143903. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó eljárás az optimális száradássebesség és előre megválasztott nedvességtartalomelérésére a faanyagok természetes szárításánál

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.903. SZÁM 38. h. OSZTÁLY — RQ—190. ALAPSZÁM Szabályozó eljárás az optimális száradássebesség és előre megválasztott nedvességtartalom elérésére a faanyagok természetes szárításánál A Magyar Állam, mint a feltaláló: Rosner Miklós mérnök jogutódja, Budapest A bejelentés napja: 1955. július 29. Fejlett iparral rendelkező országokban évenként átlag több, mint 10 millió m3

faanyagot, ezen belül sok millió m3

fűrészárut dolgoznak fel. A fát, mint ipari alapanyagot azonban a megmunkáláis előtt alaposan ki kell szárítani. Az e célt jól szolgáló mesterséges szárítóeljárások berendezése és üzemeltetése igen költséges. A természetes szárítás viszont lassú s ezért hatalmas készletek fenntartását követeli meg. Minthogy a szóbanforgó sok-sok milliós fatömeg leszárításához elegendő műszárító kapacitással belátható időn belül nem fognak az egyes országok rendelkezni, a fa természetes szárítására még hosszú időn át nagy feladatok várnak, főképpen akkor, ha sikerül a szárítási időket s eképpen a tárolandó mennyiségeket csökkenteni. A faanyagok, különösen fűrészáruk tárolása máglyatereken, ill. máglyákban történik. Az átlagos méretű fűrészáru a mérsékelt égövben, a tárolási technika jelen állása mellett 1 év alatt válik légszárazzá, mert minden kísérlet ellenére, a jelenlegi máglyázások a következő alapvető jellegű fogyatékosságot mutatják: a) A máglyákat óvatos szárításra kell megépíteni, nehogy az éghajlat és időjárás változékonysága folytán egyes időszakokban túl gyorsütemű száradás lépjen fel, mert az tönkreteszi (széjjelrepeszti, görbíti stb,) a tároló faanyagot. b) Tekintve, hogy az időjárásnak ellenkező jellegű változásai is fellépnek (szélcsend, köd stb), mikoris a száradási folyamat visszamarad, sőt le-; áll, ez idő szerint lehetetlen megoldani azt a kö- ' vetelményt, mely szerint a természetes szárítást programozott határidőkkel és előírt végnedvességek betartásával lehessen eszközölni. A találmány szerint leírt szabályozó eljárás oly módszer, mely a technika eddigi állása mellett lehetetlennek tartott feladatot old meg azzal, hogy a természetes klímában rejlő szárító tényezőket állandóan és pontosan az optimális mértékben használja fel. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy mind a két fent' említett hátrány megszűnjön s a természetes szárítás a következőképpen alakuljon. 1. A szárítás sebessége minden eddig ismertnél jóval gyorsabbra állítható be, ugyanakkor a faanyag épségét nem tesszük kockára. 2. A nagymértékben felgyorsított száradás a természetes klíma jellegével arányos, eddig ismert határidőket lényegesen megrövidíti. Ezeket az optimális vagy a kívánt hosszabb, határidőket bármely, ismert klímájú, mérsékelt égöv alatti helyen (máglyatéren) előzetesen ki lehet tűzni és az egyes évszakok kedvezőtlen időjárási periódusai ellenére menetrendszerűen be lehet tartani. Ugyanez vonatkozik a Végnedvességek előre meghatározott értékeire. A" kívánt határidők beállítása, illetve a legrövidebb (optimális) határidő elérése céljából szükségtelen évekig tartó kísérleteket lefolytatni, még hozzá minden egyes máglyatérre, minden tárolt fafajra és méretre külön-külön. Szabályozó eljárásunk mindenféle esetben azonnal foganatosítható, tehát általános érvényű. Alapelve ugyanis a következő. Bármely jól kiválasztott máglyatéren a szabad levegő a nap, illetve az év túlnyomó részében mozgásban van. A szabad levegő áthaladási sebességének havi, illetve éves átlagértéke évről évre alig változik. Hasonlóképpen rendelkezésünkre áll a szárítóközegünk, a szabad levegő, másik két lényeges jellemzőjének, a hőmérsékletnek és a relatív nedvességtartalomnak meteorológiai átlag értéke is. A két utóbbi jellemzőt a máglya megépítésekor előzetesen figyelembe : kell vennünk. A szélerőt azonban a száradási folyamat egész tartama alatt nem szabad a meteorológiai átlagon érvényesülni hagyni, hanem a kívánt, ill. megengedhető száradási sebességnek megfelelően csökkentett mértékben. A szélerő sebességének csökkentését a találmány szerinti eljárás során lehetségessé válik oly módon eszközölni, hogy a ténylegesen érvényesülő mértéke előre ismeretes legyen. Továbbá úgy, hogy ez a tényleges, szélerősség a szükséghez mérten időnként felfokozható vagy tovább lecsökkenthető legyen, de akkor is mindig egy-egy ismert mértéknek feleljen meg. Minthogy a száradási sebes-