144017. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú nátriumszulfát előállítására kénes szinezékek gyártása során keletkező anyalúgból
144017 alkalmazása ahhoz, hogy fotóminőségű nátriumtioszulfátot állítsunk elő. A másik igen fontos előnye az eljárásnak, hogy minden különösebb gépi berendezés alkalmazása nélkül lehetővé teszi nagy tisztasági fokú — 0,2—• 0,4% nátriumkloridot tartalmazó tioszulfát előállítását. A találmány szerinti eljárás további előnye még, hogy lehetővé teszi a szekunder anyalúg feldolgozását is, amelyet az eddigi eljárásoknál alkalmazott módszerek szerint mint tovább nem tisztítható és értéktelen anyagot a szennyvízcsatornába engedtek ki. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a kb. 40—45% nátriumtioszulfátot, továbbá 6—7% nátriumkloridot és kevés festékszennyeződéseket tartalmazó anyalúgot a kristályosításhoz rendelkezésre álló hűtővíz hőmérseKietének megfelelően 80—100 C fokon 1540—1600 fajsúlyig (80°) pároljuk be. Ez a bepárlás a konyhasóra nézve túltelített, de nátriumtioszulfátra nézve még a telítettségi fok alatt van. A bepárlás során a koncentráció növekedés miatt a nátriumtioszulfát kisózza a nátriumklorid egy részét, valamint kiejtésre kényszeríti a festék és a jelenlevő egyéb fenolikus szenynyeződéseket olyannyira, hogy a bepárolt oldat 100 kg tioszulfátra számítva 0,04—0,05 kg aktív szénnel fotóminőségű kristályos nátriumtioszulfát előállítására alkalmas. Ezután az ily módon kezelt anyalúgot a bepárlással azonos hőmérsékleten szűrőprésen megszűrjük, amikoris a kisózott nátriumklorid, festék és egyéb fenolitikus szennyeződések, továbbá a beadagolt aktív szén is a szűrőprésen marad vissza. A szűrőprésről lejövő anyalúgot a kristályosítóba visszük. A kristályosítóban a nátriumkloridra telített, de nátriumtioszulfátra még éppen telítetlen anyalúghoz annyi vizet adagolunk, hogy a fentiekben megjelölt fajsúly értékhatárok (70 C fokon) 1480—1540-re csökkenjenek. Ezután a kristályosítóban az így kapott anyalúgot 20— 35 C-ra lehűtjük, ezen a hőmérsékleten 2—3 órát utánforgatjuk, majd a kivált nátriumtioszulfát kristályokat az anyalúgtól centrifugálással választjuk el. A továbbiakban úgy járunk el, hogy hogy a centrifugálás után kapott nátriumklofidban erősen feldúsult ún. szekunder anyalúgot a prímért anyalúghoz adjuk hozzá és az előbbiekben már megismert eljárás szerint újból feldolgozzuk. A centrifugálás során kapott nátriumtioszulfát kristályokat pedig már önmagában megismert módszerek szerint kész termékre* dolgozzuk fel. Mint már mondottam, a bepárlás töménységének igazodnia kell a mindenkor rendelkezésre álló hűtővíz hőmérsékletéhez. Azt találtam, hogy 1600 faj súlyig (80 fok) végzett bepárlás esetén a hűtővíznek 35 C fokosnak kell lenni és a kristályosítás előtt annyi vizet kell hozzáadnunk, hogy a fajsúly 70 C fokon 1540 legyen. Amennyiben 30 C°os hűtővíz áll rendelkezésünkre, úgy a bepárlást 80 C°-on 1580-as fajsúlyig kell végezni és a kristályosításkor annyi vizet kell adagolnunk, hogy ez a fajsúly 70 C°-on 1520-ra csökkenjen. 25 C°-os hűtővíz esetén a bepárlást 80 C°-on 1560 faj súlyig kell végeznünk és annyi vizet kell adagolnunk hozzá, hogy a fajsúly 70 Cc -on 1500-ra csökkenjen. A bepárlást 80 C°-on 1540-es fajsúlyig akkor végezzük, ha 20 C°-os hűtővíz áll rendelkezésünkre. Vízhozzáadásnak pedig úgy kell történnie; hogy a fajsúly 70 C°-on 1480-ra csökkenjen. A fent megadott 4 érték magában foglalja az évszak változásával járó átlagos hűtővíz hőmérsékleteket és az ezekhez tartozó bepárlási és hígítási fajsúlyértékeket, ami lehetővé teszi, hogy az eljárás télen nyáron és az év bármely szakában minden fennakadás nélkül könnyen megvalósítható lesz. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nagy tisztaságú nátriumtioszulfát előállít tására kénes színezékek gyártása során keletkező anyalúgból azzal jellemezve, hogy az anyalúgot olyan töménységre pároljuk be, hogy az oldat f nátriumkloridra nézve túltelített és nátriumtioszulfátra nézve még éppen telített maradjon, majd az így kelekezett nátriumklorid kristályokat tartalmazó szuszpenziót a bepárlással azonos hőmérsékleten megszűrjük, majd szűrés után a kapott, nátriumkloridra telített, de nátriumtioszulfátra még telítetlen oldatot annyi vízzel hígítjuk fel, hogy az oldat a hűtés hőmérsékletén nátriumkloridra nézve telítetlen legyen, miközben a hűtés során kivált nátriumtioszulfát kristályokat centrifugálással elválasztjuk az anyalúgtól és a továbbiakban önmagában ismert módon késztermékké dolgozzuk fel. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a bepárlást 80—100 C°-on de célszerűen 80 C°-on végezzük. 3. Az 1—2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a hűtést 20—35 C°-on foganatosítjuk. 4. Az 1—3- igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy az anyalúgot a bepárlás során 0,04—0,05% aktív szénnel derítjük. 5. Az 1—4. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a bepárlás töménységét a minderikor rendelkezésre álló hűtővíz hőmérsékletéhez igazítjuk oly módon, hogy annál töményebbre pároljuk be az oldatot, minél magasabb hőmérsékletű a rendelkezésre álló hűtővíz. 6. Az 1—-5. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a bepárlást 80 C°-on 1600, 1580, 1560, 1540 fajsúlyig végezzük és szűrés után a kapott oldatot annyi vízzel hígítjuk, hogy az oldat fajsúlya 70 C°-on 1540, 1520, 1500, 1480-ra csökkenjen, majd ezt követően a hűtést 35, 30, 25, 20 C°-on foganatosítjuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1982. Terv Nyomda, 1958. - Felelős vezető: Gajda László
