143858. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés meredek felfutású rövid, pozitíc előjelű áram-, illetve feszültségimpulzusok létesítésére

I 143.858 ellenálláson negatív előjelű, kb. E2 amplitúdójú feszültséglökest (lásd a 2. ábra b görbéjét) hoz létre. A C01 illetve C02 kondenzátoroknak kisülés utáni újratöltése, R01 illetve R02 ellenállás út­ján, az Ei illetve E2 feszültségről eszközölhető. Az R ellenállás akkor alkalmazandó, amikor fe­szültségimpulzust óhajtunk létesíteni, míg áram­impulzus létesítése esetében a terhelést jel­képezi. Ha a Ti cső felnyitását követő x idő eltelte után felnyitjuk a T2 csövet is — és a Ti illetve T2 cső szolgáltatta pozitív, illetve negatív im­pulzusok amplitúdója megegyezik, (vagyis [Ei] ~ [E2]) — x időtartamú, meredek felfutású és esésű impulzust kapunk az R ellenálláson. A ki­menő impulzus előjele csövek felnyitási sor­rendjétől függ. A fentiekben ismertetett módon tehát bizto­sítva van, hogy a C01 és. Co2 kondenzátor közös pontja, illetve a Ti cső katódja és a; T2 cső anódjának közös pontja között a Ti illetve T2 csövet felnyitó impulzusok időbeli sorrendjétől, illetve késésétől függő előjelű, illetve időtar­tamú kimenő impulzus jöhessen létre. A kimenő impulzus kialakulása a 2. ábrán látható, amikor először a Ti, majd x idő után a T2 csövet indítjuk be, vagyis pozitív jelet lé­tesítünk. Ha a csövek beindításának sorrendjét felcseréljük, akkor az előzőekben leírt módon x időtartamú negatív jelet kapunk. Ha a Ti és T2 csöveket egyidőben nyitjuk fel, kimenő jelet nem kapunk. így tehát a találmány szerinti kapcsolási elrendezés a nukleáris tech­nikában általánosan szükséges antikoincidencia feladatok megoldására is alkalmas. Miután a felfutási idő és a jelidőtartam is megfelelően rövid lehet, a kapcsolással elérhető antikoinci­dencia felbontóképesség igen nagymértékű. Az a tény, hogy az R ellenálláson fellépő impulzus előjele a vezérlőjelek időbeli sorrendjétől függ, célszerűen olyan jelenségekkel kapcsolatban al­kalmazható, amikor az antikoincidencia vizsgá­laton felül az antikoincidenciában résztvevő je­lek időbeli sorrendjét is meg akarjuk állapítani. Az antikoincidencia jelek a fenti esetben a V1 és V2 jelek ^szerepét játszák. A kapcsolási elrendezés előnye többek között, hogy a tápláló áramforrást csak az impulzus elő­állítása alatt terheli és így fogyasztása — a •multivibrator kapcsolásokkal ellentétben — a lehető legkisebb. Szabadalmi igények: 1. Eljárás meredek felfutású, pozitív és nega­tív előjelű rövid áram-, illetve feszültségimpul­zusok létesítésére, azzal jellemezve, hogy egy feszültség-, illetve áramimpulzust két ellenté­tes polaritású áram- ill. feszültségimpulzus kü­lönbségeként létesítünk, ahol is az impulzus időtartamát két ellenkező előjelű áram- illető­leg feszültségimpulzus egymáshoz viszonyított késése, előjelét pedig az impulzusok sorrendje adja meg. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a feszültség- ill, áramimpulzust egyik fegyverzetével összekap­csolt két kondenzátor közül a pozitív feszült­ségű feltöltött kondenzátornak elektroncsövön való kisütésével létesített pozitív és egy a kon­denzátorok közös pontjához képest negatív fe­szültségre feltöltött kondenzátornak elektron­csövön való kisütésével létrejövő negatív impul­zusnak különbségéből létesítjük, ahol a pozitív, illetve negatív feszültség alapnívóra vonatkozta­tott megjelölést jelent. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás ki­viteli módja, azzal jellemezve, hogy egy pozitív és negatív áram-, illetve feszültségimpulzus kü­lönbségeként a pozitív, ill. negatív előjelű im­pulzusokat kiváltó jelek időbeli sorrendjétől . függő előjelű impulzust létesítünk, ahol is a ki­menő impulzus 0, ha a két kiváltójel egyidőben érkezik és így a kimenő impulzus előjelének meghatározása esetén a kiváltó jelek időbeli sor­rendjét is megadja. 4. Berendezés az előző igénypontok szerinti eljárás kivitelére, jellemezve az (Ei) tápfeszült­ségre kapcsolt (R01) ellenálláson keresztül fel­töltődő (C01) kondenzátorral, az (E2 ) tápfeszült­ségre kapcsolt (R02) ellenállással, (E2) feszült­ségre feltöltődő (C20) kondenzátorral, aholis a (Cm) és a (C02) másik kivezetése közös és az (R01) ellenállás és a (C01) kondenzátor közös pont­jához (Ti)'cső anódja az (R02) ellenállás és a (C02) kondenzátor közös pontjához pedig a (T2) cső katódja csatlakozik, oly módon, hogy a (Ti) cső katódja ás a (T2) cső anódja össze van kötve, mi­mellett a pozitív, illetve negatív kimenő impul­zusok előállítása a (Ti) iEetve (T2) cső rácsára adott indító impulzusokkal oly módon történik, hogy a kimenő impulzusok időtartamát a csövek rácsára adott indító impulzusoknak egymáshoz képest való késése, előjelét, pedig az indító im­pulzusok sorrendje adja meg és így a kimenő impulzus 0, ha az indító impulzusok között késés nincs. 5. Az 1—3. igénypont szerinti eljárásnak és a 4. igénypont szerinti berendezésnek alkalmazása a nukleáris technikában antikoincidencia felada­tok megoldására. 2 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1929. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Gajda László

Next

/
Oldalképek
Tartalom