143773. lajstromszámú szabadalom • Mágneses térmérőberendezés
2 143.773 volság és az alkalmazott csúcsfeszültség szabják meg. A méréshatár váltás tehát kétféle módon hajtható végre: 1. a feszültség, 2. az anód-katód távolság változtatásával. Az utóbbi hathatósabb módszer. Praktikusan úgy hajtható végre, hogy egy csőnek az anódját több, különböző, a katóddal koaxiális sugarú szektorokból képezzük és a méréshatár növelése esetén egy, a katódhoz közelebb fekvő szektort kapcsolunk az áramkörbe. Egy szektoros mérőcsövet mutat be a 3. ábra. Itt az Ai, A2, As anódok a K katóddal koaxiális Rí, R2, R3 sugarú hengerek szektorai. A méréshatár növelése lehetséges oly módoy ;s, hogy a K elektronemissziós katódot nem az B sugarú A anódhengerrel koaxiálisán, hanem attól eltolva, de vele párhuzamosan helyezzük el. Ezt mutatja a 4. ábra. A mágneses térintenzitás mérése azáltal, hogy vele valamely elektróda áramának folyási szögét befolyásoljuk és az áram időbeli átlagát mérjük, megoldható más csőkonstrukció esetén is. Egy ilyen cső elvi összeállítását mutatja az 5. ábra. A K elektronemissziós katódból elektronnyaláb halad a vele szemben elhelyezett sík A anódra a rákapcsolt váltófeszültség pozitív íélperiódusában. Ha a csövet mágneses tér De nelyezzük, akkor az elektronnyaláb elhajlik, é az anód helyett a nyalábot körülvevő L kollektor elektródába fut be. Az anódkörbe helyezett műszerrel mérhető annak az áramnak az átlagértéke, amely akkor folyik, amikor a pozitív anódfeszültség azon szakaszában vagyunk, amelyben az anódfeszültség elég nagy ahhoz, hogy az elektronokat magához vonzza az elhajlítani igyekvő mágneses tér ellenére is. Az áramnak ez az átlagértéke monoton csökkenő függvénye a mágneses térintenzitás elektronnya'ábra merőleges komponensének; Ha a mérőműszert a katód és a kollektív elektróda közé kapcsoljuk, akkor annak az áramnak az átlagértékét mérjük, amely az anódra el nem jutott elektronok áramából áll. Ez az áram monoton növekvő függvénye a mágneses tér intenzitásnak. A módszer váltakozó mágneses terek mérésére is alkalmas, ha a mérendő tér frekvenciája elég távol esik a mérőfeszültség frekvenciájától. Váltakozó tér mérésénél csupán a mérőműszer kalibrációja változik meg. A mérés pontosságát az alkalmazott feszültség-anód és fűtőfeszültség — stabilitása és a váltófeszültségnek pontos alakja dönti el. A leírt módszer nem azonos Hull-nak ismert módszerével (Albert W. Hull: The effect of a Uniform Magnetic Field on the Motion of Electrons between Coaxial Cylinders. Phys. Rev. 18. 1921/31), mely szerint az elektródák, közé egyenfeszültséget kell kapcsolni és mely nem közvetlen leolvasású. Hull módszere szerint az áramnak adott feszültségnél való megszűnése jellemző az adott mágneses térre, fő hibája, hogy az áram „megszűnése" nem jól definiált mérési jellemző, az ismertetett módszernél kiküszöbölődik. A leírt módszer legjobb tudomásunk szerint nem egyezik meg továbbá egyetlen ismert mágneses térmérési módszerrel sem. Szabadalmi igénypontok: 1. Mágneses térmérő berendezés, jellemezve egy elektronemissziós katóddal és azt koaxiálisán körülvevő anóddal bíró, és paramágneses anyagból készült vákuumcsővel, melynél az anód és katód közé periodikusan változó feszültség van kapcsolva, mimellett az anódáram folyási szöge és időbeli átlagértéke a csőben uralkodó mágneses tér intenzitásának monoton csökkenő egyértelmű függvénye. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy az anód különböző sugarú szektorokból van összetéve és a megfelelő méréshatár beállítása azáltal történik, hogy a szektorok egyikét, vagy többjét az áramkörbe kapcsoljuk. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés változata azáltal jellemezve, hogy a mérési tartomány kiterjesztése oly módon történik, hogy a katód nem koaxiálisán helyezkedik el az anódhoz képest. 4. Az 1. vagy 2. vagy 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy külön periodikusán változó feszültségen tartott elektróda szolgál az elektronok fölgyorsítására, és egy másik elektróda előfeszültséggel vagy anélkül kollektorelektróda gyanánt szolgál. 5. Mágneses térmérő berendezés azáltal jellemezve, hogy vákuumcsöve elektronemittáló katóddal és vele szembenálló sík anóddal, továbbá a kettőt, az anódra merőlegesen összekötő egyenessel koaxiális kollektor elektródával rendelkezik, és a katód és anód közé periodikusan váltakozó feszültség van kapcsolva, mi mellett a kollektor elektróda áramának folyási szöge és időbeli átlagértéke a mágneses tér intenzitásának monoton egyértelmű függvénye. 6. Az 1—5. igénypontok szerinti kapcsolás, illetve elektronikus berendezés jellemezve a cső működéséhez szükséges stabil fűtőáramot és stabil amplitúdójú és megfelelő hullámformájú torzítatlan váltófeszültséget szolgáltató, és az anód, illetőleg a kollektor elektróda áramát mérő eszközökkel. 7. Egyen- és váltakozó áramú mágneses tér intenzitásának mérésére szolgáló eljárás azáltal jellemezve, hogy a csövet a 6. igénypont szerinti kapcsolással és elektronikus berendezéssel a mérendő térbe helyezzük, és az anód, illetőleg a kollektor elektróda áramának folyási szögét és időbeli átlagértékét befolyásoljuk és mérjük. (2 rajz) : A; kiadásért felel: :g.Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1921. Terv Nyomda, 1957/— Felelős vezető: Qajda László
