143845. lajstromszámú szabadalom • Elektrolumineszcens világító test és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.845. SZÁM 21. f. 82-87.'OSZTÁLY — EE—299. ALAPSZÁM Elektroluminesscens világító test és eljárás annak előállítására Egyesijlt Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Dr. Szabó János vegyész, budapesti lakos, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre laboratóriumának munkatársa i A bejelentés napja: 1955. november 2. Ismeretesek olyan világító berendezések, amelyeknél a fény előállítása ún. elektrolumineszcencia útján történik. Ezen berendezések két vezető közé helyezett dielektrikumba ágyazott igen vékony fényporrétegből állanak. A két vezető közül legalább az egyik átlátszó, vagy áttetsző. Beágyazó, ill. kötőanyagként olyan anyagot kell használni, melynek lehetőleg minél nagyobb a dielektromos állandója, valamint az átütési szilárdsága is, dielektromos vesztesége pedig minél kisebb. A másik lényeges követelmény ezen beágyazó (kötő) anyaggal szemben az, hogy benne a fénypor egyenletesen legyen elosztva. Ennek alapfeltétele pedig az, hogy ezen kötőanyag a fényport nedvesítse, mert egyébként készítés közben a fénypor a kötőanyagból koagulál. Egy további lényeges követelmény a kötőanyaggal szemben az, hogy ne tartalmazzon bezárt levegőbuborékokat- mert azok a cella működése közben átütnek. Ez ideig dielektrikumként (kötőanyagként) megfelelő lágyítóval ellátott nitrocellulózt, castor-viaszt. alkidgyantát, Aralditot, vagy üvegszerű zománcokat használtak. Ezek közül a nitrocellulőznak nagy volt ugyan a dielektromos állandója, de kicsi volt az átütési feszültsége. Ezenkívül nagymennyiségű levegőt is old magában, ami működés közben átütést okoz, a nitrocellulóz szenesedni kezd, és ez további átütésekhez vezet, és így a réteg tönkremegy. Hasonló a helyzet a eastor-viasznál is. Az alkidgyanták és az Araldit jobb átütési szilárdsággal rendelkeznek ugyan, de ezek viszont nem nedvesítik a fényport, ezért segítségükkel nehezen készíthető egyenletes réteg. További hátrányuk az, hogy aránylag kicsi a dielektromos állandójuk. Ez utóbbi anyagoknál a rétegkészítés nehézségeit úgy oldják meg, hogy a fényporból külön réteget készítenek és ezt vonják be kötőanyagréteggel. így azonban a rétegvastagság feleslegesen megnövekszik és a cellák csak lényegesen nagyobb feszültségnél működnek. Az üvegszerű zománcok készítésmódja pedig nehéz, és ezek a fénypor tulajdonságait is előnytelenül befolyásolják. Találmányunk egyik célja a fenti hátrányok kiküszöbölése. Találmányunk egy másik célja jó átütési szilárdságú, nagy dielektromos^ állandójú és kis dielektromos veszteségű (tangens delta) kötő (beágyazó) anyag készítése. Találmányunk egy további célja olyan több komponensből álló kptőanyag készítése, amellyel jó hatásfokkal (lumen/Watt) dolgozó eiektrolumineszcens cella készíthető egyszerű módon. Találmányunk egyéb céljai és előnyei az alábbi leírásból tűnnek ki. Találmányunk tárgyát olyan elektrolumineszcens világító cella képezi, amelyben két vezető, vagy vezetővé tett elektróda között, melyek közül legalábbis az egyik átlátszó, vagy áttetsző, egy világításra alkalmas réteg helyezkedik el, mely kötőanyaggal és esetleg töltőanyaggal elkevert elektrolumineszcens fényport tartalmaz, és azzal van jellemezve, hogy e kötőanyag két komponensből áll, amelyek közül az. egyik cellulózszármazék és/vagy kondenzációs, a fényport nedvesítő műgyanta, míg a másik nagy átütési szilárdságú polimerizációs műgyanta. . Találmányunk értelmében ugyanis nagy átütési szilárdságú réteget polimerizációs műgyantával érhetünk el. Célszerűen olyan polimerizációs műgyantát használunk, amelynek dielektromos állandója középes, tehát a fényporéhoz közel áll, dielektromos vesztesége pedig kicsi. így pl. megfelelőnek mutatkozott pohstirol, vagy poliészter stb. műgyanta. Mivel az ilyén műgyanták azonban a fényport nem nedvesítik, ezekhez cellulózszármazékokat, pl. kollódiumot vagy olyan kondenzációs műgyantát, pl. karbamidgyantákat, vagy fenolplastokat lehet adagolni, amelyek a fényport nedvesítik. A kollódiumot vagy a gyantát természetesen a szokásos' lágyítókkal is elláthatjuk, 'így pl. dibutilftalátot adagolhatunk hozzá. Lehetséges ezenkívül az egész réteg dielektromos tulajdonságait szervetlen töltőanyagokkal is befolyásolni, így pl. alkalmazhatunk olyan szervetlen