144156. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ampullák szignálására

2 144.156 A találmány példakénti kiviteli alakját a mellékelt rajz mutatja. A rajzon az 1. ábra a szignálógép előlnézetét mutatja üzemeltetésre készen, a 2. ábra a gép oldalnézetét mutatja az 1. ábránál kisebb léptékben, a '3. ábra a láncos adagoló berendezés metszetét mutatja' az 1. ábra A—A vonala mentén, az 1. ábránál nagyobb léptékben, a 4. ábra metszet az 1. ábra szerinti berendezés a B—B vonala mentén, az 5. ábra a nyomóhenger két oldalán elhelyezett, kétszínnyomást biztosító klisétárcsákat mutatia és a 6. ábra az 5. ábra szerinti berendezés metszetét mutatja a C—C vonal mentén a gyártási számokat befogó szerkezettel. M, 7. ábra az ampullákat szállító rugós tárcsa másik kivitelének részleges oldalnézete és a 8. ábra metszet a 7. ábra D—D vonala mentén. A gép összes alkatrészei a 2. ábrán feltüntetett —1— mellső és —2 —hátsó szerelőlapon nyernek elhelyezést. A két lap oldható kötésekkel párhuzamosan van egymáshoz rögzítve, ezáltal biztosítva van a különböző munkahengerek tengelyeinek csapágyazása. A szerelőlapok síkjai a függőlegesekhez viszonyítva 15°-os szöget zárnak be, ezáltal az ampullák súlypontjainak a megfelelő elhelyezkedését, így az ampullák kiesésmentes mozgását biztosítják. Az 1. ábra szerint a berendezéshez tartozó —3— garat téglaalakú kazettából áll, melynek mellső és felső részei teljesen nyitottak a —4— ampullák berakásának megkönnyítése végett. A téglalap alakú —3— kazetta egyébként az —1— szerelőlappal párhuzamosan helyezkedik el. A kazetta alsó részében az —5 láncos adagolók foglalnak helyet. A láncos adagolók lényegében több egymás mellett párhuzamosan elhelyezett, görgős láncokból állnak, mely láncokra az ampullák felfekszenek. Üzemeltetés közben a láncok az 1. ábrán feltüntetett nyilak irányában, tehát az ampullák haladásával ellenkező irányban mozognak; az ampullák tehát súlyuknál fogva ferdén lefelé haladnak, noha a láncok velük érintkező ága ferdén felfelé mozog. Eközben az ampullák követik a görgős láncok hullámos felületét, tehát ferde pályájukra merőlegesen is ide oda mozognak. Tapasztalat szerint, ha a láncok túl hosszúak, az ampullák egy részét visszafelé viszik, ami törést okozhat. A tapasztalat azt mutatta, hogy a láncoknak az ampullákkal érintkező része-rövidebb lehet, mint az 1. ábra szerinti lánc, éspedig kis ampulláknál elég, ha 3—4, nagyoknál 2—3 ampulla érintkezik a lánc egyenes részével. A láncok körvonala hullámos és az így létrejött állandó mozgás kiküszöböli az ampullák torlódását, törését és fennakadását. A —7— lánckerekek fogszáma gyakorlati tapasztalatok szerint y2

"-os lánc esetén 9, a kerekek tengelytávolsága célszerűen 1,5—2 D; az így adódó, ampullákkal érintkező lánchosszúság biztosítja a nyugodt üzemeltetést. Törések elkerülésére a lánckerekek percenkénti fordulatszáma úgy választandó, hogy a —27— klisétárcsa percenkénti fordulatának kb. annyiad részét tegye ki, amennyi foggal egy lánckerék el van látva. A láncos adagoló folytatása a —'8—• vezetőcsatorna, melyben a -—4— ampullák párhuzamosan, egy sorban helyezkednek el. Annak érdekében, hogy a szakaszosan mozgó ampullák lökéseit tompítsuk, a —8— csatorna alsó része egy olyan körív szerint van elhajlítva, melynek sugara az egyes ampullák átmérőinek 4—8-szorosa. A_ csatorna lényegében egy U-alakú vályú, melynek két oldala esetenként állítható a különböző űrtartalmú ampullák átmérőinek megfelelően anynyira, hogy az ampullák minden körülmények között egy sorban helyezkedhessenek el. A csatorna az ampullák elvezetésére szolgál a —3— garatból a —9— rugós tárcsáig és felső részébe az ampullák közvetlenül a két belső —7— gör"gőbői jutnak be. Az ampullák tehát az —5—• láncokkal való érinkezés után azonnal a —8— csatornába kerülnek, a —3— bevezetőtölcsér végét, ill. legszűkebb részét tehát maguk a láncok ill. a görgők alkotják. A —8— csatorna alsó, vízszintes irányba forduló vége a —9— rugóstárcsához csatlakozik és itt —10— retesz, van, melynek feladata az ampullák adagolásának leállítása arra az esetre, ha a szignálást szüneteltetni szükséges. Az 1. és 4. ábra szerint a —9— rugóstárcsa két téliesen azonos kiképzésű —11— és —-12— lapból áll oldható kötésekkei összekapcsolva, mely lapok belső oldalán egy-egy —13—, ill. —14— végnélküli spirálrugó nyer elhelyezést a —15— csapok segítségével. A rugók elhelyezése úgy van megválasztva, hogy azok magsabban álljanak, mint a —9— tárcsák —16— hornyainak fenekei azért, hogy az ampullák a rugókra, nem pedig a hornyok merev fenekére feküdjenek fel. Ezzel a megoldással az egyes ampullák különböző átmérétben jelentkező differenciáit kiegyenlítjük és ugyanakkor biztosítjuk a —4— ampullák egyenletes nyomással történő felfekvését a —17— nyomtatóhenger szokásos glicerin-zselatin maszszából kiképzett, kiálló —18— nyomtatópárnájára, A két —18— glicerin-zselatin párna mellett a —17— nyomtatóhenger hornyos kiképzésű, lásd 4. ábra felső részét, tehát két szélső vállrész között mélyedés van. A horony vállaira a frissen szignált ampullák tiszta (felirattal el nem játott) végei a —13—14— rugók nyomóhatására íelfeküsznek, a festékkel nyomtatott részt pedig az elkenődéstől a horony megóvja. A festék nyomtatására tehát a 4. ábra szerinti a hosszúság áll rendelkezésre. A —13— és —14— rugók felveszik a —8— csatornából —9— tárcsába egyenként, beugró ampullák lökéseit is, így az ampullák egyedenkint történő rugalmas felfekvése azoknak teljes törésmentességét biztosítja. A —9— rugóstárcsák hornyai az egyes ampullaátmérőknek megfelelően vannak kiképezve. Egy tárcsán csak egy típusú ampullának megfelelő hornyok vannak. Amennyiben más méretű ampullák kerülnek szignálásra, a —9— tárcsát ki kell cserélni. A géphez a szokásos 1, 2, 5 és 10 cm3-es ampullák részére külön tárcsák készíthetők. A 6. ábrán feltüntetett klisék betűi körkeresztmetszetű —27— fémtárcsák palástján van-