunk, de felhasználhatók a vízben