144186. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-benzil-tiokarbonil-aminosavak, ill. származékaik előállítására
Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.186. SZÁM 12. q. 1-13. OSZTÁLY - Go-419. ALAPSZÁM Eljárás N-benzil-tiokarbonil-aminosavak, ill. százmazékaik előállítására Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kollonitsch János, Gábor Valéria és Hajós Andor Bejelentés napja: 1955. március 5. Azt találtuk, hogy a;z amino-csoportjukon benzil-tiokarbonil-csoporttal, ül. helyettesített benziltiokarbonil-csoporttal szubsztituált aminosavak, ül. észtereik előállíthatók olyan módon, hogy aminosavakat, ül. észtereiket benziltiokarbonü-halogenidekkel, ül. azoknak fenil-gyökben helyettesített származékaival reagáltatjuk. Az eljárás termékeit az alábbi általános képlet szemlélteti: R—S—C—NH—CH—COOZ II I O Rj (ahol R: benzil-csoportot, vagy a fenil-gyökben helyettesített benzil-csoportot, Rí pedig valamely egy-vegyértékű maradékot, vagy H-t jelent, Z pedig: valamely egy-vegyértékű szénhidrogén maradékot, pl. valamely alku-gyököt jelent). A benzütiokarboinü-ihalogenideken, — pl. a benziltiokarbonil-kloridon — kívül, melynek képlete: C6 H 5 —CH 2 S—COC1 igen jól felhasználhatók az acilezés céljaira pl. p-nitrobenzil-tiokarbonilklorid, vagy a p-me~ t oxi-benzütiokarbonilklorid stb. A reakciót általában célszerű savleketőszerek jelenlétében végezni, de szerepelhetnek savlekötőszerként maguk az aminosavészterek is; ez utóbbi esetben 2 mol. aminosavésztert célszerű 1 mol. savklorid-származékkal reagáltatni. Az acilezóshez használt benziltiokarbonilhalogenidek eddig le nem írt vegyületek. Előállításuk történhet, pl. olyan módon, hogy a megfelelő merkaptánt mint a benzilmerkaptánt, a p-nitrobenzilmerkaptánt, vagy a p-metoxibenzilmerkaptánt alumíniumklorid jelenlétében foszgénnel reagáltatjuk. Benzütiokarbonüklorid előállítható pl. a következő módon: 3.0 ml folyadék foszgént —10°-on 45 ml benzümerkaptánnal, 0,3 g alumíniumkloriddal elegyítjük, majd a sósavgáz fejlődése közben meginduló reakciót úgy szabályozzuk, hogy a reakcióelegy hőfoka +5° fölé ne emelkedjék. A sósavgáz: fejlődése általában 2—3 óra alatt lényegében befejeződik. A reakcióelegyet éjszakán át 0° körüli hőmérsékleten állni hagyjuk, majd evakuálással sósavgáz-ment esi tjük és magas vákuumban (1/1000 mm és 1/10 000 mm Hg oszlop nyomáson) desztilláljuk. A főleg benzilmarkaptánból álló előpárlat után 55—65° között 35 g benziltiokarbonilkloridot kapunk. Ez a vegyület gyengén merkaptán és savklorid szagú olaj, melynek dermedéspontja 12°. Hasonló módon eljárva előállíthatók az egyéb benziltiokaxbonü-halogenid származékok is. Példák: 1. N-benzütiokarbonil-glicin előállítása: 1.5 g glicint 30 ml vízben oldunk és 4.2 g nátriumhidrokarbonát hozzáadása után, jegesvizes hűtés és keverés közben, 2.9 ml benziltiofearbonüklorid és 20 ml dioxán elegyét csepegtetjük hozzá pár perc alatt, majd 1 órán át szobahőfokon keverjük. 5n sósavval megsavanyítva kiválik az N-benziltiokarbonilglicin, melyet jégbehűtés után nuccsolunk, vízzel mosunk és szárítunk. Kb. 90%-os kitermeléssel 150—152°on olvadó terméket kapunk. A vegyület tetrahidrofurános oldatából petroléterrel való kicsapással tisztítható és így 152°-on olvadó, teljesen tiszta termékhez jutunk. 2. N-benziltiokarbonil-alanin előállítása: 1.78 g alanint 30 ml vízben oldunk és 1.2 g magnéziumoxid hozzáadása után iegesvízes hűtés és keverés közben 2.9 ml benziltiokarbonilklarid és 20 ml dioxán elegyét csepegtetjük hozzá. Utána l1 /? órán át szobahőfokon keverjük, a kevés oldatlant leszűrjük, az anyalúgot 5n sósavval megsavanyítjuk és a jégbehűtött reakcióelegyet lenuccsoljuk. 85% kitermeléssel kapjuk a Í76—178°-on olvadó N-benzütiokarbonü-alanint, mely 96%-os alkoholból kristályosítva, 177—178°-on olvad. Nitrogén-tartalma: 5.9% (ß számított 5.86%), kén-tartalma: 13,6% (a számított 13,4%).
