143811. lajstromszámú szabadalom • Lemezváltós gramofon

143.811 3 lásánál az (54) körül elforduló (53) kar felemelkedik az (52) bütyökről. Ennek folytán a (22) csigakerék kapcsolatba kerül a (21) csigával. Az (51) tengellyel egyidejűlég elforgó (14) csavarkerék meghajtja (37) csavarkereket, mellyel együtt mozog a (38) homlok-fogaskerék. Ez meghajtja a (42) homlok-fogaskereket, ami mozgásba hozza a (29) tengelyt, ez viszont forgásba hozza a (15) lemezköteget tartó csigát, amely 360°-os elfordulást, vagyis egy teljes fordulatot végez. A fordulat alatt az alsó lemez leesése után, majd a Pick-Up karnak a lemezre való helyezkedése után a (15) adagolócsiga megáll, mert a (22) csigakerék kiiktatódik a (21) csigából és ez mindaddig kiiktatva marad, amíg a hangkar a lemez belső barázdájába érve a (11) kapcsokon keresztül zárja a (8) relé áramkörét, ami után a kiváltás folyamata megismétlődik. A találmány tárgyát képező csiga nem váltakózó irányú mozgást, hanem teljes körforgást végez és minden egyes körforgás után a legalsó lemez leesik a kötegből a (58) lemeztányérra. Ennél a példaképpen bemutatott megoldásnál az alsó lemez nem kényszerül egymáshoz viszonyított elcsúszó mozgásra, ezért nem súrlódnak egymáson a lemezek hangvájatai és a legalsó lemez a (32) fékező rúdon lassan lecsúszva jut el biztonságosan, törés veszélye nélkül az (58) lemeztányérra. A lemezek kicsorbulása, törése ezzel teljesen ki van zárva, úgyszintén nem történhet meg, hogy egyszerre két vagy több lemez essék le a tányérra. A találmány tárgyát képezi az a szerkezeti megoldás is, amely a (15) lemezkötegtartó csiga- ~ nak a (C) helyzetből a (D) helyzetbe való helyezését teszi lehetővé. (15/a). Ez a II. ábrán levő (30) szerkezeti résznek a (31) állványon való eltolása útján valósítható meg. Ebben az esetben a (15) kötegtartó csiga forgó mozgását a (24, 25 és 26) homlok-fogaskerekek biztosítják. 25 cm átmérőjű lemezköteg lejátszásánál a (15) csigát a (15/a) helyzetbe kell áttolni, amint az a II. ábrán jól látható, továbbá a (17) tartóbakot a (17/a) helyzetbe kell kihúzni (lásd I. ábrán). Ezzel a mozdulattal a II. ábrán látható (27) nyomórúd hatására a (28) kapcsoló zárja a (9) relé áramkörét, ami a (13) karszabályzó gyűrűt a (19) helyzetbe állítja. Ennek következtében a hangkar a 25 cm-es lemeznagyság kezdeti barázdája fölé kerül. Ugyanakkor a 30 cm lemezátmérőt jelző (A) lámpa elalszik és helyette a 25 cm lemeznagyságot mutató (B) lámpa gyullad ki. 30 cm lemez lejátszásánál a leírt művelet fordított sorrendű, vagyis a lemeztartó köteg csigáját a (D) helyzetből a (C) helyzetbe kell tolni (II. ábra). Ezzel a mozdulattal a (27) nyomórúd másik példányának hatására az alatta levő kapcsoló zárja a (9) relé másik áramkörét, ami a (13) karszabályzó gyűrűt a (20) helyzetbe állítja. Ennek következtében a hangkar a 30 cm lemeznagyság kezdeti barázdája fölé kerül. Ugyanekkor kialszik a 25 cm lemezátmérőt jelző (B) lámpa és helyette a 30 cm lemezátmérőt jelző (A) lámpa gyullad ki. így vizuálisan ellenőrizhető, hogy a (13) szerkezet jól végezte el a feladatát és nem következhet be a hangdoboz tönkremenetele. Hasonló célt szolgál a (Z) zöld és (P) piros jelzőlámpa is. Ha az (1) nyomógombbal áram alá helyezik a készüléket, a (Z) lámpa azonnal kigyullad. Ekkor a hangkarhoz kézzel is hozzá szabad nyúlni. Ha azonban a hangkar a lemez legbelső barázdájába jutott és megtörtént a (8) relé segítségével a kiváltás, akkor a (Z) lámpa kialszik és helyette a (P) jelzőlámpa gyullad ki, ami azt jelenti, hogy a hangkarhoz nem szabad erőszakosan kézzel hozzányúlni, mert az automata éppen működik. A találmány további lényeges eleme a III. ábrán látható fékező rúd, ami meggátolja a legalsó lemeznek a lemeztányérra való rázuhanását még abban az esetben is, ha az esés nem történik a lemeztányérral párhuzamosan, vagyis amikor nincs meg a tányérra zuhanó lemez alatt levő levegőrétegnek a fékező hatása. A III. ábrán bemutatott megoldás csupán példaszerű. A bemutatott megoldásnál a (32) rúdban legalább 3 db (33) rugó van olyképpen besüllyesztve, hogy ez csak akkor emelkedik ki a rúd szintjéből, ha a (36) pont körül elmozduló (35) iúd nyomóhatására a (34) tűszelep felfelé haladva a rugókat szétfeszíti. Amint a lemez ráesett a szétfeszített rugókra, ott lefékeződik, egy rövid időre megáll, majd a (34) tű lefelé mozgása folytán a (33) rugók ismét a (32) testbe igyekeznek befeküdni, amit elősegít a lemez központi furatának összenyomó hatása is és ezáltal a lemezt lassú lecsúszó mozgassál a lemeztányérra helyezi anélkül, hogy a törés veszélyétől tartani kellene. Megfelelő méretezés esetén a (34, 35 és 36) szerkezeti elem elhagyható és ugyanezt a lecsúszó mozgást elvégzik a (33) rugók egyedül is. Természetesen ebben az esetben a rugók nyugalmi helyzetben nem a rúd szintjében, hanem azon kívül fekszenek és csak a leeső lemez nyomóhatására kerülnek a (32) rúd szintje alá, ami lehetővé teszi a lemez lassú lecsúszó mozgását. A IV. ábra a lemeztartó köteg sematikus oldalnézeti rajza, ami alatt jól látható a (6) kapcsoló. Amíg a tartóbakon lemez fekszik, annak súlya folytán az (55) sínben mozgó (56) nyelv (b) helyzetben és a (6) kapcsoló kikapcsolt állapotban van. Amint azonban az utolsó lemez is a lemeztányérra esik, az (56) nyelv (b) helyzetből (a) helyzetbe kerül, lévén annak elfordulási lehetősége az (57) pont körül, ennek következtében a (6) kapcsoló zárt állapotba kerül, de a hangkar még mindig vissza tud térni a legutolsó lemezre, mert a (7) relé, ami a (6) kapcsolóval sorban van kapcsolva, illetve kötve, még nincs áram alatt. Ez csak akkor következik be, ha a hangkar a lemez legbelső barázdájába kerülve zárja*a (11) kapcsolót, ami kihat a (8) relére és amikor a kiváltás megtörténik. A kiváltás pillanatában záródik a (7) relé áramköre. Ez megemeli a (12) kart, és minthogy a (7) relé önzáró, ezt mindaddig megemelve tartja, amíg a (7) relé áramköre meg nem szakad. Ez pedig azonnal bekövetkezik, mert a (12) kar megemelt helyzete miatt a hangkar most már nem tud visszakerülni a lemez kezdeti vájata fölé, hanem legszélső, külső helyzetében maradva leer esz-