143771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés vékony fémfonalak elektrolitikus marásához
Ö Megjelent: 1957. november hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.771. SZÁM 48. a. 11-16. OSZTÁLY - Ee-238. ALAPSZÁM Eljárás és kapcsolási elrendezés vékony fémfonalak elektrolitikus marásához Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Kerekes Béla mérnök, budapesti és Mészáros Sándor mérnök, üllői lakosok A bejelentés napja: 1954. július 27. Találmányunk tárgya elektrolitikus fonálmarás vezérlésére vonatkozik. Vékony fémfonalakkal, különösen elektromos kisütőcsövek katódáival, vagy villamos izzólámpák izzószálaival, rácsfonalakkal stb. szemben állított fontos követelmény, hogy a hosz^ szúk mentén az ohmikus ellenállásuk, ill. az átmérőjük ne változzék, vagyis állandó ellenállásuk vagy átmérőjük legyen. Ismeretes azon eljárás, melynél a fémfonalat anódnak kapcsolva folyamatosan átvezetik az elektrolitfürdőn, melyben a marás folyamata megy végbe. Ezen eljárásnál az. elektrolitikus marás során a mart fonál ellenállása általában ± 10% körüli ingadozást mutat. Ennek az ingadozásnak több oka van. Ezek egyike az, hogy a fonál mechanikus megmunkálása (húzása) során átmérőbeli és anyagsűrűségben eltérésekre tesz szert. Másik oka a maróáramnak, az elektrolitfürdő koncentrációjának és hőmérsékletének üzemközbeni változása. Ebből következőleg változik, ill. ingadozik a fémfonál átmérője, vagyis ellenállása. A találmány célja a fent említett ellenállásbeli ingadozás kiküszöbölése, vagy legalábbis nagymértékű csökkentese. Az eljárás lényege, hogy a maróáram erősségét a fémfonál folyamatos elektrolitikus marása közben annak egy meghatározott szakasza ellenállásának függvényében szabályozzuk. Az eljárást és annak foganatosításához előnyösen használt kapcsolási elrendezés egy példakénti kiviteli alakját az ábra kapcsán ismertetjük. A (3) fémfonalat az (1) készletdobról folyamatosan áttekercseljük a (2) dobra. A fémfonál húzása közben áthalad a bemenő- és kimenőnyílásain célszerűeri tömített (4) elektrolitikus fürdőn, valamint áramkört zár az (5) és (6) érintkezőkön át, melyek célszerűen higanyból készültek. Az (5) és (6) érintkezők egymástól állandó távolságra, a fémfonál anyagától függően előnyösen kb. 50—100 cm-re vannak ellhelyezve és a közöttük levő (7) fonálszakasz mérendő ellenállásként a (8) Wheatstone-hídba van kapcsolva. A Wheatstone-hidat (9) egyenfeszültségforrással tápláljuk. A (13) szabályozóellenállás és a Wheatstone-híd (14) ága közé (10) erősítőcső rácskörét iktatjuk oly módon, hogy annak rácsát a (13) szabályozóellenálláshoz, katórját pedig a (14) ághoz kapcsoljuk. A (10) erősítőcső anódkörébe egy (11) egyenfeszültségforrás és a (4) elektrolitfürdő van kapcsolva. A (13) szabályozóellenállást úgy állítjuk be, hogy a (10) erősítőcső anódkörében folyó áram erőssége éppen az előre meghatározott ellenállású fémfonalat eredményezze. Ha a (3) fémfonál (7) szakaszán megváltozik az ellenállás, akkor megváltozik a rácskör feszültsége. Ennek következtében megváltozik az elektrolitikus marást végző anódáram erőssége, minek folytán a marás mértéke, vagyis az eredményezett fonálátmérő változik meg. Ez a kiegyenlítési folyamat az (5) és (6) érintkezőkkel határolt (7) fonálszakasz és a (4) elektrolitfürdő kényszerkapcsolatából következik. Ha a (7) fonálszakasz akár a nyers fonál átmérőbeli ingadozásai, akár a maróáram erősségének, az; elektrolitfürdő koncentrációjának vagy hőmérsékletének megváltozása következtében eltér az előre meghatározott értéktől, akkor az előbbiekben leírt folyamat során a maróáram erőssége oly értelemben és mértékben változik meg, hogy a fonál a marás után ismét az előre meghatározott átmérőjű, vagyis ellenállású lesz. A kiegyenlítés, vagyis vezérlés pontosabbá tétele érdekében célszerű, ha a (7) fonálszakasz a fonál haladási irányát tekintve az elektrolitikus fürdő után van elrendezve. / A leírt elrendezés a fonál ellenállását befolyásoló tényezőkre rendkívül érzékeny és azokat oly mértékben kompenzálja, hogy az így