143747. lajstromszámú szabadalom • Csuklós és fortgóállványos mozdonyok csuklója

2 143.747 dezzük el és 13 orsóval kapcsoljuk össze, mely utóbbi az ék furatán megy át. A 11 rugórész az ék. 27 furatában kimunkált 28 váll és a IS orsó hátsó végén elrendezett 29 végdarab között van összenyomva; a 11 rugórész és a 29 végdarab közt 30 alátétgyűrű foglal helyet. A 12 rugórész a 13 orsó mellső végére csavar olt 31 fej és a 9 ék mellső végén túl rögzített 32 lap között van összenyomva; a 12 rugórész és a 32 lap közé 33 alátétgyűrűt helyezünk. Az ék ilyen terhelése azt eredményezi, hogy a csukló behatoló-és befogadótagjának akármilyen kopása esetén sem keletkezik hosszirányú hézag a csuklótagok között, úgyhogy mindenféle kopogást és ennek következtében fellépő ütközési terhelést és mozdonyrongálódást kizártunk, mely káros jelenségek könynyen előállnak, ha a csuklóban, hézag keletkezik. Az 1,2 tömböknek a behatolótagra kifejtett nyomása olyan súrlódási ellenállást hoz létre, amely akadályozza a behatolótag elforgását a befogadótaghoz képest, ami nagyban hozzájárul, ahhoz, hogy a forgóállvány a pályán ne végezzen ingómozgást. Az 1,2 befogadótagot, a 9 éket és a 11,12 csavarrugót olajtartály tartalmazza, úgyhogy e működési elemek olajfürdőben dolgoznak. A tartály 14 öntvényből áll. melynek 35 űrtere magában foglalja az 1,2 befogadótagot és a 9 éket. A 35 űrteret 15 lap fedi le; a 4 behatolótag a fedőlap megfelelő nyílásán át nyúlik az űrtérbe. A behatolótag és a nyílás széle közt 16 olaj- és porfogó van. A 11 rugórész is az, űrtérben foglal helyet, de a 13 orsó az űrteret határoló falon át kinyúlik, úgyhogy a 12 rugórész az öntvényen- kívül helyezkedik el. A 12 rugórészt az öntvényre szerelt 17 olaj zárótok veszi körül. A 11 rugórészt és a 13 orsót 18 csavaros' dugó eltávolításával szerelhetjük ki. A második kiviteli alak (3., 4. és 5. ábra) azonos elvi megoldást mutat, mint amilyent az első kiviteli alakkal kapcsolatban ismertettünk; a két szerkezet egyező alkatrészeire ugyanazokat a hivatkozási számokat használtuk. Ebben a 'második kiviteli alakban 19 hosszú, vízszintes csavarrugót alkalmazunk, mely a 9 éket 20 emelő és 21 nyomótag révén működteti. A 19 csavarrugót 22 merülődugattyú (plunger) tartalmazza, mely a 14 öntvény 34 furatában csúszik. Ezt a 34 furatot a 14 öntvényben a csuklószerkezet mellett az, ékhez képest ellenkező oldalon készítjük, amikor is a furat párhuzamos azzal a vízszintes vonallal, amely a 2 állítható tömb (a befogadótag kopásfel vevő szerve) mozgási irányára merőleges, vagyis párhuzamos a csuklónak azzal az átmérőjével, amelyben a 8 rések fekszenek. A 20 emelő, a két vége közt elrendezett 24 helytálló függélyes csap körül, a 14 öntvényben kialakított 23 második űrtérben lengőmozgást végez. A 34 furat a 23 térbe nyílik. A 19 csavarrugó a 34 furat mellső végébe csavart 25 csavaros dugó és a 20- emelő egyik vége közt van összenyomva. A 21 nyomótag az emelő másik végétől a 23,35 űrterek közti válaszfal 36 nyílásán át a 9 ékbe nyúlik. A 24 csap közelebb fekszik az emelőnek a 21 nyomótagot működtető végéhez, mint ahhoz a végéhez, amelyre a 19 rugó hat, úgyhogy a 21 nyomótagön fokozott erőhatás lép fél. Ez az erőhatás és a 19 rugót befogadó tér lehetővé teszi az olyan rugó alkalmazását, amelynek aránylag kis keresztmetszete és optimális összenyomódási értéke van. Az összes működési elemek ölajfürdőben foglalnak helyet, melyet a 34 fúrat és a 23,35 űrterek tartalmaznak. A 25 csavaros dugó eltávolításával a 19 rugó és a 22 plunger kiszerelhető. A 20 emelő kiszereléséhez 26 oiajzárólapot kell levenni, miután a 15 fedőlapot és a 24 csapot eltávolítottuk. A 15 fedőlap letakarja úgy a 23, mint pedig a 35 űrteret. Mindkét kiviteli alakban legnagyobb jelentősége van annak a szerkezeti megoldásnak, mely szerint a 2 állítható tömb távolodó elmozdulásra kényszeríthető az 1 álló tömbhöz képest. így például, ha túlzott mértékű billenőmozgás keletkezik, ami kisikláskor előállhat, akkor a 2 csúszótömb, amint az kívánatos, • visszahúzódik és megakadá' lyozza a 4 behatolótag és az 1,2 befogadótag közti kapcsolódást, ami különben bekövetkeznék; ennek a kapcsolódásnak megakadályozása mentesíti a hordozószerkezetet túlzott igénybevételektől, amelyekét egyébként az ilyen kapcsolódás okozna. Ugyancsak nagy fontosságú a csuklótagok kúpos kialakítása, minthogy ez hossz- és oldalirányban bizonyos fokú billenést enged meg a tagok kapcsolódása nélkül, és csökkenti a feszültséget, amikor nehéz vonatok indításakor lökések lépnek fel. Ez a kúpos, kialakítás, egybevetve azzal, hogy a 2 csúszótömb a 9 ék megfordítható működése folytán visszaszorítható, előnyt jelent az összeszerelésnél, minthogy a kocsiszekrényváz lesüllyesztése a működési helyzetbe önműködően szétszorítja az 1 és a 2 tömböt (balra csúsztatja az állítható 2 tömböt, amikor a behatolótag belép az 1, 2 befogadótagba, így a szereléskor nincsen szükség a rugó bármilyen utánaengedésére vagy az alkatrészek különleges kezelésére. Mindkét kiviteli alak különösen alkalmas azokhoz a forgóállványokhoz, amelyeknek tervezési adatai — és a helyi korlátozások — olyan csuklószerkezetet igényelnek, amely függélyes irányban kis helyen elfér. Mindkét kiviteli alakban láthatjuk, hogy a terhel őrugó párhuzamos az, ék geometriai tengelyével, amikor is azonban az elrendezés olyan, hogy * a rugó túl terjedése az ék bármelyik végén sokkal kisebb méretű, mint a rugónak a hossza, úgyhogy tömör szerkezeti megoldást értünk el. Szabadalmi igénypontok: 1. Csuklós és forgóállványos mozdonyok csuklója, melynek behatoló- és befogadótagja van, ahol a befogadótag egyik része (2) kopásfelvevő szerv, mely a kopás felvételére a befogadótag felé mozgatható, azzal jellemezve, hogy a kopásfelvevő szervet a kopás felvételére a kívánt irányban vízszintesen elállítható ék mozgatja, mely együttműködik a kopásfelvevő szerv egyik felületével, és hogy az éket magát hosszú, vízszintes csavarrugó mozgatja. 2. Az 1. igénypont szerinti csukló kiviteli alakja, melyben, a osavarrugó párhuzamos az ékkel vagy ezzel egyvonalban fekszik, azzal jellemezve, hogy a rugó túlterjedése az ók bármelyik végén kisebb, mint a rugónak a hossza. 3. A 2. igénypont szerinti csukló kiviteli alakja,