143756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 3,5-dioxo-pirazolidin származékainak előállítására

2 143.756 szét 30 percig tartó visszafolyatás után —:10°-ra lehűtjük. Az azobenzol magnéziumvegyülete mint világosbarna por válik ki. Ehhez a keverékhez, lassan, rázás közben, 0—5°-on, 200 térfogatrész abszolút éterben oldott 27,6 rész (0,14 mol) butilmalonilkloridot csöpögtetünk, majd 2 óra hosszat visszafolyatva hevítünk, és az egészet egy napig állni hagyjuk. A keverék most mint barna, szívós gyanta van "jelen a barna éteroldatban. Csatlakozóan jég hozzáadása mellett 10%-os sósavval savanyítunk és éterrel kivonunk. Az éteroldatot szo- ' kásos módon dolgozzuk fel. A kapott l,2-difenil-3,5-dioxo-4-n-butilpirazolidin alkoholból átkristályosítva 106°-on olvad. 2. példa 117 rész brómetilből, 39 rész magnéziumból és 1180 térfogatrész propiléterből álló Grignard-reagenshez kavarás közben szobahőmérsékleten lassan olyan oldatot adunk, amelyet 1600 térfogatrész propiléterből és 147,5 rész azobenzolból képeztünk. Az adagolás befejezése után még egy óra hosszat tovább kavarunk és az egész adagot éjjelen át szobahőmérsékleten j állni hagyjuk. Majd az adagot kavarás közben jól elzárt, fűthető. 5 literes Werner—Pfléiderer-gyúrókészülékbe folyatjuk. Miután —40° és —5° közötti hőmérsékletre hűtöttünk, az anyaghoz másnap, 3 órán belül, a gyúrókészülék működése közben, lassan, 970 térfogatrész propiléterben oldott 160 rész butilmalonilkloridot adunk. Csatlakozóan még 2 óra hosszat gyúrunk 0°-tól 20°-ig emelkedő hőmérsékleteken és további 3 órát 40—50° hőmérsékleteken. Miután az anyagot szobahőmérsékletre lehűtöttük, jeget hozzáadva, nyitott készülékkel átgyúrunk és 10%-os sósavat addig adunk hozzá, amíg savanyú reakció nem mu- . tatkozik. A kapott szilárd anyagot a víz-propiléter folyadékkeverékből leszívással különítjük el. Ezután a vizes réteget eltávolítjuk és az étert hígított nátronlúggal ismételten kirázzuk, amíg savanyításkor egy próba már nem ad csapadékot. Az alkáliás kivonatot derítőszénnel kezeljük. Az alkáliás oldat savanyítása azt eredményezi, hogy a kondenzációs terméket 90%-os termelési hányaddal kapjuk, ami 225 résznek felel meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az R—CH—C=0 ! I 0=C N—aril aril általános képletű vegyületek előállítására, mely képletben R olyan primer vagy szekundér szénhidrogénmaradék, amely adott esetben heteroatomokkal van megszakítva, és adott esetben oxi- vagy oxocsoportokkal van helyettesítve, és aril helyettesítetlen vagy helyettesített fenil-maradék,' azzal jellemezve, hogy R—CH(CO—XV II. általános képletű vegyületeket, mely képletben X a karboxilcsoport lehasítható maradéka, R jelentése a fenti, aril—N—N—aril Y—Y IV. általános képletű vegyületekre engedünk hatni, mely képletben Y első csoportbeli fém. különösen litium vagy —Me X maradék, ahol X halogén, Me pedig 2. csoportbeli fém, és aril jelentése a fenti. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót közömbös oldószerben, például valamely éterben foganatosítjuk. 3. Az 1. és a 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a IV. képletben szereplő Y maradék különösen a litium fém, vagy az —Mg-halogén szerves fémanaradék. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót gyúrókészülékben foganatosítjuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 19i9. Terv Nyomda, 1957. Felelős vezető': Gajda László