143982. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére

4£ Megjelent: 1958. július hó 1-én. ÖRSZf GÖS TALÁLMÁNYI HIVATAL -SZABADALMI LEÍRÁS 143.982. SZÁM • . 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE-278. ALAPSZÁM Elektroncső igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Zakariás Imre mérnök, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet elektroncsőlaboratóriumának munkatársa, budapesti lakos A bejelentés napja: 1955. május 20. Találmányunk tárgya igen nagy frekvenciájú fe­szültségek erősítésére alkalmas elektroncső1 . Mint ismeretes, a ana használatos nagyfrekven­ciás pentódáknál az anód rács kapacitás igen kis ér­tékre — általában 0,01 pF alá — van lecsökkentve, minek következtében a rácshoz, illetve az anódhoz kapcsolt rezgőkörök csatolása igen kis mértékű. Ezért az egy csővel megvalósítható feszültségerősí­tés igen nagy (100—200-szoros) lehet begerjedés ve­szélye nélkül, amit rádiókészülékek középfrekven­cia (kb. 0,5 Mc/s) fokozataiban ki is használnak. Ismeretes továbbá; hogy igen nagy frekvenciákon —• különösen 20 Mc/s-en felül — a kis anód rács kapacitás nem elegendő a cső rácsához, ill. anódjá­hoz kapcsolt rezgőkörök széjjelválasztásához. Megfigyeléseink szerint ennek résziben az az oka, hogy igen nagy frekvenciákon a rezgőkör hangoló kapacitásának nagyobb részét az erősítőcső bemenő és kimenő kapacitása képezi, mert csak így lehet . elég: nagy rezgőköri ellenállásokat elérni. Különö­sen vonatkozik ez televíziós vevőkészülékek széles­sávú középfrekvenciás erősítőjére. Megfigyeltük to­vábbá azt, hogy a fenti nehézségek másik oka az, hogy a vezérlőráccsal, ill. az anóddal szomszédos ..földelt" elektródák — katód, árnyékolórács, fék­rács, árnyékolószerelvény — kivezetéseinek induk­tivitása igen nagy frekvenciákon már számottevő impedanciát jelent, minek következtében a rács, ill. az anód kapacitásai a kátédhoz, a fékrácshoz és az árnyékolószerelvényekhez,- ül. az árnyékolórácshoz képest a rezgőkörök sokkal erősebb csatolását ered­ményezik, mint az anód-vezérlőrács kapacitás mér­sékelt nagy frekvenciákon. Így azután televíziós vevőkészülékek szélessávú középfrekvenciás erősí­tőjében alkalmazott un. széjjelhangolt fokozatok el­ső behangolása is igen körülményes, időtrabló, azonkívül csőcsere esetén meg kell azt ismételni, mivel mind irodalmi utalások, mind pedig saját ta­pasztalatok szerint az egyes rezgőkörök behango­lása nem független egymástól és így csőcsere ese­tén az átviteli görbe megváltozik az egyes csövek közötti, a csatolást meghatározó induktivitások és kapacitások szórása miatt. Megfigyeltük továbbá azt, hogy a kapacitások értékét döntően befolyásol­ja az elektródák kivezetésének relatív elrendezése. Jelen találmányunk célja olyan elektroncső ké­szítése, amelynek segítségével a fenti hátrányok ki­küszöbölhetők, tehát az igen nagy frekvenciájú (5 Mc/s-on felüli) feszültségek erősítése ugyan­olyan egyszerűen megvalósítható és kézben tart­ható, mint ez mérsékelten nagy frekvenciáknál (5 Mc/s-on aluli) a ma használatban levő nagyfrek­venciás pentódákkal lehetséges. A találmányunk szerinti elektroncső egy katódá­val, egy anódával és legalább két rácselektródával, valamint árnyékolókkal rendelkezik, előnyösen azonban háromrácsos elektroncső, aholis a fcatóda ismert módon két kivezetéssel rendelkezik, és az^ zal van jellemezve, hogy elektródái két csoportra oszlanak, éspedig az egyik katódkivezetés, a ve­zérlőrács és a második rács képezi az egyik csopor­tot, míg a többi elektródák, valamint árnyékolók a másik katódkivezetéssel együtt a másik csoportot „ és az elektródák kivezetései úgy vannak elrendez­ve, hogy/e két csoport melegpontjai, tehát a vezér­lőrács egyrészről és az anóda másrészről egymás­hoz való önmagában ismert módon rendkívül kis kapacitásán kívül, bármely csoport melegpontjai­nak a másik csoport hidegpontjaihoz képesti kapa­citása kicsiny, előnyösen 0,2 pF-nál kisebb legyen. Találmányunkat részletesebben a -mellékelt áb­rák kapcsán magyarázzuk, amelyek közül az 1. ábra a találmányunk szerinti elektroncsö­vet tünteti fel a szokásos elektroncső-ábrázolással és a cső elektródáinak két csoportját mutatja be, a 2—4. ábrák pedig az elektródák kivezetései el­rendezésének három, a találmányunk szerinti pél­daképpem kiviteli alakját tüntetik fel bekötési raj­zok formájában. Az 1. ábrán az (5) elektroncsőben helyezkedik el a (6) két, nevezetesen (7) és (8) kivezetéssel ellá­tott, célszerűen indirekt fűtésű katód, a (9) anód, valamint a (10) vezérlőrács, a '(11) segédrács, a (12) fékrács és a (13) árnyékoló. Az elektródák egyik csoportját a (10) és (11) rácsok, valamint a (7) katódkivezetés, másik csoportját pedig a (9)

Next

/
Oldalképek
Tartalom