144053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távírójelek torzulásának kiegyenlítésére

Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.053. SZÁM 21. a1

. 7-10. OSZTÁLY - HU-101. ALAPSZÁM Eljárás távírójelek torzulásának kiegyenlítésére Bejelentő: tiubl Franz oki. mérnök, Berlin-Müggelheim (NDK) A bejelentés napja: 1956. július 17. A híradóstechnikában, pl. a távírásnál használt jelek átvitelénél a jelek alakjának megváltozását az; átvivő tagok és az átvivő vezetékek hatására a jelek úgynevezett torzulása jellemzi. A torzulásra a jelnek méghatározott amplitúdóhoz tartozó hossza mértékadó, a szóbanforgó amplitúdó és a legnagyobb amplitúdó hányado^sával definiálva. Általában azonban ennél az értéknél a legnagyobb amplitúdó felét vessz.uk számításba. Könnyebb érthétőség kedvéért a torzulást a vezetéken bekövetkezett jelszínt változás alapján magyarázzuk, az 1. ábra segítségével, mely két különböző amplitúdójú távírójelet szemléltet. A két jel legnagyobb amplitúdója Ui, illetve Ü2, az általuk működtetett relé kapcscló (működési), illetve ©ldófeszültsége legyen U (U <Ui < U2). Egyszerűség kedvéért tételezzük; fel, hogy a kapcsoló- és oldófeszült- , ségek egyenlők. Az U feszültség vonalának és az Ui és U2 impulzusok oldalainak metszéspontja — mint az az 1. ábrából könnyen kivehető — megadja a Ti és T2 működtetési időket, ahol a Ti < Ta. Ezek szerint tehát a jelszint megváltozása következtében a. jelnek a definiciónak megfelelő torzulása következik be. Ha a torzulás állandó lenne, vagyis időbeli változásoknak — és különösen rövid időtartalmú változásoknak — nem volna kitéve, a vevőben a torzulás az átvivő tagok mégfelelő beállításával kiegyenlíthető lenne. Azonban állandóan változó torzulásnál ez nem lehetséges, mert ebben az esetben az átvivő tagok nagyságának is állandóan változni kellene. Ugyancsak nem lehetséges a torzulás kiegyenlítése a szokásos jelszintszabályozások valamelyikével, — pl. az ismert hátrafelé- és/vagy előre szabályozással sem — mert már a legkisebb szabályozó időállandó is további torzulást okozna. Ezt szemlélteti a 2. ábra, melyen a jelölések: megegyeznek az 1. ábrán használtakkal. Ebből az; ábrából világosan látható, hogy az Ü2 feszültség növekedése és csökkenése meredekebb, mint az Üi feszültségé, mert a. szabályozás valamivel később következik be. Ezért a Ti idő rövidebb, mint a T2. Nem állandóan azonosan torzított távíró je- • lek torzulásának kiegyenlítésére más eljárások is ismeretesek. Ezek egy elektroncső munkapontja eltolódásának elve alapján működnek és már csak ennek a működésnek a következtéiben is véges és el nem hanyagolható időállandóval kell dolgozniok, ami azután további torzulást eredményez. . Azonkívül az ilyen kapcsolások nem reagálnak elég gyorsan a rövid ideig tartó jelszint változásokra, különösen nem a jelszint csökkenésére, mert már a munkapont eltolódásához, a kapcsolásban szükséges kondenzátor is olyan nagy töltési- és kisütésiidőállandókkal dolgozik, ami rnegnehezeti a fellépő jelszint-ingadozásokhak megfelelő gyors ütemű munkapont eltolódást. Azl ilyen kapcsolások: már elméletileg sem működhetnek tökéletesen pontosan, azaz további torzulás nélkül, mert a munkapontnak az elektroncső jelleggörbéjén való eltolódásán alapulnak; a jelleggörbe' pedig alsó és felső töréspontja közötti részén sohasem lehet, tökéletesen egyenes, amire a járulékos (távírási) torzulások elkerülése végett szükség lenne. A szabályozás területének egy további, exponenciális jelleggörbéjű cső alkalmazásával történő kiterjesztésével a jelszintet lehet ugyan javítani, de ez sem biztosíthatja a torzulás kielégítően kismértéken való tartását. Azonkívül további követelmény, hogy az itt szóba jöhető erősítőesői és exponenciális jelleggörbéjű cső rácsfeszúltségei eltolódásának, szabályozó hatásai egymást, kiegészítsék, ami a gyakorlatban állandó üzemben nem tartható fenn. Ezekkel az ismert szabályozó kapcsolásokkal ellentétben állandó hosszú, vagyis torzulás nélküli működési idő elérése feladatának megoldása a torzulás definícióján alapul, amikor is a torzulást az U (kapcsoló, illetve oldófeszültség és a maximális feszültség hányadosával, tehát V = —— Umax hányadossal fejezzük ki. Ha tehát lehetséges volna ahelyett, hogy adott U feszültségnél Umax-t meghatározott értékre szabályozzuk, az U-t Umax abszolút értékére való tekin-