144000. lajstromszámú szabadalom • Feszültségstabilizáló kapcsolási elrendezés

144.000 tású kimenő pont közé kapcsolt műszer segítségé­vel történik. A kimenő feszültség széles tartományban változ­tatható, a feszültségstabilizálás mértéke pedig kb. egy nagyságrenddel nagyobb, mint az eddig szo­kásos feszültségosztóval készített soros, ill. pár­huzamos feszültségstabilizátoroké, egyébként azo­nos körülmények között. Ennek megfelelően ezen kapcsolás alkalmas pl. nukleáris detektorok (Geiger—Müller-csövek, ioni­zációs kamrák, szikraszámlálók, szcintillációs szám­lálók stb.) katódsugárcsövek, multiplinek, Kerr­cellák, stb. üzembentartására. A találmány tárgyát képező kapcsolási elrende­zést és annak alkalmazását az alábbiakban néhány példa kapcsán ismertetjük: Az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés a Ti transzformátorral a Vi egyenirányító cső, valamint az Rx Ci szűrőtag segítségével a legnagyobb előál­lítandó kimenő feszültséget meghaladó egyenfe­szültséget állítunk elő. Az így előállított egyenfe­szültségforrást a stabilizátor a—b bemenő pontjain az R2 anódellenálláson keresztül a V3 cső anódára­mával terheljük. A stabilizált feszültséget a stabi­lizátor b—c kimenő pontjairól vehetjük le. A b és c pontok között fellépő feszültség — melynek ne­gatív pólusa a „b"-vel jelölt pont — stabilizálása a következőképpen történik: a V3 cső katódját az A szervvel, mely lehet pl. glimmcső, telep, elektroni­kus stabilizátor stb., a b ponthoz képest állandó fe­szültségen tartjuk. A V3 cső vezérlőrácsa egy áram­visszaosatolással dolgozó V4 cső anódjára van kap­csolva. Az áramvisszacsatolást az R4 ellenállással, a V4 cső anódfeszültségét pedig az R3 ellenállás út­ján biztosítjuk. Mivel a V4 cső anódárama a b—c pontok közötti feszültségtől nagymértékben füg­getlen, a b—c pontok közötti feszültség megválto­zása leosztás nélkül teljes egészében a V3 cső rá­csára jut. Ab—c pontok közötti kimenő feszültség szabályozása V3 cső katód ja és vezérlőrácsa közötti feszültségének megváltoztatásával történik, oly mó­don, hogy a P2 feszültségosztóval a V 4 cső anódára­mát változtatjuk. A V3 cső segédrács feszültségét a Tx transzformátor megfelelő leágazásáról V 2 cső­vel egyenirányítóit és C2 kondenzátorral szűrt fe­szültségről kapja a Pi feszültségosztó útján, amely­nek segítségével a faszültségstabilizálás tovább fo­kozható és mód van a kimenő feszültség váltókom­ponensének csökkentésére is. A kimenő feszültség mérésére a b—c pontok közé M műszer van kap­csolva. Az ismertetett kapcsolási elrendezésnek a stabi­litásra vonatkozó előnyei mellett igen előnyös tu­lajdonsága az, hogy szemben az ismeretes megoldá­sokkal, a kimenő feszültség változtatása egy kis ohmikus) és így időben stabil és kalibrálható P2 po­tencióméterrel történhet. Ugyanakkor igen előnyös, hogy a b>-*c pontok és az 1—d pontok közötti fe­szültség között egyértelmű kapcsolat lévén, a ki­menő feszültség a b—d pontok között megfelelő műszerrel mérhető anélkül, hogy a stabilizátort e célból külön árammal kellene terhelni. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben az 1. ábra R2 ellenállásának szerepét a V 5 cső veszi át, amely rácsvezérlését a V3 cső anódjáról kapja. A többi elem funkciója az 1. ábrán feltüntetett azo­nos megjelölésű elemekével megegyezik. Szabadalmi igénypontok: 1. Feszültségstabilizáló kapcsolási elrendezés, az­zal jellemezve, hogy a kimenő feszültség visszacsa­tolása olyan (R3 , V 4 ) feszültségosztón keresztül tör­ténik, amelynek áramfelvétele a feszültségosztóra kapcsolt kimenő feszültségtol független. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, melyet-a feszültségosztó feszültség­független áramfelvételét biztosító (V4 ) elektron­cső és áramellencsatolás jellemez. 3. A 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kimenő fe­szültség széles határok között való változtatása az állandó áramú feszültségosztó egyik tagját képező (V4 ) elektroncső rácsfeszültségének szabályozásá­val történik. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti kapcsolási el­rendezés kiviteli alakja, jellemezve a kimenő fe­szültség meghatározására szolgáló, a feszültségosztó egyik tagját képező elektroncső vezérlő rácsa és a negatív polaritású kimenő pont közé kapcsolt mű­szerrel. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1984. Terv Nyomda, 1958. - Felelős vezető: Gajda László

Next

/
Oldalképek
Tartalom