143932. lajstromszámú szabadalom • Karmantyús csőkötés és eljárás ilyenek előállítására

Megjelent: 1958. július hó 1-én. / ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.932. SZÁM 47. f. 6 OSZTÁLY — MI—128. ALAPSZÁM Karmantyús csőkötés és eljárás ilyenek előállítására VEB Mifa-Werk, Sangerhausen cég, Sangerhausen (Thüringia, Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1954 december 30. Csatornázási célokra két tompán egymásnak ütköző csövet alakítható vagy félplasztikus masszából, pl. kaucsukból, agyagból, vagy más efféle anyagból levő gyűrűvel kötötték össze, de ezt a masszát az összekötés létrehozásánál egy körülfogó karmantyúval nyomták össze. A massza megkeményedése után a karmantyút eltávolították, úgyhogy a plasztikus vagy félplasztikus massza az erő átvitelnél húzásra, nyomásra vagy csavarásra lesz igénybevéve, ami esetleg igen formátlan összekötéseket tesz szükségessé. Ismeretes továbbá tompán egymásba ütköző csövekét cement, bitumen vagy hasonló gyűrű révén egymással oly módon összekötni, hogy egy papírból vagy papírmaiséból készült alakminta, amelynek nagy betöltő nyílása van és amely körülveszi az összekötő helyet, lesz megtöltve az összekötő maszszával. Ez esetben a minta mindkét széle be van hajlítva, hogy a töltendő teret oldalról határolja. Ez esetben sem a minta növeli az összekötés szilárdságát, hanem lényegében az összekötőgyűrű húzószilárdsága határozza meg azt, úgyhogy ezt ennek megfelelő erősségben kell méretezni, ami azonban egy ilyen összekötés alkalmazását kerékpároknál és motorkefékpároknál megakadályozza. Utóbbi célokra karmantyús kötést létesítettek az egymással összekötendő csővégek egymásbaillesztése által, mely esetben két cső egyikének az átjnérőjét a tulajdonképpeni csőátmérőhöz képest kisebbíteni kell, míg a másik csővég két fokozatban bővítve van, úgyhogy mindkét csővéget akadálytalanul lehet egymásba illeszteni. Emellett mindegyik cső szélének simán kell feküdnie a .másik cső falához, de ezen egymáson fekvő szakaszoknál kell, hogy egy gyűrűs tér szabadon maradjon az egymásba illesztett csőrészek között, amit tapasztószerrel pl. szintetikus gyantával vagy szintetikus gumival kell kitölteni oly módon, hogy ez a vékony tapasztószer-réteg csak tolásra lesz igénybevéve, miáltal igen nagy erőátvitelre képes. Az összekötés létrehozására a tapasztószert a belső csövek külső felületére kenjük és ezután a csővégek'et egymásba dugjuk. Eközben azonban elkerüld hetetlen, hogy a külső csővég széle a másik csővégre rávitt tapasztószer-réteget helyenként megint le ne törölje, miáltal a két egymásba tolt csővég közötti teret a tapasztószer csak tökéletlenül tölti ki, ami a kötés biztonságos voltát veszélyezteti. Avégett, hogy az ismert karmantyús csőkötéseknél, amelyeknél az összeillesztett részeket egy nemfémes tapasztószer tartja össze, elmondott hátrányokat elkerüljük, a találmány szerint a tapaeztóanyagot nagy nyomással a karmantyús kötés külső részén levő nyíláson át besajtoljuk az egymással összekötendő részek közötti térbe. A csatolt rajz a találmány néhány kiviteli példáját mutatja be, melyek közül az 1. ábra két tompán ütköző csövet ábrázol rátolt összekötő karmantyúval; a 2. ábra két csövet mutat, amelyek \T

égei egymásba vannak tolva; a 3. ábrán cső látható betolt csappal, a 4. ábrán az 1. ábrához hasonló karmantyús csőkötés látható, amelynél azonban a csővégeknek és a karmantyúnak kidudorodásai és bemélyedései vannak; az 5. ábra csőnek a másik végéhez való csatlakozását mutatja sarokkarmantyú segítségével és a befogószerkezetet a csövek részére a tapadószer befecskendezésekor; végül a 6. ábra két cső csatlakozását szemlélteti a kerékpár vázának kormányfejéhez. Az 1. ábra szerint az a hely, ahol a két egymással összekötendő —b— és —c— cső tompán ütközik, a —d— karmantyúval van áthidalva, emellett azonban a karmantyú és a két csővég között vékony —a— térköz képződik, amelybe nagy nyomással tapadószer, pl. műgumi vagy műanyagkeverék lesz a —d— karmantyú közepén levő. —e— nyíláson át benyomva. Az —e— nyílás kicsiny lehet. Ehhez elegendő egy keskeny rés. Nehogy a tapadószer a befecskendezéskor a karmantyú végeinél kinyomódhassék az —a— térközből, ez tengelyirányban alzárható, pl. az 1. ábra jobb vége -szerint a karmantyúvég —h— beperemezése által, vagy az 1. ábra baloldala szerint az —f— csőbilincs feltolása és rászorítása által, amelyből a —g— hüvely nyúlik be az —a— térközbe és a —d— karmantyú szomszédos végét egyben központosítja is. A 2. ábra szerint két különböző átmérőjű —i—-és —k— cső végei egymásba vannak tolva. A csővégek közötti —a— térközt ezeknek tengelyirányában a —k— csőre hegesztett —1— és —m—