143989. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági gép

143.989 3 akadályozza további magvak vagy trágyaszer kiáramlását a —23— tartályból. Azonban, mihelyt az —5— tölcsér forgását újból megkezdi, a —33— tárcsa és a —26— fej is forogni kezdenek, minek következtében a tárcsán felgyülemlett mag kihajítódik és a normális kiürítődés a —32— hornyokon át helyreáll. Ä második —23— tartály trágyaszert tartalmazhat, vagy pedig az —1— tartály tartalmától eltérő típusú magokat, úgy hogy a forgatható —5— tölcsér segélyével egyidejűleg két különböző mag vagy pedig -mag és trágyaszer szórható ki, illetve vethető el. Emellett a második —23— tartály és a közbenső —-2— darab biztosítják, hogy az —1— tartályban tárolt mag csupán az —5— tölcsér alsó részének külső részéhez tápláltassék. Ha kis mennyiségű magvat kívánunk elvetni, csak a második —23— tartályt használjuk és az —5— tölcsér —10— nyílását zárva tartjuk, miáltal a második tartályban tároló mag folytonosan kiszórható. A magtartályokat tartóváz hordja, mely traktorhoz kapcsolható és amely csuklósan összeköthető csuklós vonórúd tagokkal úgy, hogy az a traktor mögött hátrafelé nyúlik ki. A tartókeret fő hordozórészét a —35— keresztcső alkotja, mely két —36— tartólemezt hord, melyek egymástól meghatározott távolságban és a —35— esőhöz viszonyítva merőlegesen előre nyílnak ki. Mindegyik tartólemez egy-egy —37— csapot hord, melyekkel a rajzon fel nem tüntetett alsó vonótag vége csuklósan összeköthető. A csőalakú —38— kengyel, melynek szabad végei a —36— tartólemezhez vannak rögzítve, lényegileg függőlegesen felfelé áll ki és tetején a —39-— akasztófüleket hordja, melyek —39'— nyílásokkal vannak ellátva a csukló felvételére, melyhez az egyetlen, felső kapcsolórúd erősíthető. A —35— cső közepéhez; harántirányú —40— karok vannak rögzítve, melyek előre és lefelé hajlanak, hogy a -^-41'-^- csap útján a —41— járókereket hordják, A —38— kengyel mindegyik szárának alsó végéhez az; alsó —-42— keresztmerevítő van rögzítve, a kengyel tetejéhez pedig a hasonló kiképzésű, felső -^42— keresztmerevítő. A —42— ke-Pésztenerevítők hátrafelé konvergálnak és hátsó végükön a felhasított —43— kapcsolókarmantyút hordják, melynek tengelye függőleges. A —43— karmantyú úgy van kiképezve, hogy a magtartályok alsó végén a —3— támasztóhüvelyt felvegye és hasítékának mindkét oldalán, a —45— szorítócsavar felvételére átlyukasztott —44— fülekkel van ellátva. A —46— kar, melynek egyik vége a —35— csövön, másik vége pedig a —38— kengyel legmagasabb pontján van rögzítve, a —48— csap felvételére a —47— csapágyat hordja; a —48— csapon a —49— ékszíjtárcsa van forgathatóan ágyazva. A —49'— ékszíjtárcsán az —50— lánckerék van rögzítve, melyet a —41— járókerékhez rögzített —52— lánckeréken átvetett —51— lánc hajt meg úgy, hogy ha a járókerék a talajon halad, a —49— szíjtárcsa ugyanazon irányban van meghajtva. A —49— szíjtárcsát a —12— tengelyen levő —15— szíjtárcsájával az -—53— ékszíj köti össze és a szíjnak azt a részét; mely a —15— szíjtárcsára fut fel, a felső —42— keresztmerevítőhöz rögzített —54— karon forgathatóan szerelt —55— görgő vezeti. A —35— keresztcső harántirányú hátrafelé kiálló —56— tartólemezeket is hord, melyek a csövön egymástól meghatározott távolságban vannak é& melyek a —35— csővel párhuzamos —57— tengelyt, hordják. Ez az —57— tengely több —58— csoroszlyát hord, melyek mindegyikének •—59— vezetőtölcsére van; e vezetőtölcsérek fogadják be a hajlékony —60— csövek alsó végeit, mely csövek a magtartályok közbenső —2— darabján rögzített megfelelő csőalakú —9— szerveiről ágaznak le. Mindegyik —58— csoroszlya a hozzátartozó —59— tölcsérrel a —61— tartóhoz van, rögzítve, melyhez a felső és alsó —62—, illetve —63—> csuklótagok csuklósan csatlakoznak. A felső—62— csuklótagok másik végei viszont csuklósan illeszkednek az —57— tengelyhez; az alsó —63— csuklótagok másik vége pedig az —57— tengellyel párhuzamos —64— tengelyhez csuklósan illeszkednek. A —64— tengely szabadon van átvezetve valamennyi —63— csuklótag között, melyek az egyes csoroszlyákkal együttműködnek (a 4. ábrán egyetlen ilyen csoroszlya van feltüntetve). A köztartó —65<— és —66— karmantyúk mindegyike a —62— és —63— csuklótagok végei között, az —57— és —64— tengelyek mindegyikén foroghatóan vannak felszerelve, a karmantyúk 'pedig a —67— kar révén egymással merev összeköttetésben állnak. Ily módon a —64— tengelyt az —57— tengely felől több —67— kar támasztja meg, melyeknek száma megfelel a —61— tartók számának. A —64— tengely az —57— tengely körül kilengethető, ami lehetővé teszi az'—58— csoroszlyák magasságának beállítását. Hogy a —64— tengely ezen elmozdulását elérhessük, az —57— tengelyen egymástól bizonyos távolságbah két szögemelő forgatható és a szögemelők —68— karjai a —64— tengely körül lengethetően vannak felszerelve, másik —69— karjaik pedig a —70—cső alsó végéhez kilengethetŐen csatlakoznak. A —70— cső felső végén van a —71— anya, mellyel együttműködő —72— csavar úgy van felszerelve, hogy a —35— csőről felfelé kiálló —75-—karok felső végein elrendezett —74— csapok által lengethetően hordott —73— karmantyúban foroghatnak, de tengelyirányban el nem mozdulhatnak. A —72— csavar felső végén a —72'— forgattyúkar van kialakítva, melynek elforgatásával a —68—, —69— szögemelő elfordul az —57— tengelyen és ezáltal az —58— csoroszlyák megemelődnek vagy lesülylyednek. Avégből, hogy a csoroszlyákat rugalmasan a talajhoz szorítsuk, a felső —62— csuklótagok és a mindegyik —61— tartóhoz csatlakozó —67— kar alsó vége közé a szabályozható —76— rugó van beiktatva. Szabadalmi igénypontok: 1. Vetőgépként és/vagy trágyaszóróként használható mezőgazdasági gép, melyre jellemző, hogy függőleges tengely körül forgatható, felfelé bővülő serlege van, melynek alsó részén legalább egy nyílás van és a serleg felső részét körülvevő gyűrűs