143825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép műszál előállítására műhuzal kötegből

Megjelent: 1957. november hó 30-án. . ? . ; . ___ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.825. SZÁM 70. b. 30—37. OSZTÁLY — BA—714. ALAPSZÁM Eljárás és gép műszál előállítására műhuzal kötegből A Magyar Állam, mint a feltalálók: Balázs András soproni és Rudolf László győri lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1954. január 20. A találmány eljárás és gép rövidszálas műanyagú lazaszalag előállítására, hosszúszálú műanyaghuzalok alkotta kötegből vágás és szakítás útján. Az ilyen műszál előállítása farkasolás, kártolás, előnyújtás, fésülés és utánnyújtás útján ismeretes. Ugyancsak ismeretes műszál előállítása vágás, valamint szakítás útján is. Az ismert műhuzalvágógépek hátránya azonban, hogy a bevezetett műhuzalköteget teljes keresztmetszetben átvágja és a csavarvonalon vezetett késsel az egyes szálvégeket zúzással ellapítja, ami a későbbi összekeverést megnehezíti. Az ismert Rieter-féle műhuzalvágógép csavarmenetes vágókése csak előfonat vastagságú vékony kábelt vág el, közvetlenül a fonáe előtt, mert egy gyűrűsfonógéppel van összeépítve és így csak tiszta műszálfonat gyártására alkalmas az előfonodai többszálasító nyújtás előnyös hatásának kikapcsolásával. Az ismert száraz műhuzalszakító gépek hátránya, hogy a nagymértékben terhelt fieber hengerek között a műhuzalok a leggyengébb helyeken szakadnak el és így nagy százalékban túl rövid és túl hoszszú szálak keletkeznek, bizonyos minőségű műhuzalok szakításánál állandó üzemzavarral dolgoznak, nagy a lóerőszükségletük és a szárazon szakított műhuzalok teljesen elvesztik rugalmas és maradó nyúlásukat. Az ismert megoldásokkal szemben a találmány eljárás műszál előállítására műhuzalkötegből vágás és szakítás útján, amely szerint a műhuzalokat keresztmetszetének egy részéig, pl. 80—85%-ig bevágjuk, majd helyenként nedvesítjük és nyújtással szakítjuk. A találmány továbbá gép, melynek a műhuzalköteg egyes huzalait időben eltoltan bevágó spirálkésekkel ellátott vágóhengere, a vágóhenger után esetleg alkalmazott — csupán légörvény útján hatást kifejtő — szálterelő-hengere, továbbá spirál alakban elhelyezett nedvesítőcsíkokkal ellátott nedvesítőhengere és nyújtóséerkezete van. A találmány szerinti gép előnyös kiviteli alakja előtétszerkezetként történő kiképzése, amikor a nyújtószerkezet valamely ismert előfonodai nyújtógép, pl. kéttűsmezős nyújtógép. Teljesen új elv a találmány szerinti megoldásnál a nedvesítéssel előre kijelölt helyen való szakítás. E megoldás előnye, hogy nincs kimerítve a szálak szívóssági munkája és a nedves rész kb. fél akkora erővel szakítható, mint a száraz rész. Ez egyrészt meghatározza a szakadás pontos helyét, másrészt a nedvesítéssel csökkentett szakítószilárdság lényegesen kisebb szakítóerőt igényel, amivel együttjár az is, hogy a műszál kevésbé nyúlik meg szakítás közben és lényegesen kisebb részét veszíti el rugalmas nyúlásának, mint a száraz szakításnál. A találmány szerinti gép egy kiviteli alakját vázlatosan a rajz szemlélteti. Az 1 műhuzalt a 2 etető kannából a 3 elosztóvillán át húzza be a 4 rovátkolt hengerből és az 5 bőrbevonatos nyomóhengerből álló etetőhengerpárt. A műhuzal kiszerelésétől függően etetőkanna helyett legördülő feltűzőráma is alkalmazható. Az elosztóvilla pl. lakkozott fából lehet. A filccel és bőrrel bevont nyomóhenger saját súlyán felül a biztos megfogás céljából változtatható nagyságú 6 külön súllyal is terhelve van. Az etető hengerpár után a műhuzal a 7 és 8 hajtott és rovátkolt vezetőhengerből és a felettük levő 9 és 10 nyomóhengerből álló hengerpárok közé kerül, melyek a műhuzalokat a gép szélességében elosztják és a műhuzal rétegeket a spirálkésekkel ellátott 11 vágóhengerek felé vezetik. A vágás ideje alatt a műhuzal réteget a 12 hajtott és 13 feszítőhengerek között elhelyezett végtelenített 14 futóbőr támasztja alá. A futóbőr haladási sebessége azonos az etetési sebességgel. A 12 henger felett van elhelyezve a vágószerkezet, amely a 11 vágóhenger palástjára felerősített két vagy három spirálkésből áll. A spirálkések menetemelkedése kb. 30°. A vágóhenger átmérője úgy van megválasztva, hogy annak kerülete, beleértve a kések magasságát is, éppen kétszerese vagy háromszorosa legyen a vágási hossznak. A vágóhenger palástjából kiálló spirálkések közötti tér rugalmas anyagra, pl. gumira vagy parafára szerelt bőrszegmensekkel van kitöltve, úgy, hogy a spirálkések élei terheletlen állapotban ne álljanak ki a bőrszegmensekből. A vágóhenger külön nincs hajtva, de két végén a csapágyazásnál állítható 15 rugóval van terhelve. A rugónyomás beszabályozásával elérhető, hogy a bőrszegmensek 12 hengerre való felfekvési vonalban rugalmasan belapulnak, miközben a merev kés kb. 0,1 mm-re kiáll, s forgás közben a mintahuzal réteget keresztmetszetének 80—85%-áig terjedően bevágja. A bevágás mértéke egyszerűen változtatható a 15 rugóterhelés változtatásával. A bevágott műfonalnak a spirálkésekeh való maradásának megakadályozására a gépnek gyorsan forgó 16 plüskefe-hengere van, amely nem ér a spirálkésekhez és az általa előidézett végáramlással az alsó 14 futóbőrre tereli az elvágott szálvégeket. A futóbőrön az elvágott felső réteg kuszálódásának megakadályozására a 17 hajtott henger, s a 18 feszítőhenger közé 19 felső futóbőr van szerelve.