143793. lajstromszámú szabadalom • Forgóvázvezetés sínjárművekhez
Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.793. SZÁM 20. d. 1-5. OSZTÁLY - Sehi-33. ALAPSZÁM Forgóvázvezetés sín jár müvekhez Bejelentő: Institut für Schienenfahrzeuge, Berlin-Adlershof Feltaláló: Nass Bernhard mérnök, Meiersdorf bei Berlin Bejelentés napja: 1956. május 8. Kelet-Németországi elsőbbsége: 1955. október 29. Találmányunk olyan forgóvázvezetésre vonatkozik sínjárművekhez, amelynél a középső forgóvázrész meghajtószerkezet elhelyezhetősége végett, szabadon van hagyva, és amelynél a forgóváznak a jármű mozgásakor keletkező, a jármű felső részéhez viszonyított relatív mozgásai egy központi forgócsap elhagyásával olyan pont körül történnek, amely a terheléstől függően vagy a forgóváz középpontjában, vagy excentrikusan fekszik. Találmányunknál célul a jármű egyenletesebb mozgásának elérését, valamint a vonó- és fékerők közvetlen átvitelét tűztük ki. . . * Már ismeretesek voltak, olyan forgóvázvezetések, amelyeknél pl. a központi forgócsáp elhagyásával a hosszerők átvitele rudazat, míg a haránterőké golyók segítségével történt, mégpedig esetenként rugókkal való járulékos visszavezetéssel. Ezenfelül olyan forgóvázvezetés is ismeretes, amelynél a hosszerők átvitele a jármű hosszanti középsíkjában elhelyezett ívelt (gömbszerű) nyomástfelvevő felületek, a haránterőké pedig a forgóvázat a járműkerettel összekötő, a forgatómozgást végző vezérlőrudazat révén történik. Emellett a vezérlőrúd egyik vége a forgóváz keretén, a másik vége pedig a járműkereten van elrendezve. Ezen ismert forgóvázvezetéseknek azonban az a hátrányuk, hogy az alkalmazott ívelt nyomástfelvevő felületek a hosszerők átvitelére' (vonó- és fékerők) csak pontszerű erőátvitelt tesznek lehetővé. Éppen ezért a hossz- és haránterők átvitelére ezenfelül egy külön gépelemet alkalmaznak, ami a gyártmányt drágítja. Találmányunk feladata olyan forgóvázvezetés szerkesztése volt, amely alkalmas arra, hogy a tiszta forgáson kívül valamennyi többi fellépő erőt is, éspedig hossz- és haránterőket egy gépelem révén felvegye és emellett a csuklósan rászerelt kocsiszekrény a forgóvázhoz képest valamennyi előforduló mozgást el tudja végezni. A fenti feladat megoldásánál olyan acélrugószalagok ismert tulajdonságait használtuk fel, amelyek vastagsága szélességükhöz képest kicsiny, amelyek tehát húzás esetén szilárdságuknak megfelelően hosszirányban nem szenvednek alakváltozást, emellett pedig már csekély erők is elegendőek ahhoz, hogy az acélszalag oldalirányban hajlítható és elforgatható legyen. Rugalmas kapcsolóknál ezen tulajdonságot nyomatékátvitelhez már régóta felhasználják. Találmányunk értelmében egy- vagy többlemezes acélrugószalagrendszert alkalmazunk, amelynek rugózó végei a kocsiszekrényre vannak erősítve, míg többi végei egy eltolható paralellogrammal vannak- összekötve, míg ez utóbbi a forgóvázon csapok végén forgathatóan van ágyazva. Találmányunk egy további kiviteli alakja szerint a parallelogram rögzítőcsapjai oldalirányban rugózással vannak ellátva. Találmányunk egy példaképpeni kiviteli alakját a mellékelt ábrák kapcsán ismertetjük, amelyek közül az 1—3. ábrák egy lemezrugót, a 4. ábra egy lemezes rugórendszert, az 5. ábra a találmányunk szerinti forgóvázvezetés felülnézetét, míg a 6. ábra az 5. ábra egy metszetét mutatják be. Az 1. ábrán olyan lemezrugó látható, amelynek vastagsága szélességéhez képest csekély, mimellett hosszirányban nem szenved alakváltozást, mindemellett azonban, mint azt a 2. és 3. ábrák mutatják, már csekély erők elegendőek ahhoz, hogy az acélszalagot meghajlítsák, vagy elcsavarják. Ha mármost, mint azt a 4. ábra mutatja, több acélszalagot meghatározott rendszerré építünk össze, úgy pl. az a és b pontok rögzítése esetén a c és d pontokat bizonyos, a felhasználási cél szolgálatában álló mértékig felfelé és lefelé lehet mozgatni, valamint oldalra is lehet billenteni (l-es és 2-es nyilak). Ha azonban ezeken a
