143737. lajstromszámú szabadalom • Rácsvezérlésű feszültségszabályozás, idegen segédfeszültségek alkalmazása nélkül vezérelt higanygőzös áramirányítóhoz

Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.737. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — Cl—138. ALAPSZÁM Rácsvezérlésű feszültségszabályozás idegen segédfeszültségek alkalmazása nélkül vezérelt higanygőzös áramirányitákhoz Feltaláló: Csillingh Dezső, Budapest Bejelentés napja: 1954. október 5. Pótszabadalom a 143 031 lajstromszámú törzsszabadalomhoz s Találmányi bejelentő a 143 031 lajstromszámú szabadalomban a higanygőzös áramirányítók részére eljárást, ill. szerkezeti megoldást ismertet, melynek idevonatkozó lényege az, hogy az áramirányítót nem idegen segédfeszültségekkel, hanem magával az üzemi anódfeszültséggel vezérli. Ezt olyképpen teszi, hogy az anódok körül önmagában teljes záróhatású rácsszerkezetet alkalmaz, és a záróhatás feloldását, tehát az anódok üzemszerű gyújtását azáltal hozza létre, hogy azokat a hozzájuk tartozó rácsszerkezettel ohmikus, kapacitiv vagy induktív kapcsolási elemeken- (ellenállásokon), vagy ezek együttes kombinációin keresztül összeköti. Az. anód gyújtásához az indítópotenciált az anód saját maga szolgáltatja; az anódnak és a rácsnak fenti kapcsolata nélkül az anód nem gyújt. Ez a vezérlési mód, bár az áramirányítók alkalmazási területének igen nagy részét elégíti ,-ki, így csak fix, változatlan egyenirányítóit feszültségek kivezérlésére alkalmas. Üzemszerű folytonos feszültségszabályozás esetére találmányi bejelentő a hivatkozott előző szabadalmi bejelentésben leírt vezérlőberendezéshez — mint esetleges kiegészítést — az alábbi eljárást, ill. . szerkezeti megoldást jelenti be, mely alkalmassá teszi az említett módon vezérelt áramirányítót feszültségszabályozásra és egyéb különleges feladatok megoldására is, és lényege a következő: A saját anódfeszültséggel végeztetett vezérlés bizonyos ,,természetes" automatizmussal-működik: az ív szabályosan ismétlődő sorrendben önműködően váíidoról végig az anódokon teljes kivezérlésben. A jelen találmány szerinti szabályozás ezt az automatizmust olyan értelemben befolyásolja, hogy az anódoknak ezt a természetes égési idejét kívülről mesterségesen változtatja és csak a szabályozás megkívánta mértékben használja ki az anódok rendelkezésére álló égési időszakokat. Ezt azzal éri el, hogy az anódok és rácsaik között a hivatkozott előző találmány szerint ellenállásokon keresztül készített összeköttetésekbe beépít, külön minden anód részére, de közösen működtetve: a) egy-egy mechanikus, forgó vagy egyéb szerkezetű, a mindenkori célnak megfelelően változtatható ütemű záró-nyitó kontaktust s ezekkel a kontaktusokkal az anódok gyújtási időpontját, illetve azok abszolút égési időit a teljes kivezérléstől 0-ig folytonosan szabályozhatja, b) vagy pedig nyugvó alkatrészekből álló, és kívülről gerjesztett elektromos berendezést, mellyel az áramirányító vezérlőrácsára helyezett saját anódfeszültség ütemét, s ezzel a gyújtást, ill. az égési időket ugyancsak szabályozhatja. . A találmányt a csatolt rajzon feltüntetett kiviteli példa ismerteti, a legegyszerűbb egyfázisú egyenirányítás esetében. Az 1 edényből, a 2 higanykatódból, a jelképes 3 gyújtó- és gerjesztőszerkezetből, a 4 anódból és a hozzátartozó 5 rácsszerkezetből álló egyenirányítót a rajz a szokott elrendezésben ábrázolja. A rács többrészű is lehet; az ábra egyszeres rácsot tüntet fel. Az anódot a hozzátartozó rácsszerkezettel a 6 ohmikus, vagy kapacitiv, vagy induktív ellenállás, vagy ezek valamely együttes kombinációjából alkotott ellenállás köti össze. Az Összekötő vezetékbe van iktatva — az egyik változatban — a 7 mechanikusan mozgatott, állítható ütemű záró-megszakító kontaktus szerkezet, vagy -— a másik változatban — a 8 nyugvó elektromos szerkezet. Utóbbi ugyanazt a befolyást létesíti elektromos úton, mint amelyet a 7 kontaktusszerkezet mechanikai úton ér el: a szükséghez képest megrövidíti az anód természetes égési idejét a gyújtási pontok változtatásával. A mechanikai kontaktusszerkezet változtatható ütemben ráhelyezi és leveszi az anódfeszültséget a rácsra ill. rácsról, míg az elektromos szerkezet alkalmazása esetén az anód és rácsa állandóan összekötött állapotban vannak, és elektromosan változtatható (fázisban eltolható) ellengerjesztés segítségével jön létre az anód égési idejének befolyásolása, s ezzel az egyenáramú feszültség szabályozása. Az ellen-