143915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benziltiokarbonilklorid előállítására
o Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.915. SZÁM 12, q. 1—13. OSZTÁLY — Go-502. ALAPSZÁM Eljárás benziltiokarbonilklorid előállítására Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kollonitsch János, Gábor Valéria és Hajós Andor Bejelentés napja: 1955. március 5 Azt találtuk, hogy az eddig ismeretlen benziltiokarbonilklorid, melynek képlete —COC1 CÖHS—CHa CeH;;—CHs;—SH + COCla előállítható olyan módon, hogy benzilmerkaptánt alumíniumklorid jelenlétében foszgénnel reagáltatunk: AlCls c«Hc—cm—s—coci HCl A reakciót sokféle módon végezhetjük el, alkalmazhatunk pl. toluolos foszgén-oldatot, vagy cseppfolyós foszgént és a reakció hőmérsékletét változtathatjuk —20° és +5° között. A reakcióelegy feldolgozása is többféle módon történhet, eljárhatunk pl. olyan módon, hogy a reakcióelegyet vákuumdesztillációnak vetjük alá, vagy pedig mélyhűtéssel kifagyaszthatjuk a benziltiokarbonkloridot, melyet azután nuccsolással vagy centrifugálással különíthetünk el. A lényeges csupán az, hogy a benziltiokarbonilklorid elkülönítése olyan körülmények között történjen, amelynél állandó. A katalizátornak használt alumíniumklorid magasabb hőfokon végzett izolálási eljárás alkalmazása esetén elbontja a benziltiokarbonilkloridot. Ez az eset pl. akkor, ha H. Bretschneider és H. Haas (Monatshefte 81, 939 (1950.)] közlése alapjáríjlrndt és munkatársai [Berichte 56, 1983 (1923)] eljárása szerint kíséreljük meg a benziltiokarbonilklorid előállítását. Bretschneider, ill. Arndt módszere szerint nem lehet benziltiokarbonilkloridot előállítani, mert ezen módszer szerint eljárva az előállításnál használt alumíniumklorid teljesen elbontja a benziltiokarbonilkloridot. A fentebb közölt módszereken kívül kiküszöbölhetjük az alumíniumklorid bontó hatását olyan módon is, hogy a reakcióelegyből kimossuk pl. úgy, hogy a benzilmerkaptán és foszgén alumíniumklorid jelenlétében végzett reakciójából kapott elegyet benzolban feloldjuk, n/10 vizes nátronlúg-oldattal kimossuk, kevés vízzel a benzoics oldatot a lúg-nyomoktól megszabadítjuk, magnéziumszulfáton szárítjuk, a benzolt ledesztilláljuk és a maradékot 2-—3 mm-es nyomáson frakcionáljuk. Az új vegyület +12°-on dermedő színtelen folyadék, mely közbeeső terméke a szerves kémiai szintéziseknek. Példa: 30 ml folyékony foszgént —10°-on 45 ml benzilmerkaptánnal eé 0,3 g alumíniumkloriddal elegyítünk, majd a sósavgáz fejlődése közben meginduló reakciót úgy szabályozzuk, hogy a reakcióelegy hőfoka 4-5° fölé né emelkedjék. A sósavgáz fejlődése általában 2—3 óra alatt lényegeben befejeződik. A reakcióelegyet éjszakán át 0° körüli hőmérsékleten állni hagyjuk, majd evakuálással sósa vgáz-mentesí tjük és magas vákuumban (1/100C mm és 1/10.000 mm Hg oszlop közötti nyomáson) desztilláljuk. A főleg benzilmerkaptánból álló előpárlat után 55—85° között kb. 35 g benziltiokarbonilkloridot kapunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás benziltiokarbonilklorid előállítására azzal jellemezve, hogy benzilmerkaptánt alumí-1 niumklorid jelenlétében foszgénnel reagáltatunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a reakciót —10 és +5° között végezzük. 3. Az 1. és 2. igénypontok'szerinti eljárás azzal_ jellemezve, hogy a reakcióelegyből vákuumdesztillációval különítjük el a benziltiokarbonilkloridot. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Josr Könyvkiadó igazgatója "><I3. Terv Nyomda, 1957. Felelős vezető: Gajda László V,