143851. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső

> 2 143.851 közésekor általában sok, kisebb energiájú szekunderelektron keletkezik a:

szilárd anyagon, pl. kristályon belül. Ezek a kristályt vezetővé teszik és ha arra lehetőség van —, ami az anyag tisztaságának, a kristályszerkezetnek és az aktivátoroknak vénye függ —. a lumineszcensz centrumokba ütközve, azoknak energiát adnak át és így világítás jön létre. Felismerésünk szerint, ha a katódsugárcsövek lumineszcens rétegét két elektróda közé helyezzük, amelyekre feszültséget kapcsolunk, tehát egy elekírolumineszeens cellát képezünk ki, úgy ezen egyetlen lumineszcens réteg alkalmas arra, hogy egyrészt a katódsugár hatására képet állítson elő, másrészt azonban arra is, hogy e sajátmaga által keltett képet egyben fel is erősítse, tehát, hogy végeredményképpen sokkal nagyobb felületi fényességű képet hozzon létre, mint az eddig használatos ernyők. Ennek elméleti magyarázata valószínűleg az, hogy az elektródaként kiképzett vezetőrétegekre adott feszültség hatására kialakuló nagy elektromos térben a katódsugár által keltett elektronok annyi energiát tudnak felvenni, hogy^itközéssel további töltéshordozókat hozzanak létre, ami által a töltéshordozók száma —, ami a lumineszcens fénnyel arányos — megsokszorozódik. Találmányunkat részletesebben a mellékelt ábrák kapcsán magyarázzuk, amelyek a találmányunk szerinti katódsugárcső egyes példaképpeni 'kiviteli alakjait tünteti fel, anélkül azonban, hogy a találmány ezekre korlátozva volna. Az 1. ábra példaképpen egy vetítőcső kapcsán ismerteti a találmányt. Az ábrán (10) jelöli a katódsugárcső buráját, (11) az elektronforrást, (12) a szokásos elektródaszerelvényt vázlatosan. (13) egy átlátszó veztőréteg, amelye pl. amorf ón -- vagy kadmiumoxidból állhat. (14) jelöli a lumineszkeáló rétagt, amely pl. a szokásos módon aktivált elektrolumineszcens ZnS vagy más lumineszkáló anyag lehet. (15) egy második vezetőréteg, amely pl. alumíniumból készülhet. A (13) és (15) vezetőrétegek elektródaként vannak kiképezve, kivezetéseiket (16)tal és (17)-tel jelöltük. Nem szükséges azonban ezen elektródákat oldalt kivezetni, hanem azokat pl. a burafalon végigmenő vezetőcsíkok segítségével a fejen keresztül is kivezethetjük. Az elektrolumineszcens cellát a (13) és (15) elektródák a közöttük levő (14) lumineszcens réteggel együttesen képezik. A 2. ábra egy közvetlen látású szögletes televíziós képcső egy részletét tünteti fel részben nézetben, részben metszetben. A hivatkozási számok azonosak az 1. ábra szerintiekkel. Lehet azonban a találmányt nemcsak ilyenfajta katódsugár csöveknél, hanem pl. másfajta televíziós képcsöveknél, sőt pl. az újabban ismeretessé vált lapos képcsöveknél is alkalmazni. A találmányunk szerinti rétegek kialakítása a következőképpen történhet: Először a katódsugárcső üvegburájának azon részét, amelyen a képet előállítani kívánjuk, célszerűen pl. homloklapját a bura belső felületén, a katód felüli oldalon átlátszó vezetőréteggel, pl. néhány mikron vastagságú átlátszó, amorf ón, vagy kádmiumoxid réteggel vonjuk be, pl. önmagában ismert módon párologtatás révén. Erre a rétegre egy kb. 2—20 mikron vastag átlátszó elektrolumineszcens réteget viszünk fel. E réteget szintén pl. párologtatás révén vihetjük fel, mint ez már pl. ZnS lumineszcens anyagokkal kapcsolatban már ismeretes. Ezt a réteget azután ugyancsak néhány mikronos, célszerűen tükröző vezető réteggel, pl. fémréteggel látjuk el. Célszerűen pl. egy alumínium bevonatot létesíthetünk, amint ez katódsugárcsövekkel kapcsolatban általánosságban ismert. Ez az utóbbi vezetőréteg, tehát, pl. alumíniumréteg ismert módon egyrészt a katódsugárcső anódjaként szerepel, másrészt ezen elektróda és a már említett átlátszó vezető elektróda közé, a lumineszcens réteg vastagságától függően olyan feszült-' séget kapcsolunk, hogy ezen lumineszcens rétegben a térerősség legalább 10,000 V/cm legyen. Miután a felvitt pl. alumíniumréteg az elektronokat átengedi, azok a világítórétegre jutnak és abban a már leírt elméleti megokolás alapján sokszorozódva hozzák létre a képet, melynek felületi fényessége jóval nagyobb, sőt nagyságrenddel is nagyobb lehet,'mint az eddigi katódsugárcsövek esetében. Ezáltal pl. vetítőcsöveknél közvetlen vetítésre alkalmas kényelmes szemlélést biztosító képet kapunk. Ha azonban a maximálisan elérhetőnél valamivel kisebb felületi fényességgel is megelégszünk, de az eddiginél még mindig nagyobbal, úgy viszont csökkenthetjük a csőben levő gyorsítófeszültségek értékét, ami másrészt a vetítőcsövek élettartamának jelentős növekedéséhez vezet. Másfaji a képcsöveknél vagy egyéb katódsugárcsöveknél pedig olyan fényes képet kapunk, ami közvetlen szemlélésre akár teljesen megvilágított szobában is kényelmesen alkalmas. Ámbár a fentiekben a találmányt csupán néhány példa kapcsán ismertettük, azokra nem korlátozzuk magunkat, úgyszintén semmiképpen sem korlátozzuk magunkat e példák kapcsán leírt anyagok alkalmazására sem, mert a találmány értelemszerűen sokféle változatban és másfajta anyagokkal, így másfajta elektróda és lumineszkáló anyagokkal is jó eredménnyel megvalósítható. Az igénypontok ezekre is kiterjednek. Megjegyezzük végül, hogy ámbár a leírt elméleti megfontolások tudomásunk szerint helyesek, a találmányt ezen elméleti magyarázatoktól függetlenül az képezi, amit az igénypontokban igénylünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Katódsugárcső, különösen képcső, mely elektronforrással, vezérlő és eltérítőelektródákkal, valamint burájának legalább egy részén belülről elektronok hatására világító lumineszcens réteggel és ennek a vákuumtér felé eső felületén vezetőréteggel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a lumineszkáló. réteg és a burafal között egy átlátszó vezetőréteg helyezkedik el, mimellett ezen átlátszó vezetőrétég és a lumineszkáló réteg felületén levő második vezetőréteg