143868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózalapú textiliák anilinfeketével történő színezésére

Megjelent: 1957. november hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.868. SZÄM 8. m. OSZTÁLY - KA-437. ALAPSZÁM Eljárás cellulósalapú textiliák anilinfeketével történő színezésére A Magyar Állam, mint a feltalálók: Kádas Ferenc, Gosztonyi Jenő, Lay Márton budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1954. március 13. Ismeretes, hogy az oxidációs színezékek közül az anilinfekete az, amelynek, valódiságértékei a legjobbak és a legszebb fekete színt adó színezék. Alkalmazását mégis erősen gátolja az a körülmény, hogy a szín kialakításához feltétlenül szükség van erősen savanyú szervetlen savas közegre. Ezt a gyakorlatban úgy biztosítják, hogy az anilin sósavas sóját használják a szín kialakításához. Mivel a fekete szín kialakítása csak ilyen feltételek mellett biztosított, ezért a színezés minden esetben igen nagyfokú szálkárosodással jár együtt. A szálkárosító hatás még a legoptimálisabb üzemi feltételek mellettis 15% körüli érték. Ezek a körülmények gyakran lehetetlenné tették különösen már eredeténél fogva alacsony polimerizációs fokú pamutszövedékek anilinfeketével való színezését vagy nyomását. Ez az oka annak, hogy a szakemberek mindinkább eltekintenek ennek a rendkívül olcsó, jó valódiságú, de igen sok veszéllyel járó színezési eljárás alkalmazásától, és inkább használják az alacsonyabb színtartóssági értéket biztosító direkt fekete színezékeket nyomott áruk előfestesére, nyomására pedig a lényegesen drágább csáva színezékeket alkalmazzák. Mivel az anilinfekete szálkárosító hatásán kívül rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkező olcsó színezék, ezért számtalan eljárás vált ismertté, melyeknek célja az volt, hogy a szálkárosító hatást megszüntessék, vagy legalábbis olyannyira mérsékelni tudják, hogy az eljárás üzemileg különösebb veszély nélkül alkalmazható legyen. így váltak ismertté olyan eljárások, melyek úgy kívánták a szálkárosító hatást megszüntetni, hogy az anilinsót valamilyen szerves savval állították elő. Ez az út azonban gyakorlatilag nem járható. Igaz ugyan, hogy ilyen esetben szálkárosító hatás nem lép fel, de viszont a kapott szín sem lesz fekete. Más eljárások viszont azon alapulnak, hogy az anilinfekete telítőoldatba, vagy nyomópépbe olyan hozzátét anyagokat is tesznek, melyek képesek az anilin kondenzációja során felszabaduló sósavat részben vagy egészben megkötni. Erre a célra a gyakorlatban a parafeniléndiamin és a rodánamon terjedt el. Ismeretes volt olyan eljárás is, amely ugyanezt a hatást nagymennyiségű karbamid — 80—100 g/liter oldat vagy kg nyomópép — hozzáadásával igyekeztek megoldani. Ezek az eljárások arra alapultak, hogy az anilin mellett jelenlevő nagymennyiségű karbamid a vegyületben jelenlevő 2 aminocsoportjánál fogva képes a felszabaduló sósav megkötésére és ezzel egyidejűleg a szálkárosító hatás csökkentésére is. Kétségtelen, hogy a karbamid képes felszabaduló sósav megkötésére, azonban önmagában való alkalmazása sem hozhatta meg a kívánt hatást, mert csekély mennyiségben — 10—30 g/liter oldat kg nyomópép — való adagolása nem biztosítja a szálkárosító hatás megszűnését, viszont nagymennyiségben történő alkalmazása a fekete szín kialakítását hátráltatja. A fentiekből világosan látható, hogy eddig olyan eljárás nem volt ismeretes, amely a szálkárosító hatást meg tudta volna szüntetni és ezzel egyidejűleg a kívánt fekete színt is biztosítani tudta volna. A találmány ugyancsak az anilinfeketével történő színezésre vonatkozik és olyan eljárást ad meg, melynek alkalmazásával az eddig megismert eljárások valamennyi hibái kiküszöbölhetők, azaz biztosítani tudja a kívánt vissza nem zöldülő fekete színezést és a szálkárosító hatás 0—5%-ra való csökkentését is. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a karbamidnak az anilinfekete színezésénél már megismert jó savlekötő tulajdonságának megtartása mellett annak a fekete szín kialakítása szempontjából káros hatása megszüntethető, amennyiben olyan hozzátétanyagokat alkalmazunk, amelyek ezt a káros hatását kompenzálni tudják.- Kísérleteink során azt találtuk, hogy erre a célra a karbamid mellett a parafenilindiamin és a rodánamon felel meg leginkább. Azt találtuk, hogy a parafenilindiamin és a rodánamon olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy képesek a karbamidnak fent meg-