143665. lajstromszámú szabadalom • Villamos berendezés keretszerkezet, illetve tartórács statikai értékeinek meghatározására

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.665. SZÁM 42. m. 33-37. OSZTÁLY — RO—180. ALAPSZÁM Villamosberendezés keretszerkezet, illetve tartórács statikai értékeinek meghatározására A Magyar Állam, mint a feltaláló Rózsa Mihály gépészmérnök, budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1954. december 29. A 142.740 lajstromszámú (RO—55 alapszámú) szabadalom tárgya olyan villamosberendezés, amely lehetővé teszi, hogy keretszerkezet, illetve tartórács statikai értékeit számítás helyett ezeknek a szerkezeteknek analóg elektromos modelljén elektromos mérésekkel határozzuk meg. E találmány azon a felismerésen alapul, hogy villamos áramforrásokból és vezetékelemekből (pl. impedanciákból) olyan villamos kapcsolást lehet létesíteni, amelynek villamos jellemezői (feszültség, áramerősség stb.) közötti matematikai összefüggések a statikai szerkezetek statikai jellemzői közötti matematikai összefüggésekkel olyan analógiát mutatnak, amelynek folytán az egyikben szereplő statikai mennyiségek, a másikban szereplő villamos mennyiségekkel helyettesíthetők. E szabadalom tárgya olyan villamosberendezés, amelyben a statikai szerkezet minden egyes rúdjának aktív négypólus, minden csomópontjának az illető csomópontban találkozó rudakkal analóg négypólusokat tartalmazó áramkör, minden fiktív pótrúdjának pedig olyan transzformátorok primerjét tartalmazó áramkör felelmeg, amely transzformátorok szekunderje a csomópontokkal analóg áramkörökkel áll kapcsolatban. E szabadalom leírása részletesen kimutatja, hogy a keretszerkezet statikai értékei és a villamosberendezés elektromos adatai közötti (1) — (4) egyenletek teljes analógiát mutatnak, ami abban áll, hogy a csomópontok analóg áramköreit a négypólusok soros kapcsolása útján képezve, a fiktív pótrudak analóg áramköreit pedig a transzformátorok soroskapcsolása által alakítva ki, a négypólusban az elektromotoros erő a kezdeti befogási nyomatéknak, az üresjárati impedancia az (a) rúdmerevségnek, a kölcsönös impedancia a (b) — úgynevezett átmeneti — rúdmerevségnek felel meg. E szabadalom leírása szerint, továbbá a villamosberendezés létesítésénél a rudak csuklóscsatlakozásának megfelelően a vonatkozó négypólus-kivezetés rövidrezárását, a rúdvég befogásának megfelelően a vonatkozó négypóluskivezetés megszakítását kell alkalmazni. A méretezésnél pedig az említett transzformátor feszültségáttételét a rúdnak az illető pótrúdra vonatkoztatott fiktív hosszával, a pótrúd analóg áramkörében működő elektromotoros erőt pedig a pótrúdra ható megtámasztó erővel egyenlőnek kell megválasztani. A keretszerkezetekre és tartórácsokra azonban nemcsak a hivatkozott szabadalom szerinti (1) — (4) egyenletek, hanem még más összefüggések is írhatók fel. Pl. ßij = 7ij — aj Xij + dji XJÍ 1 n,. ßji = yji — CjiXji + dji Xij l KL) ahol a betűk alább megnevezendő statikai értékeket jeleznek. Ha ezen egyenletek elsejét és a korábbi szabadalom (1) egyenletrendszerének első egyenletét egymás alá írjuk: ßii^yii — cijXij + dji XJÍ (1,) Xij = Mij — &ij ßij — bji ßji (1) az előjelektől eltekintve, a két egyenlet olyan hasonlóságot mutat, amely a szabadalom szerinti mechanikai-elektromos analógiához hasonló duál analógia megállapítását teszi lehetővé. A korábbi szabadalom leírásában pontrólpontra le vannak vezetve azok az analógiák, amelyek a statikai elemeknek villamos alkatelemekkel való helyettesítését lehetővé teszik. Ha ezeket a jelen találmány (1') kiindulási egyenletére és a további •— fel nem sorolt — egyenletekre vonatkozólag hasonlóan végigvezetjük, végeredményképpen az alábbi táblázatban összefoglalt eredményekre jutunk.