143842. lajstromszámú szabadalom • Tartalékkatóda és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.842. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE-255. ALAPSZÁM Tartalékkutóda és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Bt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Gál Imre, Nágel Ferenc és Oldal Endre mérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1954. december, 24. Találmányunk tartalékkatódák, különösen az ún. L-típusú tartalékkatódák újfajta konstrukciójára és készítésére vonatkozik. Mint ismeretes, az ún. L-katódák egy fűtőtérbői és egy, az aktiváló anyagot tartalmazó tartaléktérből állanak, amely utóbbinak fala, legalábbis részben porózus wolframból készült. A tartaléktérből, amely a fűtőtértől válaszfallal van elválasztva, a katóda működése során az aktiváló anyag folyamatosan jut a porózus wolframtest felületére. E katódák általában igen kisméretűek. Ilyen kis méretek mellett meglehetősen nagy feladatot jelentett egy olyan katóda kiképzése, ahol csupán a porózus test pórusai a tartaléktér nyílásai. Nehézséget jelentett továbbá a fűtőtérnek a tartáléktértől való elválasztása is. Fenti célokból ugyanis több hegesztést kellett foganatosítani egy kb. 10 mm nagyságú katódánál, éspedig hegesztéssel kellett pl. a porózus testet a tartaléktér nem porózus falaihoz erősíteni. Ajánlottuk már 143.028. (EE—220 a. sz.) magyar szabadalmunkban a katóda hegesztések nélküli készítését is, éspedig az egyes alkatrészek beperemezése, ill. hajtogatása révén, ez azonban csak nagyobb méretek esetében mutatkozik megfelelőnek. Üjfajta konstrukciónk ezeket a hátrányokat kiküszöböli és a katódát kis méretekben is elkészíthetővé teszi. Találmányunk értelmében a katóda két — sajtolás útján egymásba tolt, egy-egy végükön zárt — hengerből áll, aholis a másik hengert befogadó hengert vele egy egységben levő zárórészét porózus test képezi oly módon, hogy a hengerfal és a porózus zárórész, azok érintkezési helyén kölcsönösen egymásba nyúlik, ill. egymást átlapolja, mimellett a két egymásba tolt henger egy-egy zárórésze közötti tér a tartalékteret, míg á betolt henger belseje a fűtőteret képezi. Találmányunkat részletesebben az 1—2. ábrák kapcsán magyarázzuk. Az ábrák a találmányunk szerinti katódkonstrukció két példakénti kiviteli alakját tüntetik fel erős nagyításban. Az ábrákon azonos számok azonos részeket jelölnek. Az 1. ábrán (3) jelöli a (6) hengert befogadó (4~> henger zárórészét, amely porózus. A két egymásba tolt (4) és- (6) henger zárórészei közötti tér a tartaléktér (5), amelyben aktiváló anyag helyezkedik el. A (6) henger belseje képezi a fűtőteret, ebben helyezkedik el a (7) fűtőspirális. A katóda az ábrán nem ábrázolt módon az alaplapot képező (8) kerámiához van erősítve és ennek segítségével van a kisütöcsőbe akár közvetlenül, akár pedig egy Wehnelt-henger rászerelésével beerősítve. Mint az ábrából is látható, a (4) henger fala, amely pl. molibdénből készült és a (3) porózus záró' rész, amely pl. wolframból készült, azok érintkezési helyén kölcsönösen egymásba nyúlik és így biztosítja azt, hogy a tartaléktér egyetlen nyílásai e porózus test pórusai legyenek. A 2. ábra hasonló kivitelt tüntet fel, mint az 1. ábra. A különbség psupán a porózus zárórész kiképzésében van. Míg ugyanis az 1. ábra szerinti kivitelnél a porózus zárórész túlnyúlik a hengerfal behajlított végén, addig a 2. ábra szerinti kivitelnél nem túlnyúló, hanem átlapolt megoldás látható. A találmányunk szerinti katóda készítése a következő: az előre elkészített és az egyik végén megfelelően behajlított (beperemezett) pl. molibdénből készült hengert (4) behajlított végével lefelé egy présszerszám üregében helyezünk el. Ezután a kiképzendő zárórésznek (3) megfelelő mennyiségű wolframport szórunk az üregbe és azt kellő nyomással (pl. 10—30 tonna/cm2

) a kívánt alakra hozzuk. A présszerszám alakjától függően alakítható ki a zárórész az 1. vagy 2. ábra szerinti kivitelűre, de ezenfelül más, tetszés szerinti kivitelűre is. Ezután a hengert a présszerszámból kivesszük és megfelelő hőmérsékleten, pl. 1700—1900 C°-on hőkezeljük, amikor is a zárőrész porózus szerkezettel zsugorodik és a molibdénhengerrel égy egységgé alakul. Lehet azonban a sajtolási úgy is végezni, hogy előzőleg egy kevés wolframport szórunk a présszerszámba, majd ezután helyezzük el abban a hengert a már leírt módon, és végül ismét wolframport szórunk az üregbe és ezután sajtolunk. Ez az eljárás pl. az 1. ábra szerinti kiképzésű zárórész esetében célszerű. A zárórésszel ellátott kész hengerbe, azt lefelé