144077. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható tagos szalag, különösen órakarkötő

2 144.077 sített keresztirányú oldalfalú, felül nyitott tokok vagy héjakként vannak kialakítva és a felső tagokban meghajlított lemezrugók vannak, amelyek egyrészt az alsó tagok keresztirányú oldalfalára, másrészt pedig a felső tagoknak • szomszédos keresztfalaira úgy támaszkodnak, hogy a szalag (karkötő) meghajlításakor vagy nyújtásakor laposra nyomódnak. A felső- és alsó tagok kölcsönös vezetését és kapcsolatát a szalag (karkötő) nyújtásakor vagy hajlításakor emellett különösen célszerű módon úgy érjük el, hogy az alsó tagok kiszélesített keresztirányú oldalfalaiban a szalag hosszoldali széleiből kiinduló és a nyílásának magasságában fekvő bemetszéseket készítünk, amelyekben a felső tagokat a tokok nyílásának síkjában lévő vezetőléceik vezetik. Előnyösnek bizonyult ezeket a vezetőléceket a felső tagoknak a szalag hosszirányú szélei homlokfalainak lehajlított lapjaiként kialakítani. A felső tagoknak sajtolással (lemezzel történő kivágással) és hajlítással való előállításánál célszerű mind a kereszt-, mind pedig a homlokfalakat a felső tokfalhoz derékszögben felhajlított kiszélesítések alakjában kiképezni. Hogy a lazán behelyezett lemezrugók fel ne billenhessenek, célszerűnek bizonyult a meghajlított lemezrugókat végeiken felfekvő felületeket alkotó kivágásokkal ellátni, amelyekkel a lemézrugók a felső tagoknak az alsó tagok réseibe benyúló vezetőléceire felfeküsznek. A rajzok a találmánynak egy kiviteli példáját szemléltetik, nevezetesen: az 1. ábra az összehúzódott szalag (karkötő) felülnézete, részben eltörve és metszetben, a 2. ábra a nyújtott szalag (karkötő) felülnézete, részben eltörve és metszetben, a 3. ábra oldalnézet az 1. ábrához, részben eltörve és metszetben, a 4. ábra oldalnézet a 2. ábrához, részben eltörve és metszetben, az 5. ábra a 4. ábra V—V vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben és térbeli ábrázolásban (axonometrikusan), a 6. ábra egy alsó tag képe, a 7. ábra egy felső tag, az 1—5. ábrákon feltüntetett használati helyzetben, a 8. ábra a, 7. ábrán látható felső tag, azonban fordított helyzetben, a belehelyezett lemezrugóval, végül a 9. ábra egy lemezrugó. A találmány szerinti szalag (karkötő) csak három alkatrészből áll, nevezetesen, a felső 10 tagokból, az alsó 30 tagokból és a meghajlított 50 lemezrugókból. A 10 felső tag alul nyitott tok (héj) alakra van kiképezve és egyetlen sajtolt (lemezből kivágott) részből a felső 11 tokfal megfelelően kiszélesített részének lehajlításával készült. így keletkeznek a 12 keresztfalak és a szalag hosszirányú széleinek irányában fekvő 13 homlokfalak. A 12 keresztfalaknak a tok nyílásánál és a 13 homlokfalainál 14 kivágásaik vannak a 13 homlokfalak befelé hajlított 15 lapjai számára, ügy hogy ezek a tok nyílásának síkjában feküsznek. A 15 lapokat azonban csak a szalag (karkötő) összeszerelésekor hajlítják befelé. A 30 alsó tag felül nyitott, kiszélesített keresztirányú 31 oldalfalakkal ellátott tokként van kiképezve. Az alsó tok h magassága lényegesen alacsonyabb lehet, mint a felső tok H magassága. Á 30 alsó tag keresztirányú 31 oldalfalainak 1 hosszmérete a 33 homlokfalak között mérve, mindegyik oldalon az anyag vastagságával kisebb, mint a 10 felső- és 30 alsó tagok _ egymással egyenlő' teljes L hossza. A tok nyílásának magasságában a keresztirányú 31 oldalfalakban a szalag (karkötő) hosszirányú széleiből kiinduló 32 rések vannak kiképezve, amelyekben a 10 felső tagokat lefelé hajlított 15 lapjaik vezetik, úgy, hogy a felső- és alsó tagok nem tudnak egymástól elválni, azonban a szalag ((karkötő) nyúlása irányában egymáson elcsúszhatnak. A 10 felső tagokban meghajlított 50 lemezr rugók vannak elhelyezve, amelyek egyrészt a 30 alsó tagoknak a felső tagokba benyúló keresztirányú 31 oldalfalaira, másrészt a 10 felső tagoknak 12 keresztfalaira támaszkodnak. Az 50 lemezrugók végein 51 kivágások vannak és így felfekvő felületek keletkeznek, amelyekkel az 50 lemezrugók a felső tagok befelé hajlított 15 lapjaira támaszkodnak, ami a lazán berakott lemezrugók felbillentését biztosan megakadályozza. Mindenegyes 10 felső tagba két szomszédos 30 alsó tagnak egy-egy keresztirányú 31 oldalfala nyúlik bele, minthogy az alsó tagok a 10 felső tagokhoz képest egy fél tagszélességgel el vannak tolva. Ennek megfelelően egy 10 felső tagba benyúló két keresztirányú 31 fal és a felső tagok szomszédos 12 keresztfalai között egy-egv lemezrugó fekszik: ezek a rugók a szalag (karkötő) mégha jutásakor vagy megnyúlásakor a nyúlás irányában laposra nyomódnak. A karkötő összeszerelésekor a 13 homlokfalak és az azokból lefelé hajlított 15 lapok először is még annyira kifelé vannak hajlítva, hogy a 10,i 30 és 50 alkatrészek egyesíthetők. Csak ezután hajlítják a 13 homlokfalakat a rajzon látható helyzetbe. Ekkor a felső- és alsó tagokat a 10 felső tagoknak a 30 alsó tagok 32 résein belépő 15 lapjai egymással úgy vannak összekötve, hogy a tagok most már csak a szalag (karkötő) nvúlásának irányában mozoghatnak. Hogy a szalagot (karkötőt) görbíteni a nyúlás irányára merőlegesen meghajlítani, végül elcsavarni is lehessen, a 32 nyílások (rések) szélességét és mélységét nagyobbra készítik, mint a bennük vezetett 15 lapok vastagsága és hosszirányú mérete. A találmány nincs az ábrázolt és leírt kiviteli példára korlátozva. így a 30 alsó tag egy keresztirányú 31 oldalfala és a 10 felső tag szomszédos 12 keresztfalai között egynél több lemezrugó is lehet elrendezve. Erre különösen akkor kerülhet sor, amikor a tagok kiterjedése a szalag (karkötő) hosszirányában aránylag nagy. Az ilyen lemezrugókat ekkor célszerűen homorú oldalukkal egymás felé fordítva helyezik el. Ha azonban mindig csak egy lemezrugót használnak, ezek a lemezrugók — mint