143969. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú iránycsatoló

143.969 3 lik, mely lehetővé teszi egyrészt az igen pontos el­készítést, másrészt szabványos hullámvezetőknek és szabványos tápvonalcsatlakozóknak a használa­tát. Így a járulékos hullámvisszaverődések elkerü­lésével a szétválasztott csatornák kölcsönhatása, vagyis pl. hírátvitelnél az áthallás, veszélye is csök­ken. A 7. és 8. ábrák szerinti kivitelben a (30)—(32) tápvonalak sugárirányban csatlakoznak és koaxiális vezetékként vannak kiképezve. Ilyen módon a talál­mány szerinti szélessávú iránycsatoló kábellel akár közvetlenül is csatlakoztatható mozgatható beren­dezésekhez, aminek különösen 'mérőkészülékeknél, vagy szabadban használt berendezéseknél van je­lentősége. A koaxiális vezetékként kiképzett (30)— (32) tápvonalak belső vezetői a (33)—.(35) meg­hosszabbításokkal vannak ellátva, melyek a szó­banforgó csatornához tartozó polarizációs síkban áthaladnak a hullámterjedés útján és az adott ki­vitelben 2/4-es (36)—'(38) csonkokban végződnek. 2/4-es csonk alatt olyan tápvonalat értünk, amely­nek hossza a l hullámhossz Véének vagy ennek páratlan számú többszörösének felel meg. A l hul­lámhossz egy, az átviteli sávon belüli frekvencíá-| hoz tartozik. A 2/4-es tápvonal csonkot — önma-r gában isimért módon — szélessávú kivitelben is ké­szíthetjük. A tápvonalcsonk pontosan meghatároz­za a belső vezető meghosszabbításának helyzetét és a tápvonalcsatlakozás egyenáramú lezárására is felhasználható, ami például termisztorokkal végzett teljesítményméréseknél, vagy nagyfrekvenciás ára­moknak olyan mérésénél lehet szükséges, amikor- a belső vezetőbe iktatott kristálydiódával egyenirá­nyítunk. j Az ábrázolt kivitelben a (31), illetve (32) tápvo­nalak egy-egy (39), ül. (40) négyszögletes hullám­vezetőre csatlakoznak, amelyek ugyancsak a (28) hullámvezető szakasz tengelyirányú meghosszabbí­tását alkotják. A (39) hullámvezető mindkét (13) és (14) szétválasztott csatornához tartozik és ezért négyzetes: keresztmetszetében két kitüntetett pola­rizációs sík van. Az egyik a (13) csatorna (22) po­larizációs síkjának felel meg és a (31) koaxiális ve­zeték belső vezetőjének azon (34) meghosszabbítá­sával jellemezhető, amely a hullámterjedés útján áthalad. A (40) hullámvezető ezzel szemben négyszögletes keresztmetszetű, egyetlen kitüntetett polarizációs síkkal, amelyik összeesik a másik (14) csatorna (23) polarizációs síkjával. A (32) koaxiális vezeték belső vezetőjének (35) meghosszabbítása párhuza­mos a (40) hullámvezető (23) polarizációs síkjá­val. A (20) cirkulátornak a (17), illetve (18) tápvo­nalcsatlakozók felé eső (21) oldalán most már a (22) és (23) kitüntetett polarizációs irányokat a belső vezetők (34) és (35) meghosszabbításai szab­ják meg, melyek ezekkel a (22) és (23) irányokkal párhuzamosan helyezkednek el. Egyébként az ener­gia csak nagy veszteséggel vagy egyáltalában nem juthatna a koaxiális vezetékbe. Ebből a szempont­ból a koaxiális vezetékek a hullámvezetőkhöz ha­sonlóan viselkednek. Természetesen a (39) hullámvezető körkereszt­metszettel is készíthető és/vagy a (17) tápvonal­csatlakozás, valamint a (39) hullámvezető közé még egy négyszögletes keresztmetszetű hullámvezető ik­tatható, egyetlen. (22) kitüntetett polarizációs iránnyal, mint a 3. és 4. ábráknak megfelelő kivi­telben. Ha most a (13) csatornát koaxiális vezeték­ként kell csatlakoztatni, akkor az ehhez szükséges ós koaxiális vezetékként kiképzett (31) tápvonalat a hozzátartozó hullámvezetőnek szabad végén való lezárásával a már ismertetett módon csatlakoztat­hatjuk. Az elrendezést könnyen elképzelhetjük, ha a 3. és 4. ábra szerint a (31) tápvonalat (17)-nél le­zártnak és a 7., illetve 8. ábra szerint koaxiális ve­zetékként kiképzett (31) tápvonallal és a középső vezető (34) meghosszabbításával kiegészítettnek vesszük. Ezt a 3. és 4. ábrán szaggatott vonallal be is jelöltük. Amint látható, a (22) és (23) kitünte­tett polarizációs síkok mindegyik kivitelben egyér­telműen definiáltak, illetve meghatározhatók. A 7. és 8. ábrák szerinti kivitel az előbbitől még abban is eltér, hogy a mágneses erőteret elektromos úton gerjesztjük. E célból az ábrázolt kivitelben a (41) szolenoidot alkalmazzuk, amely a (20) cirku­látort veszi körül. Hogy a mágneses térerősséget a gerjesztő áram erősségének változtatásával a kí­vánt értékre állíthassuk, a szolenoid (42) áramkö­rében a (43) áramforráson kívül még (44) szabá­lyozó ellenállás is van alkalmazva. A szolenoid helyett alkalmazhatunk elektromág­nest is. A találmány szerinti szélessávú iránycsatolónál a mágneses erőtér alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy a mágneses tér nélkül használt cirkulátor (29) hossza és ezzel a körmágneses sajátosságok­kal rendelkező anyag mennyisége is csökkenthető. Ezt a rajzon úgy jelöltük, hogy az N—S permanens mágnessel létesített mágneses tér esetén a cirku­látor (45) hosszát rövidebbre vettük, mint a (29) hosszt, amely a 3. és 4. ábra szerint a mágneses erőtér nélküli cirkulátorhoz tartozik. Hasonlókép­pen a 7. és 8. ábra szerint a (41) szolenoid mágne­ses erőterében levő (20) cirkulátor (46) hossza ki­sebb, mint az N—S permanens mágnes érőterében levő (20) cirkulátor. (45) hossza az 5. és 6. ábrák szerint. Mivel a mágneses tér erőssége szabályoz­ható, utánállítás is lehetséges, ha erre valamilyen okból szükség van. A fentiek szerint a találmány elsősorban is azt a fontos lehetőségét biztosítja, hogy a közös csator­nában az elektromágneses hullámok átvitele ugyan­azzal a polarizációs iránnyal történik, ami korsze­rű mikrohullámú hírátvivő rendszereknél fontos, mert így az áthallás veszélye elvileg kiküszöbölhe­tő. A találmány a méréstechnikában is előnyösen alkalmazható, ha a közös tápvonal-csatlakozót meg­felelő módon a mérendő tárggyal, a (17) tápvonal­csatlakozót . szignálgenerátorral, a (18) tápvonal­csatlakozót pedig olyan mérőberendezéssel kapcsol­juk össze, amely elektromágneses hullám vételére szolgál. Ez az elrendezés különösen a mikrohullámú technikában használható reflexió mérésére, ami azért fontos, mert ezzel megállapíthatjuk az illesz^ tések, csatlakozások, energiaátvitel stb. hatásfokát. Elvileg lehetséges, hogy a hullámterjedés útja á szétválasztott csatornákban csupán a végződések­nél rendelkezzék egy-egy kitüntetett polarizációs iránnyal, melyeket ezen helyek polarizáló eszközei szabnak meg. Ekkor „egyéni tápvonalcsatlakozások" alatt értelemszerűen azokat a helyeket értjük, me­lyekhez a végződéseknél a polarizáló eszközök csat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom