143843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indirektfűtésű katódák előállítására

Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.843. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY - EE-293. ALAPSZÁM Eljárás indirektfűtésű katódák előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Laskay Gyula és Telegdy György mérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1955. október 1. Találmányunk tárgya eljárás indirektfűtésű katódák előállítására. Eddig indirektfűtésű katódák készítésénél a pl. nikkelből, vagy más alkalmas anyagból készült magtestre az emittáló bevonatot olyan szuszpenzió segítségével vitték fel, amely az emittáló sóból, vagy sókeverékből, organikus kötőanyagból, éspedig elsősorban kollodiumból, továbbá valamilyen megfelelő párolgási sebességű szerves oldószerből, pl. acetonból, amilacetátból stb. állott. E módszer egyik jelentős hátránya a szuszpenzióhoz használandó anyagok drága, kényes és tűzveszélyes volta, valamint a szuszpenzió érzékenysége, pl. hőmérsékletre, nedvességre stb. Ismeretesek voltak ezenkívül olyan eljárások is, amelynél az emittáló anyagokat vizes szuszpenzióból vitték fel. így pl. Hermann és Wagener: Die Oxydkathode c. könyvéből ismeretes egy vizes katódszuszpenzió, amelynél említés történik általánosságban kötőanyagokról, konkrét formában pedig Ba(No3)2-ról, mint a tapadást elősegítő anyagról. A 878.682 sz. nyugatnémet szabadalmi leírás pedig olyan vizes szuszpenziót ír le, amelyhez tejsav van adagolva. Ezeket a szuszpenziókat azonban nem használták. Végül ismeretesek olyan emittáló sókat tartalmazó és kataforetikus felvitelre alkalmas vizes-szénsavas közegű elektrolitok, (pl. a 911.157 sz. nyugatnémet szabadalomból), amelyek dextrint is tartalmaznak, azonban nem kötőanyagként, hanem az ionmozgékonyság és a felületi feszültség szabályozására. Találmányunk értelmében egyszerűen és az eddigieknél lényegesen gazdaságosabban vonhatunk be katódtesteket emittáló anyaggal, előnyösen a beszórásos eljárással, ha a* felviendő emittáló anyagot olyan vizes közegben szuszpendáljuk, amely kötőanyagként fehérjéket és/vagy magasabbrendű szénhidrátokat, tehát pl. pektint, enyvet, dextrint és hasonló anyagokat, ill. ezen anyagok legalább egyikét tartalmazza. Ügy találtuk, hogy az ily módon készült bevonatok teljesen egyenértékűek a korábbi kollodiumos bevonatokkal, ugyanakkor azonban maga az eljárás lényegesen gazdaságosabb, mert a felhasznált kötőanyag sokkal olcsóbb, mint a kollodium és szerves oldószerre nincsen szükség. Az eljárás ugyanakkor mentes azoktól a hátrányoktól, amelyeket a kollodiumos eljárásnál megemlítettünk. Találmányunk értelmében tehát az emittáló sót vagy sókeveréket vízben szuszpendáltatjuk és a szuszpenzióhoz kötőanyagként pektint és/vagy enyvet és/vagy lextrint és/vagy hasonló anyagokat adagolunk, majd a szuszpenziót önmagában ismert módon, előnyösen pl. beszórással a katódtestre felviszszük, majd azt ugyancsak önmagában ismert módon az elektromos kisütőcsőbe beépítjük és a katódát ismert módon aktíváljuk. Ezen aktiválás során az alkalmazott kötőanyag kiég. Ámbár a fentiekben a találmánynak csupán néhány kiviteli alakját írtuk le, ezekre nem korlátozzuk magunkat, az igénypont számos egyéb kivitelre is kiterjed. Szabadalmi igénypont: Eljárás indirektfűtésű katódák előállítására a katódtestnek a beszól ásos módszer szerint emittáló anyaggal váló bevonása, majd hőkezeléssel való aktiválása útján, azzal jellemezve, hogy az emittáló sót vagy sókeveréket vízben szuszpendáljuk és e szuszpenzióhoz olyan szerves kötőanyagot, vagy kötőanyagokat adagolunk, mint amilyen a pektin, enyv és dextrin, majd e szuszpenzióval a katódtestet előnyösen beszórjuk és a katódát csőbe beépítve a kötőanyagot kiégetjük és a katódát aktíváljuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó ijj'nzeai-:]:• 1928 Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Gajda L.V.zI/;