143932. lajstromszámú szabadalom • Karmantyús csőkötés és eljárás ilyenek előállítására

2 143.932 gyűrűk elhatárolják, amelyek a csöveket központosítják is egymáshoz képest. Körülbelül a két gyűrű közötti távolság közepén a külső —i— csövön az —e—• lyuk van az összetartó anyag benyomására. Hasonlóképpen a 2. ábrához, a 3. ábra szerint az —n— cső egy —p— test —o— csapjával van öszszekötve, úgyhogy az —n— cső vége a —p— test —q— lépcsőjére van támasztva és illesztve, míg az —o— csap szabad végén a ráhegesztett —r— gyűrű van, amely hasonló célt szolgál, mint a —q— váll és az —a— térközt a csap szabad végénél lezárja. A 4. ábra szerint a —d'— karmantyú két vége, amely tompán egymásnak ütköző —b'— és —c'— csövek összekötésére szolgál és ezek végeit veszi körül, úgy vannak beperemezve, hogy az —a— térközt tengelyirányban lezárják és ezáltal az hézagmentesen tölthető meg az —e— lyukon át benyomandó tapasztószerrel. Hogy nagy erőknek az egyik csőről a —d'— karmantyúra, majd erről a másik csőre való átvitelét megjavítsuk, a —b'— és —c'— csővégeket, valamint a —d'— karmantyút —s—, —s'—, —t— kidudorodásokkal és bemélyítésekkel látjuk el, amelyeket továbbmenőleg a húzóerők átvitelére csőtengely körül futó hornyokként és a forgatónyomaték átvitelére tengelyirányú hornyoknak képezhetünk ki. Az —a— térköz falfelületének ilyen kiemelkedései és mélyedései által a tapadószer-réteg helyenként erősebb, vagy bizonyos esetekben gyengébb lesz, ami a tapadószer tartását a csővégeken és a karmantyún lényegesen javítja. Az 5. ábra szerint az —u'—• csövet egy másik —u— csőnek az oldalfalához lehet egy megfelelően kiképzett —v— könyök-karmantyúval kötni. Az —u'— cső játékkal nyúlik bele a —v— karmantyú csődarabjába. A csövek és a karmantyú egymáshoz viszonyított megfelelő helyzetbeni tartására befogjuk azokat két rögzítő pecek által egymáshoz illesztett —w— szorítópofa közé, amelyekben megfelelő mélyedések vannak a csőváz egymással összekötendő részeinek beillesztésére, valamint a —w'— betöltő tölcsér van kialakítva a tapadószer bevezetésére az —a— térköz —e— betöltőnyílásába és rögzítőszerkezetek a befecskendező szivattyú számára. Míg az —u— cső az 5. ábra szerint a —v— karmantyún simán halad keresztül, a 6. ábra szerint az —y— kormányfejnek az —x— és —x'— csövek csatlakozási helyén csőalakú elágazásai vannak, amelyek csatlakozó karmantyúként szolgálnak és amelyekbe az —x— és —x'— csövek végei nyúlnak be bőséges játékkal, hogy azután azokban tapadóanyaggal legyenek megerősítve, amelyet az —e— nyíláson át nyomunk be az —a— térközökbe. Hozzáforrasztott —z— és —z'— gyűrűk és —h'— beperemezések határolják tengelyirányban az —a— térközöket. A —h"— beperemezéseket utólag készítik. Noha a leírt összekötéseket kerékpár és motorkerékpár kereteknél (vázaknál) lehet leginkább alkalmazni, mégis lehet azokat más tárgyaknál, illetve területen is használni, különösen olyanoknál, amelyek csövekből vannak, pl. karosszériáknál, állványoknál, csőbútoroknál stb. Folyékony és pépszerű masszák befecskendezéséhez legjobb ezek beadagoló vezetékeit kapcsokkal, horgokkal • vagy más segédeszközökkel az egymással összekötendő helyeken rögzíteni, azon célból, hogy a befecskendezendő massza ellennyomását kifogástalanul lehessen felfogni, illetve ellensúlyozni. ^Azonban a műmassza beadagoló vezetéke semmi esetre sem zárhatja el légzáró tömítéssel az —e— befecskendező nyílást. Sőt kell is, hogy az —a— térközben az egymással összekötendő csövek között levő levegő a befecskendező eljárás közben részben a karmantyú-végeknél, részben az —e— befecskendező nyílásoknál eltávozhasson. A leírt összekötés rendkívül nagy szilárdságú. Kísérleti tapasztalatok szerint a szakítási próbára készített kötés még annál az igénybevételnél is teljesen változatlan maradt, amely az acélcső deformálódásához, majd végül töréséhez vezetett. A leírt összekötés még elektrolitikus hatásokra keletkező korrózió ellen is védve van. Azonkívül az öszszekötés normális hőmérséklet mellett, vagy a csőrészek csupán kis felmelegítésével is keresztülvihető, úgyhogy az utóbbi szilárdságát nagy hőigénybevételek nem veszélyeztetik. Szabadalmi igénypontok: ' 1. Eljárás karmantyús csőkötés előállítására nemfémes tapadóanyag, pl. gumi vagy műanyag segítségével, különösen kerékpár és motorkerékpár vázak részére, azzal jellemezve, hogy a tapadóanyagot nagy nyomással a karmantyús csőkötés külső részén levő nyíláson (—e—) keresztül az egymással összekötendő részek közötti térközbe préseljük be. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a befecskendező eljárás részére a karmantyús csőkötés részein átmenetileg lazán elhelyezendő tapadóanyag betöltővezetékének száj része a karmantyú összekötési helyek töltőnyílását nem zárja le tömítő módon, úgyhogy a levegő a karmantyús csőkötés tapadószerrel féltöltendő térközéből eltávozhasson. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárással előállított karmantyús csőkötés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a térköz, amely az egymásba helyezett és á nemfémes tapadószer által egymással összekötött részek között van, tengelyirányban e részek egyikével szorosan összekötött gyűrűkkel, illetve beperemezett szélekkel van lezárva és a karmantyús csőkötés külső részén nyílás van a tapadószer bepréselésére. 4. A3, igénypont szerinti karmantyús csőkötés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tompán egymásnak ütköző fémrészek, különösen csövek (—b—, —c—) összekötési helyét egy külön karmantyú (—d—) és az ebbe benyúló részek közötti térköz (—a—) nemfémes, de elasztikusan alakítható tapadószerrel van kitöltve, a karmantyú széle pedig a beléje nyúló részekre rá van hajlítva. 5. A 3. igénypont szerinti karmantyús csőkötés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a* karmantyús osőkötós egymással összekötendő részei (—b—, —d—) közötti térköz (—a—) átmeneti lezárásához a tapasztószer befecskendezésére csőbilincs (—f—) van alkalmazva, amely az egymás-