143969. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú iránycsatoló

Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.969. SZÁM 21. a4 . 64-77. OSZTÁLY — JA-240. ALAPSZÁM Szélessávú iránycsatoló Bejelentő: Budavox Budapesti Híradástechnikai Vállalat Bejelentő által megnevezett feltaláló: Jankovich László oki. gépészmérnök, budapesti lakos Bejelentés napja: 1955. május 6. A találmány tárgya olyan szélessávú iránycsa­toló, amely két, egymással ellentétes irányban ter­jedő elektromágneses hullámnak egy közös csator­na és két, irány szerint elválasztott csatorna közötti átvitelét a hullámterjedés irányától függően való­sítja meg. Az ismert ilyenfajta iránycsatolóknál legalább egy közös tápvonalcsatlakozás szerepel a közös csa­tornában, illetve egy-egy egyéni tápvonalcsatlako­zás az elválasztott csatornákban. Az iránytól függő átvitel biztosítása céljából már felmerült az a gon­dolat, hogy a csatornákat olyan frekvenciaszűrőkkel válasszuk el, melyek az egyes csatornákba csak megfelelő frekvenciájú rezgéseket engednek, tehát a másik csatorna rezgéseit nem engedik tovább. El­tekintve az ilyen megoldás mechanikai bonyolult­ságától, egymástól távoleső frekvenciákat lehet csak használni. Ha az egyik frekvenciát vagy mindkettőt megváltoztatjuk: a szűrőt is megfelelően utána kell hangolni. A nehézségek elkerülésére az az elgondolás is fel­merült, hogy a szétválasztásra polarizációs szűrő­ket használjunk. Ez esetben, az ellentétes irányú elektromágneses hullámokhoz más és más polari­zációs síkok tartoznak. A közös csatornában az elektromágneses hullámok különböző polarizációs síkokkal terjednek, a hullámvezető keresztmetszete pedig ez esetben kör. A megoldásnak hátránya, hogy amennyiben a keresztmetszet eltér a köralak­tól, akkor hullám-komponensek lépnek fel, melyek polarizációs síkja esetleg összeesik a másik csatorna rezgéseinek polarizációs síkjával. Ennek következ­tében zavarok lépnek fel, melyek átvitelnél áthal­lásban nyilvánulnak meg. . A találmány szerinti szélessávú iránycsatolóban az irány szerinti átvitel lényegesen különbözően történik, mint az ismert megoldásoknál, és így az előbbi megoldások hátrányai elmaradnak. A talál­mány az úgynevezett körmágneses vagy Faraday­féle mikrohullámú efektuson alapszik. Csak bizo­nyos anyagok rendelkeznek ezen sajátsággal, amely abban nyilvánul meg, hogy a rajtuk átvezetett elek­tromágneses hullámok polarizációs síkja megválto­zik. Az elforgás szöge független a terjedés irányá­tól, de függ az úthossztól, melyet a hullám az anyagban megtett. További előny, hogy mágneses térrel az elforgás szöge befolyásolható, tehát a po­larizáció síkját változtató úthossz nagyon sokféle módon választható meg. Ha most már az egyes csa­tornákhoz alkalmas polarizációs síkot rendelünk, akkor az ellentétes irányban haladó elektromág­neses hullámokat egyszerűen szétválaszthatjuk a Faraday-féle efektus alapján. Erre módot nyújta­nak az említett anyagokból előállított cirkulátorok. A találmány most már azon alapul, hogy az elekt­romágneses hullám terjedésének útjában, egyrészt a közös, másrészt az egyéni tápvanaicsatlakozások között, az iránycsatolót a találmány szerint olyan cirkulátorral látjuk el, amelyik az áthaladó hullám polarizációs síkját az áthaladás irányától függetle­nül mindig ugyanabban az értelemben meghatáro­zott szöggel forgatja el. A cirkulátornak az egyéni tápvonalcsatlakozások felé eső oldalán a hullámterjedés útja legalább egy­egy helyen, két, egymástól különböző, kitüntetett polarizációs iránnyal rendelkezik, melyek egymás­sal az elforgatási szög kétszeresét zárják be. „Hul­lámterjedés útja" alatt azt az iránycsatolón belüli szakaszt értjük, melyen az elektromágneses ener­gia hullámalakban terjed. A kitüntetett polarizá­ciós irányt az jellemzi, hogy az elektromágneses energia minimális csillarJítással terjed, ha elektro­mos vektora ebbe az irányba esik. A cirkulátor cél­szerűen ún. mikrohullámú ferritből állhat, amilye­nek: nikkelferrit, nikkelcinkferrit stb., mint pél­dául a kereskedelemben Ferramic C néven ismert anyag, mert alkalmazása esetén a polarizációs sík szabályozhatóan elforgatható, tehát cirkulátornak kiválóan megfelel. A találmány további részleteit a rajzok segítsé­gével magyarázzuk, melyek a szélessávú iránycsa­tolónak a találmány szerinti többféle kivitelét mu­tatják. Az 1. ábra az elvi kapcsolás tömbvázlatát mu­tatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom