144157. lajstromszámú szabadalom • Pörgető játékszer

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.157. SZÁM 77. f. 1-6. OSZTÁLY — BO—549. ALAPSZÁM Pörgető játékszer Bóday Árpád villamosmérnök és Somogyi János technikus, Budapesten. A bejelentés napja: 1956. június 11. A legtöbb gyermekjáték, mégha működésük ötletes és szórakoztató is, aránylag gyorsan megszokottá válnak. így van ez a búgócsiga néven ismeretes pörgető játszóeszközzel is, amely állandó árucikk ugyan a játékpiacon, de rövidebb használat után mégis .megunják azt a gyermekek. E hátrányon igyekszik javítani a találmány olymódon, hogy azt eddigi pörgő és hangadó tulajdonsága mellett fény és színhatást eredményező szerkezetekkel egészíti ki. A találmány értelmében a, búgócsiga vagy más efféle, mechanikus hajtással pörgő mozgásra késztetett játékoknál a forgó mozgást elektromosság fejlesztésére és ennek eredményeképpen hangváltásra, színváltásra, világításra, színkeverésre használjuk fel. Ezek felhasználásával az ilyen játszóeszközök jobbon és tartósabban lekötik a játszó gyermekek érdeklődését és a múltbeli primitív pörgőhatáson túl, már oktatóhatást is eredményező játékká lépnek elő, A rajz a találmány egy példányaképpeni kiviteli alakját szemlélteti hossztengelye menti metszetben. A példa búgócsiga néven isimért alakú házzal mutatja a pörgető játékszert, amely előnyös a meglévő gyártási szerszámok felhasználása szempontjából, de nincs azonban erre korlátozva a találmány. A búgócsiga a tapadó hatású alátétre, pl. az —1— gumitalpra állítva, önmagától is megáll nyugalmi helyzetében. Forgó mozgást az —1— gumitalpba nyúló —2— tengely körül végzi. Forgatása az ismert módon a —3— fogantyú felhúzásával és lenyomásával történik, amikor a —4— csavart tengely az —5—• vezérlőtárcsán áthaladva, forgásba hozza a játéknak —6— alsó és —7— felső burarészekből összetett tokját. A pörgető játékszer el lehet látva hangkeltő alkatrészekkel, nevezetesen a •—8— hangházzal, —9—• és —10— hang, ill. szeleptárcsákkal, a —11— széllapáttal, amelyeken át beérkező levegő a —6— alsóburarész falán kiképezett nyílásokon eltávozva az ismert búgó hangot szolgáltatja. A burateret kettéválasztó —12— falban, a —2— tengely átmenő nyílásában, a forgó ágyazást létesítő —13— hüvely van beperemezve. A —2— tengelyre van szerelve a permanens —14— mágneskerék, felette a —12— válaszfal és a —15— szigetelőgyűrűk által közrefogott térben a —16— gerjesztőtekercs, amely az állandó mágnestérben forogva és a mágneses erővonalakat metszve, áramot indukál. Az ilymódon előállított árammal a —12— válaszfalban elrendezett —17— izzólámpákat (pl. 3 db. úgynevezett „borsizzó") világítjuk. Az izzók fényterében a —18— és —19— sugárvetőcsövek vannak, melyekbe helyezhető színbetétekén át különböző színű fénysugarakat vetíthetünk a —2— állótengelyre szerelt és forgástestalakú vagy sokoldalú, úgynevezett polygon-tükör fényvisszatükröző —20— palástjaira, amelyeken létesített fény- és színhatás az átlátszó anyagú felső —7— burán át szemlélhető. A leírt szerkezettel többféle, hang- és fényhatás kombinációja valósítható meg, amelyeket a működés kapcsán ismertetünk. A —11— széllapát elforoghat a —2— tengely körül és ez végzi a hangváltást, hangerőszabályozást és a ihangkeyerést. A —11— széllapát ugyanis tehetetlenségénél fogva nem tudja követni a csiga gyors forgását, viszont a gyors forgásból ráható erő miatt helyben állva sem marad, hanem lassan elkezd forogni és vele együtt forog a —10— szeleptárcsa is, amely forgása - következtében változó hangrezgést okoz úgy, hogy dalamszerű hangiolyamat játszódik le. Ezzel egyidejűleg érvényesül a fényhatás is. Tekintettel arra, hogy a —20— polygon tükör áll, viszont a fénysugarak forognak, a fénysugaras hurkos oszcillográf elve alapján fordított módszerrel egy rezgő fénycsík halad végig a tükör lapján, amely a következő hasáb lapjára eséskor hirtelen visszaugrik a kezdeti pontra és így periodikusan ismétlődő szabályos görbe vonal, így pl. szinusz alakú hullámvonal rajzolódik. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a körben elosztva pl. 120°-ként mindig más-más színű fénysugár követi az előzőt, viszont, a polygon tükör felsőrészén az előző színű fénysugár jelenik meg, amiért szemünk úgy látja, mintha az előző fénysugár a gyors változás következtében a tükör felső részére haladt volna fel.