143761. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízszállító nyomóvezetékek, kiváltképpen épületek vízbevezető nyomócsöve (alapvezetéke) vízkőlerakódásainak eltávolítására és annak foganatosítására való vízkőlemaró szerszám

Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.761. SZÁM 13. a. OSZTÁLY — Go—434. ALAPSZÁM •, Eljárás vízszállító nyomóvezetékek, kiváltképpen épületek r

< vízbevezető nyomócsöve (alapvezetéke) vízkőlerakódásainak eltávolítására és annak foganatosítására való vízkőlemarószerszám A Magyar Állam mint Gonda Lajos gépésztechnikus és Pusztai János vízvezetékszerelő, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1955. május 4 Vízvezetéki hálózatba bekapcsolt lakóházak, fürdők, ipari- és egyéb épületeknél azok magasabb szintjén vagy emeletein vagy az épületek távolabb eső részein gyakran tapasztalható vízhiány. E hibát az esetek legnagyobb részében, sőt mondhatni általánosságban is a vízszállító nyomóvezetékek, különösen az épületek vízbevezető alapvezetékének (nyomócsövének) vízkőlerakódása, un. elvízkövesedése okozza. A vízkőlerakódás a vízszállító nyomóvezetékek, ül. az épületek használati idejétől és a víz oldott só és iszaptartalmától függően a nyomóvezetékek keresztmetszetének 50—90%-os csökkenését okozza, minek következtében az említett használati helyeken a víz nyomásnélküli elvékonyodott sugárban vagy előrehaladottabb esetekben csörgedezve folyik csak ki a csapokból. Azonkívül, hogy az ilyen yízkövesedés okozta eldugulás vízhiányt okoz a lakásokban, emellett növeli a vízfogyasztást, mert vízkészletek gyűjtésére és tárolására ösztönzi, sőt kényszeríti is a lakókat, amely tárolt "mennyiséget miután' nem friss, kiöntik, miáltal sok százezer m3

vizet pazarolnak el, ami nemzetgazdasági szempontból káros. De nemcsak gazdasági, hanem egészségügy^ és tűzbiztonsági szempontból 'is hátrányosak az ilyen vízhiányos épületek vagy- épületrészek. Az elmondott vízhiányt okozó esetekben eddig vagy kicserélték a vízbevezető alapvezetéket, amit gyakran nemcsak a vízmérőhelyig, hanem egészen a vízhálózati becsatlakozásig kellett elvégezni, avagy megpróbálták a lefolyócsövek dugulás megszűntetésének mintájára acélhuzalok betolásával kipiszkálni, vagy ütögetéssel leverni a belső csőfelületekről a vízkövet, amelyek azonban a vízhiányt megszüntető eredményre nem vezettek, úgyhogy az ilyen sikertelén próbálkozások után sem volt elkerülhető a csővezetékek kicserélése, miután a kemény vízkőréteg ütögetése, ill. feszegetése következte» ben a csőfalak is kitöredeztek és használhatatlanokká váltak, viszont a hiba kiküszöbölésére más megoldás nem volt ismeretes. Az ilyen nyomócsővezetékcserék az épületektől (alapterületek, vízhálózati távolság stb.) függően minden vízkő okozta dugulás esetében kb. 50—150 méter új csővezeték felhasználását jelentik. A vízhiány és azzal kapcsolatos elmondott hátrányok megszüntetésének fontossága mellett elsőrangú nemzetgazdasági érdek az új csövek felhasználásának megtakarítása is, amelyekre a találmány célravezető és kipróbált új megvalósítási eljárást és eszközt szolgáltat. A találmány, értelmében úgy járunk el, hogy az elkövesedett 'vízszállító nyomóvezetékeket x víztartalmuk illetve nedvességtartalmuk által fenntartott lágy vízkőállapotuk megóvásával vetjük alá a vízkőeltáYolítási műveletnek és ezen állapotában az eldugult cső belsejébe behajtott fúrócsőszerű szerszámmal a vízkőréteg vastagsága szerint egy-kettő vagy szükség ese' tén három lépcsőben (fogással) munkáljuk le a lágy állapotában megóvott vízkövet. Á találmány szerinti eljárást és vízkőeltávolító eszközt annak példaképpeni kiviteli alakját szemléltető csatolt rajzzal kapcsolatos alábbi leírás ismerteti bővebben. A rajz az eljárás foganatosítására való marószerszámot nézetben mutatja. A marószerszám a fúrócsőszerű 1 részből, a 2 csatlakozó hüvelyrészből és annak meghosszabbítását képező 3 rúdból van. Az 1 cső vége bevágások révén két vagy többágú forgácsoló megmunkálásra alkalmas l,a nyúlvánnyal van kialakítva, melyet az elvízk'övesedett nyomócsőbe betolva és folyamatos lassú előtolás mellett az lb élek irányában elforgatva, azok maróélként működve lemunkálják a lágy állapotában tartott vízkövet. Az 1 csőnek az la forgácsoló" nyúlványokkal ellátott vége akár a cső kitágításával, akár az la nyúlványok kifelé hajlításával a megmunkáló élek mentén kúposán kiszélesedik, úgyhogy annak —D— átmérője nagyob, mint a folytatást képező 1 csőrész átmérője, azon célból, hogy, a szerszám előrehaladása közben ne szoruljon bele a vízkőtől kimunkált csőbe. . Az 1 cső forgácsoló munkálásra alkalmas edzhető, vagy szívós acélanyagból készülhet, mely utóbbi esetben az la marókéseket betétben edzéssel alakítjuk megfelelő keménységűvé. Az 1 cső a folytatását képező 2 hüvely révén cserélhetően pl. csavarmenettel erősíthető a 3 rúdra, amely oly hosszú, hogy a marószerszám a hasz-