143982. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére
4£ Megjelent: 1958. július hó 1-én. ÖRSZf GÖS TALÁLMÁNYI HIVATAL -SZABADALMI LEÍRÁS 143.982. SZÁM • . 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE-278. ALAPSZÁM Elektroncső igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Zakariás Imre mérnök, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet elektroncsőlaboratóriumának munkatársa, budapesti lakos A bejelentés napja: 1955. május 20. Találmányunk tárgya igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére alkalmas elektroncső1 . Mint ismeretes, a ana használatos nagyfrekvenciás pentódáknál az anód rács kapacitás igen kis értékre — általában 0,01 pF alá — van lecsökkentve, minek következtében a rácshoz, illetve az anódhoz kapcsolt rezgőkörök csatolása igen kis mértékű. Ezért az egy csővel megvalósítható feszültségerősítés igen nagy (100—200-szoros) lehet begerjedés veszélye nélkül, amit rádiókészülékek középfrekvencia (kb. 0,5 Mc/s) fokozataiban ki is használnak. Ismeretes továbbá; hogy igen nagy frekvenciákon —• különösen 20 Mc/s-en felül — a kis anód rács kapacitás nem elegendő a cső rácsához, ill. anódjához kapcsolt rezgőkörök széjjelválasztásához. Megfigyeléseink szerint ennek résziben az az oka, hogy igen nagy frekvenciákon a rezgőkör hangoló kapacitásának nagyobb részét az erősítőcső bemenő és kimenő kapacitása képezi, mert csak így lehet . elég: nagy rezgőköri ellenállásokat elérni. Különösen vonatkozik ez televíziós vevőkészülékek szélessávú középfrekvenciás erősítőjére. Megfigyeltük továbbá azt, hogy a fenti nehézségek másik oka az, hogy a vezérlőráccsal, ill. az anóddal szomszédos ..földelt" elektródák — katód, árnyékolórács, fékrács, árnyékolószerelvény — kivezetéseinek induktivitása igen nagy frekvenciákon már számottevő impedanciát jelent, minek következtében a rács, ill. az anód kapacitásai a kátédhoz, a fékrácshoz és az árnyékolószerelvényekhez,- ül. az árnyékolórácshoz képest a rezgőkörök sokkal erősebb csatolását eredményezik, mint az anód-vezérlőrács kapacitás mérsékelt nagy frekvenciákon. Így azután televíziós vevőkészülékek szélessávú középfrekvenciás erősítőjében alkalmazott un. széjjelhangolt fokozatok első behangolása is igen körülményes, időtrabló, azonkívül csőcsere esetén meg kell azt ismételni, mivel mind irodalmi utalások, mind pedig saját tapasztalatok szerint az egyes rezgőkörök behangolása nem független egymástól és így csőcsere esetén az átviteli görbe megváltozik az egyes csövek közötti, a csatolást meghatározó induktivitások és kapacitások szórása miatt. Megfigyeltük továbbá azt, hogy a kapacitások értékét döntően befolyásolja az elektródák kivezetésének relatív elrendezése. Jelen találmányunk célja olyan elektroncső készítése, amelynek segítségével a fenti hátrányok kiküszöbölhetők, tehát az igen nagy frekvenciájú (5 Mc/s-on felüli) feszültségek erősítése ugyanolyan egyszerűen megvalósítható és kézben tartható, mint ez mérsékelten nagy frekvenciáknál (5 Mc/s-on aluli) a ma használatban levő nagyfrekvenciás pentódákkal lehetséges. A találmányunk szerinti elektroncső egy katódával, egy anódával és legalább két rácselektródával, valamint árnyékolókkal rendelkezik, előnyösen azonban háromrácsos elektroncső, aholis a fcatóda ismert módon két kivezetéssel rendelkezik, és az^ zal van jellemezve, hogy elektródái két csoportra oszlanak, éspedig az egyik katódkivezetés, a vezérlőrács és a második rács képezi az egyik csoportot, míg a többi elektródák, valamint árnyékolók a másik katódkivezetéssel együtt a másik csoportot „ és az elektródák kivezetései úgy vannak elrendezve, hogy/e két csoport melegpontjai, tehát a vezérlőrács egyrészről és az anóda másrészről egymáshoz való önmagában ismert módon rendkívül kis kapacitásán kívül, bármely csoport melegpontjainak a másik csoport hidegpontjaihoz képesti kapacitása kicsiny, előnyösen 0,2 pF-nál kisebb legyen. Találmányunkat részletesebben a -mellékelt ábrák kapcsán magyarázzuk, amelyek közül az 1. ábra a találmányunk szerinti elektroncsövet tünteti fel a szokásos elektroncső-ábrázolással és a cső elektródáinak két csoportját mutatja be, a 2—4. ábrák pedig az elektródák kivezetései elrendezésének három, a találmányunk szerinti példaképpem kiviteli alakját tüntetik fel bekötési rajzok formájában. Az 1. ábrán az (5) elektroncsőben helyezkedik el a (6) két, nevezetesen (7) és (8) kivezetéssel ellátott, célszerűen indirekt fűtésű katód, a (9) anód, valamint a (10) vezérlőrács, a '(11) segédrács, a (12) fékrács és a (13) árnyékoló. Az elektródák egyik csoportját a (10) és (11) rácsok, valamint a (7) katódkivezetés, másik csoportját pedig a (9)
