143980. lajstromszámú szabadalom • Gáztöltésó izzólámpa, különösen ernyővel ellátott gáztöltésó izzólámpa, pl. autólámpa és ehhez való getter

Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.980. SZÁM 21. f. 31—44. OSZTÁLY — EE—200. ALAPSZÁM Gáztöltésű izzólámpa, különösen ernyővel ellátott gáztöltésű izzólámpa, például autólámpa és ehhez való getter Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Vámbéri Lőrinc, Gács István, Gazda István mérnökök és Somkuti Adolf fizikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1953. december 5. Bizonyos gáztöltésű izzólámpáknál, különösen ernyővel ellátott lámpáknál, mint amilyenek pl. az autólámpák, a lámpába szerelt ernyő a lámpa működése közben hidrogéngázt adhat le. Ez a hidrogéngáz az ismert vízgőzfolyamat révén az izzószálat tönkreteheti. Ennek kiküszöbölésére/már különböző getterekkel próbálkoztak. Így pl. különösen elterjedt fémzirkon-getter alkalmazása. A zirkon getterhatása már több évtizede isimert és megállapították azt is, hogj a zirkon a különböző gázokat más-más hőfokokon nyeli el optimálisan. Megállapították, hogy az izzólámpákban 200—600 C°-ú hely®! célszerű a zirkongettert alkalmazni, mert ezen a hőmérsékleten a káros hidrogént és oxigént meglehetősén jól nyeli el, ugyanakkor pedig a lámpában szükséges nitrogént számbavehető mennyiségben nem nyeli el. Irodalmi adatokból ismert ezenkívül az, hogy a zirkon szénmonoxidot és általában szénhidrogéneket elnyelni jelentős mértékben nem képes. Másrészről ismeretes az is, hogy izzólámpákban getterként különböző fémnitridek alkalmazhatók. Ezek a nitridek, mint amilyen pl. a zirkonnitrid, vagy a bórnitrid, általában a lámpa működése folyamán termikus bomlást szenvednek és így tulajdonképpen fémgetterként fejtik ki hatásukat. Ezeket a nitrideket egyébként gyakorlatilag nem használták. Kísérleteink folyamán úgy találtuk, hogy a zirkon getterhatása nem minden tekintetben megfelelő. Ellentétben a korábbi irodalomban tálált adatokkal ugyanis, megállapítottuk, hogy a zirkon a nitrogént, a hidrogént és oxigént optimálisan egymáshoz meglehetősen közelálló hőmérsékleteken nyeli el. A különbség az egyes optimumok között kb. 50 C°. Ha tehát a lámpában a zirkongettert olyan hőfokú helyre tesszük, amelyen a zirkon elnyelőképessége hidrogénre, illetve oxigénre optimális, úgy a lámpa hosszabb égetése folyamán ezen hely hőmérséklete természetszerűleg bizonyos mértékig emelkedvén, az optimum nitrogénre nézve lesz a legkedvezőbb. Ha pedig a zirkon a lámpa gáztöltésében néhány százalékban jelenlevő nitrogént elnyeli, úgy a nemesgáz-töltésű lámpa, különösen, ha ez a nemesgáz kriptont tartalmaz, leível. További kísérletek során tehát másfajta gettereket kerestünk. Ügy találtuk, hogy sokkal kedvezőbbek az elnyelési viszonyok titán és/vagy alumínium és/vagy vanadium alkalmazása esetén, különösen akkor, ha emellett még olyan anyagot is alkalmazunk a lámpában, amely gondoskodik arról, hogy a nem nemesgázok közül a lámpa üzeméhez kívánatos összetevő aránya a nemesgázokhoz lénye^ gében ne változzon. Így pl. alkalmazhatunk bizonyos nitrideket, pl. bórnitridet, titánnitridet, zirkonnitridet, vagy valamilyen más hasonló anyagot. A titán hidrogén elnyelő képessége szobahőmérsékleten és 500 C°-on lényeges különbségeket nem mutat. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a titángettert a lámpa hidegebb helyein is elhelyezhetjük, ahol a titán nitrogént gyakorlatilag alig nyel el. Ugyanakkor, —»tekintettel arra, hogy a titán oxigén iránt különösen érzékeny -— már hidegebb helyeken is oxigénelnyelőképessége megfelelő lesz. Alumínium alkalmazása esetén pedig kísérleteink szerint a szénmonoxid és szénhidrogének elnyelése lesz kedvezőbb, vanadium alkalmazása pedig a iközepes hőmérsékleten való elnyelés mutat kedvezőbb értéket. Célszerű pl. a titánt, alumíniumot és vanádiumot együttesen alkalmazni, amikoris legnagyobb rnenynyiségben a titán van jelen. Ugyanakkor azonban alkalmazható a titán önmagában is. A titánnal kapcsolatban »jegj egyezzük egyébként azt, hogy lehetséges a lámpába titánhidridet bevinni, amely termikusan titánná bontható. A nitrogén utánpótlás biztosítása céljából pedig, célszerűen a már említett nitridek egyikét vagy többjét alkalmazhatjuk, amelyek termikus bomlás révén N2

-t adnak le. Pl. titán és pl. bórnitrid együttes alkalmazása esetén e két anyagot összekeverve a lámpa ugyanazon helyére tehetjük, más esetekben azonban, különösen amikor a titán aránylag hideg helyeken lesz elhelyezve, célszerű pl. bórnitridet külön, a lámpa valamely melegebb helyén elhelyezni. A körűimé-